Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)

Ismét beszélnek kézzel, lábbal egymásnak. - Verstét? - Oké! Megértette! Jön és közli velünk. (dal folytatva) Tén ember musz a bandamasinára Huszonnégy meg gehen auf ponyvára Virundzwangig meg cén ember fonifáj (forty-fine) A többi meg dolgozzon a karóknál. A göthös csak néz, nem tudja, hogy officérunk mit akar. (dal folytatva) De Göthös szól, félreértett jó ember Nekem kell csak össze-vissza két ember Egyet ide, a másikat meg oda, A többivel menjen el a Tent platzra (sátortér) -Oké? Yes! Egy kemény jobbra át, s elindulunk a pony va-platz felé, ropogós, dalos jó kedvvel: Ölelj babám kedvedre, Nem hányom a szemedre, Nem hányom a nyoma, Nem hányom a nyoma, Nem hányom a szemedre. - Állj ! Harsog officérunk. Mit énekelnek maguk? Mi az, hogy nyoma, nyoma? - Csak azért énekeljük így, mert a Törő Miklós bátyánk dadog, s így ő is bekapcsolódhat dalunkba! A sátorkarók már messziről integetnek az ismerősök felé. Végignézek az embereken. Mosolygós az arcuk. A munka undorának mosolya. Lobogó fejjel közeledik a ponyvák nagy amerikai főnöke. Munkaelosztás. Befejezésül elismétli napi reményt keltő szózatát. - Hajói dolgoznak, holnap elmehetnek haza Magyarországra. Megköszönjük jóságát. Oké! Nem is látjuk többé egész nap folyamán. Az emberek elszélednek munkahelyeikre. Én is elindulok, hogy lelket öntsek társaimba. Ott a szélső sátornál mintha ácsorogna valaki. Igen, az Öreg Levente Lajos bácsi. Beszédbe elegyedek vele. Megállapítom, hogy (Dallam A jó lovas katonának) A jó öreg Leventének, de jól megyén dolga, Fát aprítja a sátorban, semmire sincs gondja. Reggel tüzel, estig tüzel, egész nap söpröget, Pipára gyújt, úgy pöfékel, pihenget öleget. Ha bemegyünk a sátorba, nagy örömmel fogad, Lapátot ad a kezedbe, csákányt nyom válladra. De ha tűzhöz közelgetel, nagy riadtan mondja, Menj ki pajtás a sátorból, nincsen itten dolgod. 325