Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Gaál Zsuzsanna: Nemes hölgyek egy változó világban

Dőry Laura érdekes és szimpatikus egyénisége a családnak. A természet nem bánt vele olyan kegyesen, mint öt évvel fiatalabb húgával, aki szépségének köszönhette szerencséjét, azt, hogy nem kell osztoznia családja kálváriájában, hanem a mindig is neki szánt sorsot élve, feleségként éli le életét, nem is akárhogyan, hanem a főispáni rangra emelkedő férje mellett a megye első asszonyaként. Laura viszont még csak nem is átlagos külsejű, hanem kimondottan csúnya, a nagynéni, Minka legalábbis annak látja.

37 Valószínűleg igaza van. Az, hogy a lány müveit és érzékeny, férjhez menési esélyein nem sokat javít, annyit biztosan nem, hogy feledtetné előnytelen külsejét és mindazt a körülményt, ami apja csődjéből fakad. Laura társ nélkül marad egész életében, a szülői házat nem azért hagyja majd el, hogy új családot alapítson, hanem hogy állást vállalva magáról gondoskodjon. S ez már egy olyan lépés, ami a hagyományos világ értékrendjén túli, nem véletlen, hogy az apának nagyon fáj. A döntés kényszerhelyzet szülötte, de vegyül bele más is, a választás eleme, hiszen megoldás lenne az is, hogy Laura Nathalienál marad tartósan vállalva azt, amit időszakosan amúgy is megtett: idegenek helyett saját húgánál nevelhetne gyereket. Nem teszi. Állandóan elvágyódik innen, okát nem nagyon adja, leveleinek kései olvasójában ezzel akaratlan is a csehovi hősnők alakját idéző asszociációkat keltve. A két Laura, anya és leánya gondolkodása egymáshoz közeli, sajátos kettős látásmód, amelyben csakúgy jelen van a múltra és a hagyományra alapozott, könnyen sérülő büszkeség, mint a modernkor igényeihez igazodni próbáló realitás. A fiatal Laura szeretne valamit elérni az életben, ennek eszközét a tanulásban látja.

38 Jól választ, ma már tudjuk, hogy a nők tömeges emancipációjának valóban ez az egyik forrása. Laura nemzedéke számára azonban még nagyon korlátozottak a lehetőségek mind a nők számára elérhető pályák, mind az intézményes képzés tekintetében. A régi és az új világ sajátos elegye jön létre akkor, amikor a hagyományos úri neveltetés során nyert tudás a kenyérkereset eszközévé válik. Dőry Laura nevelőnőként és „francianyelv mesternőként" tartja fenn magát idegen családoknál töltve élete javát. Magas kort megérve látja, hogy ez a lehetőség csak az átmeneti korszak sajátja, az új század, a huszadik már más igényeket, nagyobb konkurenciát támaszt: a tudás önmagában nem elég, iskolai bizonyítvány, igazolt szakismeret is kell, ha valaki boldogulni akar. Laura kenyérkereső pályáját tanítónőként kezdi, odahaza fogad tanítványokat. A díjazás azonban nagyon szerény, a diákokat megtartani pedig csaknem lehetetlen abban a bizonytalanságban, amit az állandó költözések jelentenek. Mindez a megélhetéshez nem elég, Laura pedig gondoskodni szeretne magáról, tehermentesíteni apját az anyagi gondoskodás kötelezettsége alól. Kétségkívül emancipált gondolat, igaz, szülője nem annyira az önként vállalt elszánás, mint inkább a szorító kényszer. Az álláskereséshez igénybe vett eszközök viszont már a hagyományos kapcsolatok, a szűkebb-tágabb rokonság, a baráti kör, amely kéretlenül is ajánlatokat közvetít. Elfogadni ezeket azért nehéz, mert a megoldási javaslatok onnan érkeznek, ahova Laura a legkevésbé vágyik. „Es wäre mir schreklich, diese Rolle in bekannten Kreisen zu haben" írja egyik levelében. Árulkodó mondat, nem egy emancipált nőé. A társalkodónői, nevelőnői szerep megalázó Laura számára, korábban nem ismert alávetettség, amit a régi énjét nem ismerők körében is nehezen visel. Az eredmény gyakran változó álláshelyek, elégedetlenség, állandó másra, többre vágyás, hogy aztán élete vége felé bezáruljon a kör és visszatérjen oda, ahonnan több évtizede elszakadt. Öregen és megfáradtán Ernő fivére háztartásában él, testvére nyugdíja biztosítja mindkettőjük szerény megélhetését, öccse halála után kegydíjból próbálja fenntartani magát.

41 A két Laura a társadalmi átalakulás vesztesei. Sorsuk az egyedin csak annyiban túlmutató, hogy egy olyan korszak részesei, amelyben a lecsúszás mindig is létező élménye, új dimenziókat ölt, nem az egyén tragédiája csupán, hanem olyan jelenség, amely egy társadalmi csoport egészét éri. A két Laura életútja sorsuk egyedi fordulataitól eltekintve típust képvisel, saját generációjukét. Közös bennük, hogy az emancipációs törekvések a gazdasági kényszer hatására élednek fel, kiteljesedésük pedig még erősen korlátozott, részben a múlt értékrendjéhez kötődő tudati elemek, részben az álláspiac kínálata okán. A 19. század a vagyon és eltartó nélkül maradt nemes hölgyek számára már korábban is ismert, hagyományos kiutakat kínál: nevelőnői, társalkodónői státuszon kívül az apácarendbe való vonulás alternatíváját. Először a 37 TMÖL Dőry cs. i. Dőry Mihály i. 3. dob. Nathalietől 1866. 4. 24. 38 TMÖL Dőry cs. i. Dőry Mihályné i. 4. dob Laurától, 1868. 8. 26. 39 TMÖL Dőry cs. i. Dőry Laura kérvénye Vaszary Kolos hercegprímáshoz 1913. 40 TMÖL Dőry cs. i. Dőry M. 4. dob. Laurától, 1868. 1. 15. „Borzasztó lenne ezt a szerepet ismerős körökben játszani. " 41 TMÖL Dőry cs. i. Dőry Laura kérvénye Vaszary Kolos hercegprímáshoz 1913. 286