Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Gaál Zsuzsanna: Nemes hölgyek egy változó világban

sok mindenről lemondjanak, ami korábbi életük szerves része volt. A mérték persze nem közömbös, nem mindegy, hogy biztos fedél van-e legalább a fejük felett, hogy az elemi szükségletek beszerzése biztosíthatóe, hogy a gyerekek taníttatására jut-e elég. A kérdésekre adott válaszok a lecsúszás lépcsőfokai, s Laura kétségkívül mélyre jutott. Mégsem adja fel. Állandóan kiutat keres, terveket sző a család anyagi helyzetének stabilizálására, férjét tanácsokkal látja el az adósságválság konkrét kezelésével kapcsolatban

24 és arra vonatkozóan, hogy hogyan és hol szerezzen állást. Néha úgy tűnik, hogy a szegénység szorításában megalázó státuszok elfogadására is kész, nem bánná azt sem, ha férje erdészállást vállalna. A gondolat Mihályt is nagyon meglepi, leginkább az, hogy felesége hajlandó lenne követni őt, egyúttal bevallja titkolt félelmét, azt, hogy felesége elhagyja őt, és apácának megy nagy szegénységben.

25 Laura fejében azonban ez a megoldás nem szerepel, azért küzd, hogy a családot valahogy egybe tartsa, vagy legalább gyerekei jövőjét biztosítsa. Ezért áldozatokra is kész, komolyan fontolgatja, hogy elfogadja Bonyhádi (Perczel) Géza ajánlatát, aki rá szeretné bízni egyik lányát, unokahúgát és unokaöccsét. A döntés azonban nem könnyű. A szükség motiválta racionalitás az ajánlat elfogadására ösztönzi, másik, házassága révén formálódó énje viszont tiltakozik a megalázó helyzet, a szegénység nyílt vállalása ellen, hogy nőként és férjes asszonyként fizetett állásra szorul. „Már most is sokat beszélnek rólam. " - írja lányának aggodalmasan. Hogy az mennyit segít a társadalmi megítélést illetően, ha nyolc forint helyett, amennyit a Perczel-házban a társalkodónőnek fizetnek legalább tizet kér, ebben maga is bizonytalan, mint ahogy abban is, hogy mit tegyen.

26 Valószínűleg végül még sem fogadta el az állásajánlatot, személyes sorsa, mindennapi ellátása egyre inkább a felnőtté váló gyermekeire hárul, akik egymástól nagyon is eltérő utakat járnak be. Nemcsak a fiúk, hanem a házasságban született három lány is. A legidősebb, Krescenciának nehéz és rövid élet jut, hajadonként 25 éves korában tüdőbajban hal meg, a sors még azt se adja meg neki, hogy ne kelljen átélnie a családi birtok elvesztését. Férjhez menési esélyeit betegségén kívül apja időközben megromlott anyagi helyzete is rontja. Húga, Nathalie sokkal szerencsésebb, nemcsak egészséges, hanem nagyon szép is. Olyan tőke ez, ami nem várt módon hasznosul, mesébe illő házassága révén, ami bár nem teljesen ismeretlen, de azért mégsem tipikus történet. Rangon alul kötött házasságok mindig is léteztek, társadalomtörténeti szempontból elfogadottságuk mértéke az érdekes. E tekintetben a magyar gyakorlat megengedőbb, mint az angol, amennyiben a nőági leszármazással kapcsolatos elvárások kevésbé szigorúak. Rangon aluli házasság megesett már a Dőryek szűkebb rokonságában is, Nathalie nagynénje, Minka 1850-ben Messey Lajos felesége lesz, amikor 29 évesen a hetvenhez közel járó grófnak nyújtja a kezét. Mesalliance, ami ellen az öreg gróf családja minden lehetséges eszközzel tiltakozik, s amit soha meg nem bocsát. Minka számukra nem rokon, gyermekei sem lesznek azok, mintha nem is léteznének, az öreg gróf halálakor kiadott gyászjelentésen nem szerepel a nevük.

27 A család tiltakozása a házasság ellen nem anyagi természetű, az első házasságból született gyerekek nem az apai örökséget féltik, hiszen a vagyon már rég elúszott, hanem társadalmi kapcsolataikat, a család hírét, aminek biztosan nem használ, hogy vénségére megbolondult apjuk egy nevenincs senkivel lép frigyre. Annál kevésbé, mivel a fiú, Messey Gusztáv is éppen házasodni készül, a kínálkozó parti nemcsak anyagilag előnyős, de előkelő is, az esküvő pedig tolódik, a testvérek egy esetleges visszalépéstől félnek.

28 Dőry Nathalie és Széchenyi Sándor kapcsolata egészen más, igazi szerelmi történet, ami happy enddel végződik. Házassággal, amit a Széchenyi szülők is elfogadnak. Nemcsak a családi körben hóbortosnak tartott János, aki György fiának egy bádeni zsidó gyógyszerész lányával kötendő házasságát is támogatta, hanem az arisztokratikus elzárkózásáról ismert gróf Erdődy Agáta is. Hogy a Széchenyi családban, miként vélekednek György botrányos esetéről, azt híven tükrözik Széchenyi Lajosné alábbi sorai: „Gyuri menyegzője a minap volt meg Bécsújhelyen, apja pártfogásával ugyan, de anyja hozzájárulása nélkül. De hagyján, ha még csak ennyiben maradt volna, de nem tudom, ostobaságnak vagy szegénységnek minősítsem- e a házassági értesítő szétküldését. Egyik példányát ide mellékelem, mert undorodnám tőle, hogy annak utolsó mondatát leírjam. Kérem, ha már minden áron ki akarta kürtölni gyalázatát, nem-e lett volna elég egyszerűen Schwarz kisasszony nevét beleírni, azt hihette volna a világ, valamilyen polgári magyar úri leányt vesz feleségül és 24 TMÖL Dőry cs. i. Dőry Mihály i. 3. dob. feleségétől 2Í TMÖL Dőry cs. i. Dőry Mihályné i. 3. dob. férjétől 1867. 7. 11. 26 TMÖL Dőry cs. i. Dőry Laura i. anyjától, 1869- 10. 19. 27 TMÖL Dőry cs. i. gyászjelentések. 28 TMÖL Dőry cs. i. Dőry Mihályné i. 4. dob. Messey Nathalietól 1849. 5. 5. 284