Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Balázs Kovács Sándor: Tolna megyei népi kalendárium
Az időjárásjósló praktikák ideje ugyancsak a Lucától karácsonyig terjedő időszakban volt. Közismert az un. Luca kalendárium, mikor a Luca és karácsony közti tizenkét nap időjárásából jósolnak az elkövetkező tizenkét hónap időjárására. A Luca naptól karácsonyig tartó időszak 12 napja a következő év 12 hónapját jelentette. Amilyen időjárás volt az egyes napokon, olyan lesz a következő év hónapjaiban. (Dombóvár, Kaposszekcső, Csikóstöttös) 175 Hasonlóan közismert a hagymakalendárium. Tizenkét besózott hagymalevél segítségével igyekeztek megjósolni a következő év havonkénti csapadékosságát, ill. szárazságát, attól függően, hogy a hagymalevél átnedvesedett-e.(Csikóstöttös) Szekszárdon 176 Luca napján „a gazda 12 fokhagymagerezdet elrejt a ház különböző részeibe. Ezek a hónapok. Szenteste előszedi őket. Amelyik vizes, az a hónap is esős lesz- Amelyik száraz, az a hónap is. "A dombóváriak szerint amilyen időjárás volt Luca napján, olyan lett a januári időjárás. A csikóstöttösiek 177 szerint amilyen hosszú a jégcsap az ereszen Luca napján, olyan hosszú kukoricacsövek teremnek a következő évben. Decembert 21. - Tamás napja E naphoz néhol férjjósló praktikák kapcsolódtak. Többnyire azonban arról nevezetes, hogy ilyenkor ölik a disznót. Az ekkor vágott disznónak tamásháj a neve. Kelések gyógyítására találták alkalmasnak. A Sárközben 178 Tamás napkor zsírból, szappanból, ecetből és vöröshagymából hájat készítettek, amelyet a „pokolvarra" tették akárcsak a Márton napi lúdhájat. December 25. - Karácsony napja Országszerte ismert volt a karácsonyesti sürü csillagos égből jó szénatermésre, a szélirányból a gabonatermésre, farsangkor pedig a hó meglétéből vagy hiányából a gyümölcstermésre (ha húshagyókor havasak a fák, jó gyümölcstermés lesz) jósolni. December 27. - János napja János apostol és evangélista ünnepe. Szent János ünnepén, különösen szőlőtermő vidékeken, minden család vitt bort a templomba. E borokat a pap megáldotta. Általánosan elterjedt szokás volt, hogy a szentelt bort kis adagokban beleöntötték a hordókba. Ezáltal a következő évre is jó bortermést reméltek. A szentelt bornak is mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert és állatot gyógyítottak vele, főleg fülfájás esetén használt. János evangélista tiszteletének egyik legsajátosabb fejleménye a Szent János áldása, vagyis a borral való köszöntés áldás, áldomás, amely Nyugat-Európában már all. században feltűnt. A 12. században már ittak búcsúzkodásnál, csatába induláskor. Itatták halálraítéltekkel is. A szokás premontrei közvetítéssel Magyarországon is meghonosodott. A 15. században már említették. A Szent János áldása énekformát is ölthetett. Énekelték halotti toron, új ház felszentelésekor, házi ájtatosságok végeztével az elszéledés előtt, búcsúbeli keresztelkedéskor, stb. Az együtt vígadók hazamenetel előtt itták a Szent János áldását. Ez a társaság oszlásakor az utolsó ital bort jelentette. Szólássá vált az ilyenkor gyakran elhangzó felszólítás: „Igyuk meg a Szent János áldását!" „No még a Szent János áldását!" Ugyanez Szent János pohara formában is elhangzott. Már Dugonics András is megörökítette azt a szólást, amit az elmenő vendégek, vagy a házát, pincéjét bezáró gazda mondott: „Szent János áldása maradjon a hajlékon is, meg az elmenőkön is. " A János név gyakorisága és a karácsonyi ünnepkörben való helye miatt is kedvelt névünnep. Az Istvánköszöntőkhöz hasonlóan igen sok változatban él a magyar nyelvterületen. A következő változatot a Sárközből ismerjük: „ Eljöttünk hát János napra, Üssük a nagy hordót csapra, Ha eddig szűz volt, nem kapott, Beverjük a nagy csapot. Ráérünk hát pityizálni, Nem kell kaszálni, kapálni, Nézzük a hordókat sorra, 5 MEISZINGER 1974., GÉMES 1975/b. 6 PATAKI 1984. n GÉMES 1975/a. ' 8 REHÁK 1964. 274
