Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Antoni Judit: Tárgyak az idő sodrában I.

örökletéteménye" - a gyűjtő neve nélkül, hazája Uj-Guinea, elhelyezése „Kőkori terem" és az NM-listára utaló (eggyel elírt!) számok: 40-42. A NM raktárában lévő hasonló fésűnek (ltsz.: 7450) 17 foga van. Valamennyit Fenichel gyűjtötte az Astrolabe-öbölben, illetve a számozatlanok származhatnak Bírótól is, aki 41 darabot küldött innen. Leíró jegyzékében így emlékezik meg e tárgyakról: „A fésű itt mellékes, a fő, hogy a bokrétát (a szagosfűből való bokrétát érti - fűzi hozzá Semayer) reá megerősíthessék. Fésű-szerepet csak annyiban játszik, hogy a tamol, ha tükör kerül a kezébe, ezzel borzolja haját még borzasztóbbá. " Elsősorban a férfiak viselik, a homlokuk felett párosával és vízszintesen a fülek mögött. A jegyzékben a III. tábla 1. és 2. példánya emlékeztet a szekszárdira, ezek Czinyágyi és Bogágyi falvakból valók és az egyikben még az eredeti szagosító fű is látható. „Rendes díszítése egy szagos növény levele: kogorin (Bongu), (Bogágyiban ennek a neve: kulon), néha khabráj-bisanga (papagályfarktoll). Hogy a szagos levél elszáradva le ne töredezzék, a tamol időnként vízzel megnedvesíti, a régibb leveleket nem dobja le róla, hanem mellé tűzi az újat. " Ehhez csak annyit lehet hozzátenni, hogy ha a szagos füvet bevizezzük, újra felerősödik az illata: ezt minden nő - és férfi ­tudja Óceánia-szerte. Bambusz fésű (Ltsz.: 01.6.27.) Az előzőhöz hasonló darab: 6 cm átmérőjű bambusz-szárból hasították, 13, enyhén kihegyezett végű foggal. Kevesebbet használták. Méret: hossza: 15 cm, szélessége: 5,1 cm, vastagsága: 1,1 cm. Feltételezhetően Fenichel gyűjtése. Vadkanagyar-pár (Ltsz. nélküli.) Két darab vadkanagyar, mely nem feltétlenül ugyanattól az egyedtől származik. Az állat által koptatott felületeken kívül az egyiken viszonylag kevés csiszolást láthatunk, a másikon már jóval többet kellett alakítani úgy a felületen, mint az agyar tövénél. Használat (ékszerként) nyoma nem látszik egyik darabon sem. Méret: külső kerület hossza: 20 illetve 21,6 cm A tárgyon jól kivehető a régi leltári szám: 400/7623. Ez a NM-listán az 1. tétel: „melldísz vadkanagyarból". A NM leltárkönyvi bejegyzése szerint ezen a számon (7623) öt darab „páros anyag melldíszhez, vadkanagyarból" található, ami azt a gyanút látszik igazolni, hogy az agyarak csupán egy leendő melldísz nyersanyagai és nem pedig egy kész melldísz maradványai. A törzskönyvi szám alapján szintén Fenichel gyűjtötte az Astrolabe-öbölben. 1 Agyagedény (Ltsz. nélküli.) Vöröses színű, enyhén csillogó felületű, gömbtestű agyagedény, profilált peremmel. Gallérját apró körökből álló, ötszirmú virágot idéző gyöngysor-szerű benyomott minta veszi körül. Főzésre vagy víz tárolására használták. Méret: magassága: cca. 30 cm, száj átmérője (külső): 19,8 cm, (belső): 18 cm 15 BÍRÓ - SEMAYER 1901, pp.32-33. 16 A szekszárdi múzeum a II. világháborúban igen sok kárt szenvedett s a gyűjteményekben is nagy veszteségek keletkeztek: az épület romjai közül nem minden tárgy került elő épségben vagy töredékekben és sokat a lakosság is „kimentett". Azokat a darabokat, amelyeket a múzeum akkori munkatársai felleltek, újra leltározták, ha a régi szám eltűnt, de a tárgy eredete egyértelmű volt, ellenkező esetben a raktárban vártak sorsuk kedvezőbb alakulására. Ezt a vadkanagyar-párt Mészáros Gyula a múzeum egykori igazgatója azzal bízta Gaál Attilára, hogy a romok közül került elő és feltehetőleg a „Bíró-gyűjteményhez" tartozik. 228

Next

/
Thumbnails
Contents