Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Antoni Judit: Tárgyak az idő sodrában I.
Nyílvessző-hegy (Ltsz.: 01.6.7.) Feltehetően a niebung vagy arekapálma (Areca catechu) feketésbarna törzséből faragták: keskeny, elliptikus, mandulalevél alakú, enyhén kifliforma keresztmetszetű. Homorú oldalát piros okkerrel festették be. Hosszú, elkeskenyedő vége illeszkedett az időközben elkallódott nyélbe. Felületét viszonylag simára csiszolták, rajta vágás- és karcolás-nyomok. Méret: hossza: 69 cm, szélessége: 4 cm, vastagsága: 0,9 cm. A NM-listán 11 darab nyílvesszőt találunk (54.-64. tételek), közülük ötöt csak a duplum-leltári számon, a többiek leltári számai: 13567, 13713, 13784, 13861 (némelyik több ízben) arra utalnak, hogy ezeket Giovanni Bettanin gyűjtőtől vásárolták és a legtöbbjük a Salamon-szigetekről származik. Mgófa" (Ltsz.: 01.6.8.) Lapos, vékony, elliptikus, füzfalevél alakú, viszonylag keményebb fából faragott tárgy, egyik oldalán piros okker- nyomokkal és teljes felületén gyantaszerü anyag vékony bevonatával. „Fej"-részén lepkeforma minta, a bevésett vonalakban kagylómész maradványai. Alsó végén az egyik oldalon látható az a kis, négyszögletes címke 39-es számmal, melyet talán Semayer ragasztott fel, amikor típusokba sorolta őket. Méret: hossza: 41,2 cm, szélessége: 5 cm, vastagsága: 0,6 cm A NM-listán nem szerepel ilyen tárgy: minden jel szerint a második kollekcióval érkezett tárgyak közé sorolható, gyűjtője pedig egyértelműen Bíró Lajos lehetett, aki az addigi ismeretekkel ellentétes eredményre jutott e tárgyak használatának meghatározásában. Adatai szerint nem zeneszerszámokról van szó, hanem a csábítás eszközei, „bájolítók": „ Czinyágyiban névszerint háromféle búgófát különböztetnek meg: nijda, szabó és uredo, melyek azonban külalakjok szerint egymástól nem mindig különböznek, a miből az látszik, hogy az elnevezésekkel mást fejeznek ki...mind a három ide tartozó búgófát a giriga (leány, asszony) készíti és adja a legénynek, a ki azt tánczmulatság alkalmával a szaia vagy gyaka nevű, a felső karon díszlő, fonott karkötőbe tűzi. " A szekszárdi példányhoz leginkább hasonló darab a Hansemann-hegységbeli Kászkári faluból származik, Bíró leíró jegyzékében (Astrolabe-öböl) ezt a XXII. tábla, 6. ábráján láthatjuk. 10 Nyílhegy (Ltsz.: 01.6.9.) Viszonylag kemény fából faragott, keskeny, alul-felül kihegyezve, felső vége törött. Alsó része, melyet a már hiányzó nádszárba illesztettek, ovális keresztmetszetű. Feljebb a keresztmetszet csepp alakú és a csepp összeszűkülő felére előbb fentről lefelé görbülő szakákat majd lentről felfelé irányulókat faragtak. A szakák belsejét felváltva piros és fehér festés díszíti. A szakák alatt bevésett, piros és fehér festésű körbefutó minta, lejjebb pedig az egykori kötözés nyomai fedezhetők fel, amelynek segítségével a nyélbe erősítették. Méret: hossza: 64,5 cm, szélessége: 1,8 cm. Stílusjegyei alapján Berlinhafen vidékén készült és Bíró Lajos gyűjtötte: szintén a második kollekcióhoz tartozhatott. A szekszárdi múzeum adattárában őrzött régi leírókartonon 72l-es leltári számmal vagy ezt, vagy egy ehhez rendkívül hasonló tárgyat láthatunk, mely „állami letét"-keni szerepel, a gyűjtő megnevezése nélkül, „Nyílvessző vagy pedig vommerával hajítható dárda' néven. „Hazája Új-Guinea, nyele tengeri nád, dárdája fa. Nyele barnára festve" olvashatjuk a kartonon és rajzot is mellékeltek hozzá, külön a nyélről „nyelének díszítése" és a hegyről: „nyila vagy dárdája". A további adatokból még kiderül, hogy „Kora: modern - mai (XIX. század vége), Értéke = 2 kor.(ona), Hossza= 164 cm. " 9 BÍRÓ - SEMAYER 1901, p.188-189. 10 BÍRÓ - SEMAYER 1901, p.192. 217
