Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon
hosszában 9 ctm. s szélességében 7,5 ctm. Vastagsága: 1,5 ctm. és 2,5 ctm. között váltakozik s legvastagabb részén még teljesen ép állapotban maradtak meg az ősi kagylónak fogai". 1 ' 229. sír: „Egy kagylóbélből faragott 2 ctm. hosszú, cső alakú gyöngyöt" említ a sírból az ásató. 132 A lengyeli sáncon feltárt sírok megmaradt ékszerleletei közül megemlítendő egy fehér színű, érdes, kopott felületű, szabálytalanul kerek és asszimetrikus, „gomba alakú" nagyméretű nehéz „gomb" Ostrea padból csiszolva. Alsó részén lapos, felül kissé domború, szélein kb. 6 mm mélységben kivésték. Alsó lapján sérült, átfúrás nyomai nem állapíthatók meg. Hasonló alakú, de eltérő méretű tárgyat a 25. sírból említ Wosinszky Mór. Alsó átmérő: 56,1x58,6 mm, felső átmérő: 57,7x59,2 mm, V: 18,8 mm, ltsz.: K.l.933.495. Sümegi Pál szerint „a 'jojó' (orsó) felületén poszt genetikus karbonát kiválások, szingenetikus marószivacs nyomok figyelhetők meg" (3a-b. kép). 3. kép: a-b. Lengyeli sánc. Ostrea „gombcsüngő". 3.2. Szekszárd-Ágostonpuszta Az itt feltárt 21 temetkezés között csak egyben (4,7%) találtak tengeri kagylóékszert, a temető-térkép nem ismert. 22. sír: A csontváznál talált nyaklánc 13 Dentalium- és két rézgyöngyből tevődik össze. Ltsz: 51.11.6269. 134 3.3. Pári-Altacker Torma István nyolc temetkezést tárt fel a lelőhelyen, ezek azonban, két csontváz kivételével, nem alkotnak egységes sírcsoportot. 135 Tengeri kagylóékszert csak egy halotthoz (12,5%) mellékeltek. 4. kép: Pári-Altacker, 2. sír. Ostrea gyöngy. 2. sír: A lengyeli kultúra legkorábbi időszakába (Lengyel la 1-periódus) tartozó temetkezés gyermekcsontvázának koponyáján egy hordó alakú kagylógyöngy került elő. Színe fehér, helyenként barnás-vöröses elszíneződéssel. Hosszában szélesen átfúrt. H: 29,0 mm, V: 16,5 mm, Ltsz: 71.60.6. ~ Hasonló kagylógyöngyöt találtak a halotthoz mellékelt korsótól Ény-ra. H: 11,1 mm, Átm: 7,0 mm, Ltsz: 71.60.7. 137 Sümegi Pál szerint „ 1 db vörös okkerrel festett, a vastagsága alapján csak Ostrea kagylóból csiszolt gyöngyről lehet szó, mert a Spondylus és a Pectenculus nemzetség egyedei nem ilyen vastagok " (4. kép) Uo., 150. Uo. ZALAI-GAÁL 1982, 7-9. Uo., 8. TORMA 1971, Abb. 9; ZALAI-GAÁL 1999, 7-10, 1. kép 4. TORMA 1971, 9. kép 3; ZALAI-GAÁL 1999, 8, 5. kép 4. TORMA 1971, 9. kép 4; ZALAI-GAÁL 1999, 8. 5. kép 5. 20
