Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: A Tolna megyei Sárköz és rokon településeinek kapcsolatrendszere a 17–20. században

fában rejtette el mindaddig, míg lecsendesült az ország, azután ismét előhozta... " „Mohács útczái szűkek, kátyúsak, s mivel a nép mezei munkával él, csöndesek. Csak vásárkor élénkülnek meg, mikor az egész Baranya, sőt a bácskai és alsó pestmegyei Alföld, sőt Slavonia és a Szerémség nyelvben, viseletben tarka sokasága is felgyülekezik abban a sokadalomban, mely nem férvén meg a nagy vásártéren és tágas mellékpiaczokon, áradatával becsap a távoli szűk útczákba is. A bácskai szerb, német és magyar termetben, bizalmasságban és telt erszényben ide is elhozza otthoni versenyét. A bezdáni és szeremlei bokorugrós szoknyák; a kokárdás szűrbe öltözött mohács-alji sokacz becsületes arcza; a rácz leányka aranyos bóbitája, mint egy kis páva. " Ezzel a mohácsi református lakossággal rokon a hasonló vallású szomszédos Kölked, valamint a sárközi, drávaszögi és zengőalji magyarság is. A Sárközzel és az Ormánysággal összefüggő ősi magyar települési terület volt hajdan az Alvidék, melyhez tartozott Kölked is. Alvidéknek nevezik a Dunántúl délkeleti sarkában a Duna-Dráva szögében élő őshonos református magyar népet. A Baranya-hát déli lejtőjén Karancs, Kő, Sepse, Csúza, Vörösmart és Kiskőszeg színtiszta magyar községek és innen le Béllyéig, az Alvidék délkeleti szögletét ugyancsak a színtiszta magyar nyelvterület foglalja el. ' Szorosabban ide tartozott egykor Egerág, Belvárd, Babarc is. Egerágot Radonai Mátyás püspök erőszakosan tette katolikussá; a többi faluval azonban sokáig fennállottak Mohács házassági kapcsolatai. „A mohácsi magyarok viselete különösen a nőké, nagyon hasonlít a pécsvárad- és várkonyvidéki magyarok ruházatához...Vallásra nézve a dunamelléki magyarság elenyésző csekély kivétellel mind református. A magyarság túlnyomó többsége nemcsak vallásban; de alkatra, ruhaviseletre s szokásaira nézve is megegyez. A férfiak ruhaviselete a hagyományos kék, illetve meggyszínbe átmenő kékes posztóból készült zsinóros ruha. Ez természetesen az ünneplő. Nyáron s egyáltalán hétköznapon a réting s széles pőregatya járja. A férfiakat a nemes egyszerűség jellemzi. Nyáron a fejükön kalapot, télen asztrachán-sapkát viselnek; a lábukon csizmát, vagy papucsot. Nevezetes a laskói, kopácsi és daróczi atyafiak óriási karimájú kalapja, mely azonban most már csaknem teljesen kiment a divatból...Becsületes, őszinte és nyilt szivü, tiszta jellemű; családi életét a legszigorúbb formák közt éli. Hajadonok elbukása; elválás, különélés ritkán fordul elő. Általában becsületes, törekvő, szorgalmas nép. ...De...a magyarság évről-évre fogy! És épen e szép községekben - talán innen indult ki - rettentően dívik az egy gyermekes rendszer. Ez abban áll, hogy az ifjú házasoknak - csaknem kivétel nélkül -6-7 évi együtt élésük után születik meg az első gyermekük. Ha ez meghal, lesz másik. Ha leány, lesz még egy; de ha az elsőszülött fiu, akkor több gyermek abban a családban nem születik. " A népi kapcsolatokat bizonyítják a drávaszögi (alvidéki) hímzések is, melyek a sárközi főkötőhímzésekkel rokon stílust képviselnek. A drávaszögi hímzéseket is fekete muszlinon varrták fehér fonallal; a minták nagyobbak, a sárközihez képest szinte elnagyoltak. Előképeik aranyhímzések is lehettek. Ellentétben a sárközivel, itt kisebb díszítmény jut a főkötő elejére, a nagyobb a kontyot borítja. Lapos öltéssel, nyolcas öltéssel, huroköltéssel, láncöltéssorral, szálöltéssel, keresztöltéssel és Margit-öltéssel varrták. A nagy rozetták közepét keresztekkel és a pókolásra emlékeztető laza öltésekkel töltötték ki. A főminta a főkötő kontyot borító hátsó lapjához igazodik, melyet két szimmetrikus félre tagolnak: egyik fél tükörképe a másiknak. Néha csipkesor választja el őket, máskor egybe szerkesztettek. Akad madaras, rákos minta is, de a legtöbb rozettákból, gránátalmákból, tulipánokból és leveles ágakból áll. A minták java mozgalmas, amit a kevés díszítőelem változó állásban, világos, egyértelmű kompozíció szerinti elrendezésével érnek el. Hasonlóság alapján kétségtelenül összefüggésben lehet a sárközi, a bátai és az érsekcsanádi megfelelőkkel, de mégis más, mert Drávaszögön a kontydíszítmény dominál. A drávaszögi menyecskék vastag ágban konttyá tekerték a hajukat. „Hogy a főkötő jobban kifeszüljön, és rajta a hímzés jobban érvényesüljön, a kontyra egy - két ívben begörbített - vasat illesztettek - írja Gönyey Sándor. - Ezt a kontyvasat vagy drótkontyot szövetdarabokkal körülcsavarták. A kontyvasra felrakott fékötőt színes szalagokkal, galánttal lekötötték. A galántot a konty alatt csokorra kötötték, a szalag vége pedig a háton lelógott. A főkötő homlok felé eső részét fékötő-elővel fogták le... " A főkötő anyaga klott, ritkábban selyem, 89 Idézi: ANDRÁSFALVY 1975. 144. 90

BAKSAY 1917. 198. 91 KOGUTOWICZ 1936. 115-116. 92 VÁRADY 1897.

1. 273-276. 93 ORTUTAY 1977. 610. 195