Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: A Tolna megyei Sárköz és rokon településeinek kapcsolatrendszere a 17–20. században

Egy Érsekcsanádról Őcsénybe került adatközlő így emlékszik a kapcsolatokra: „ Ötvennégy évvel ezelőtt Ersekcsanádról jöttem Őcsénybe. Idős rokonok komendáltak. A népviseletet, népszokásokat tekintve semmi különbség nem volt a két község között. Ocsény nagyobb és gazdagabb volt szülőfalumnál. A beszélt nyelv annál inkább eltért. Amit Ocsényben kazánnak neveztek, az szülőfalumban kotla, a mosófát vagy más néven sukot nálunk rüngőnek hívták. Ersekcsanádon Julis, Maris, Lidi, Zsófi, Ocsényben Sári, Erzsi, Evika volt szinte minden lány és asszony. " A sárköziek veszély esetén akár a Nagy-Dunán is átúsztatták állatállományukat, hogy közülük minél többet mentsenek a pusztulástól. A jószág igen nagy távolságot tud átúszni, átjut a megáradt Nagy-Dunán is, ha a víz felszíne viszonylag csendes. De ha a szél és hullámverés, örvénylő, tajtékzó víz, a vízből éppen hogy kiemelkedő orrára vizet borít és a hullámok elfödik előle társait és a partot, vagy a sodrás megforgatja, megzavarodik, irányt téveszt, fejét veszti és a víz elsodorja. A part pedig nem mindenhol alkalmas a kikapaszkodásra. Tudják ezt a pásztorok és jószágot úsztató emberek. A víz sodrának, sebességének ismeretében éppen úgy jelölték ki régebben is az átúsztatás kiindulópontjaiul szolgáló mesterséges emelkedések helyét, hogy ha a jószág onnan elindul, éppen a kikapaszkodásra alkalmas helynél érje el a túlsó partot. Ha az állatok ettől a helytől elsodródtak már s a meredek parton megvetni a lábukat nem tudták, hiába kísérleteztek. Körme lassan kiázott, megpuhult, s ha időben partra nem került, elpusztult. Ez teszi indokolttá az úsztatóhelyek gondos védelmét, kiépítését és egyben ez magyarázza meg azt a különben érthetetlennek látszó tényt, hogy az a jószág, mely a nagy Dunát is át tudta úszni áradás idején, hogy pusztulhat tucatszám a Sárvíz vizébe.

59 A Duna legtöbb szakaszán élénk népi kapcsolat élt a két part lakosai között. Az összemosódást, a kapcsolattartást könnyítette az a körülmény, hogy sok helyen a Duna fő ága mellett számos más Duna-ág húzódott. E mocsaras területeken, a Duna-ágak között sok helyen falvak éltek, amelyeknek földrajzi adottsága hasonló volt, attól függetlenül, hogy a fő Duna-ág egyik vagy másik oldalán feküdtek. A NagyDuna tehát néhol szinte „elveszett" a sok Duna-ág között. Már csak ezért sem jelenthetett olyan éles határt, mint a szabályozások után.

60 Mindez különösen elmondható a Dunapataj-Baja közötti Duna-szakaszról, ahol a két part lakosainak gyakori és sokféle népi érintkezéséről tanúskodnak történeti forrásaink. A 18-19. században gyakori volt, hogy a Duna-balparti emberek a másik oldalon, így a paksi, a szekszárdi és a szekcsői szőlőhegyen birtokoltak szőlőföldet. Többször előfordult, hogy Kalocsai Sárköz falusi kocsmáiban Szekszárdon vagy Pakson vásárolt bort árultak a kocsmárosok. Szinte természetesnek véljük, ha arról olvasunk, hogy patajiak, ordasiak, hartaiak Paksra jártak „heti vásárra" a 18. században, vagy a sárköziek a bajai vásárra.

61 Itt adták férjhez, Eva pedig Decsre. Az Erzsi családja is Decsre jött, mi a Judi családja vagyunk. Mi sem vagyunk ott, senki se maradt ott. Sárának vannak családjai Fülöp Sára és János. Ezeknek vannak családjaik. Sárának egy, Jánosnak 2, nem tud róluk többet. Aki ezeknek vöt rokonai: Szolágyi Tóth Sára (gyereke nem vót soha, egymagába van), még a Kozma János és István. Valamilyen Kozma ágról rokon, mert a nagyanyám Dorka Judit anyja Kozma volt. Amint ezek ágaztak el, úgy rokonok. Apjáról Dorkáról rokon Dorkó Erzsébet (Kubránszki János felesége volt, hogy János meghalt ide jött Decsre férjhez, azóta itt van), a többi Dorkát nem ismeri. - A Kozma János és Istvánról többen vannak. János meghalt: gyereke Pilisen, Kozma Erzsébet. Istvánnak gyereke Ocsényben, István, annak is lehet gyereke, de nem ismeri. Van még egy Kozma Erzsébet, nagynénje adatközlőnek apjáról a pilisinek, idejött Decsre az is. Más rokon Ocsényben nincsen. Második férjéről Korsósról nem tart rokonságot adatközlő, se az első férjéről. Ha találkozik velük rokoni nevükön szólítja őket. (A Korsós család majdhogy nekem is rokonom, aki neki - édesanyja mostohaanyjának testvére volt a Korsós após.) Decs. Orsi család édesapámról, nagyanyjuk volt az Őrsieknek Kubránszki Sára, az én nagyapámnak testvére volt. N

J

ászasszonyom Orsi. István és János különben Istvánnak fia István, ez és Sára, ennek 3 gyereke volt, mind meghalt. Jánosnak fia János és lánya Eva. János gyermekei Paula, Attila, Évának még nincs - Sallai ágról van nagyanyámról a Szekeres Judi nénémnek (anyja Sallai Judi, lánya Szekeres Judi), ennek leánya Dávid Judi, egyiknek se volt testvér je. Dávid Judinak fia Kovács János és lánya Kovács Judi, Jánosnak van fia, még meg se néztem, pedig már két hónapos...Nem nagyon tudok rokont mást itt, másutt meg nincs. Kubránszki Sára komái. Csanádi komámasszony Csapai Lidi Kovácsné meghalt, második koma is vót Varga Sára komámasszony Horváthné Pilisen, akik engem hittak tartani, Döme Éva, Vincze Erzsi, Asztalos Eva (Nyékre ment, a lányát is tartottam). Asztalos Eva másik ezekkel járt iskolába, a többi fiatalabb volt, még édesapámék is komák vótak, meg jóba vótunk, Pilisen lakodalomba, meg körösztölőbe mind meghívtak...Decsen komák Kovács Istvánét..Nyéken koma Dávid Erzsi komám vót, öregjeink is komák vótak, dédelődjeink is, barátnők is vótunk....Pilisen van még Szabó Erzsi, Tóth Erzsi, ezek is komák, nem ők tartottak, de komaasszonynak hívja őket. " - FÉL 1951. 58 ANDICS 2005. 59 ANDRÁSFALVY 1965. 39. 60 BÁRTH 1978.805. 1 Petőcz Jánosné Osvald Erzsébet őcsényi lakos vallomása: „Én mind Bóli Istvány - mind Bárdos Illésné részére csak azon 185