Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: A Tolna megyei Sárköz és rokon településeinek kapcsolatrendszere a 17–20. században

török kiűzése utáni évtized települési képét nehéz rekonstruálni." Egyrészt a délvidéken még tovább tartó háborúk és belső küzdelmek pusztították állandóan a megmaradt falvakat, másrészt, éppen a földbőség és a rendezettebb, nyugalmasabb életre való törekvés miatt a nép maga is gyakran költözködött. Ez volt az a kor, amikor napról napra változhatott a falvak lakossága, sőt maguk a falvak is eltűntek, átalakultak külső hatalmi beavatkozás nélkül is. Szeremle és Csanád falvakat református magyarok lakták, akik ha őseik költöztek is egyik faluból a másikba, a Duna menti tájon kontinuusnak számítottak. E falvak a szűkebb környék, a Duna-táj, tágabban a közép-magyarországi régió református népességével tartottak fenn népi kapcsolatokat, ami veszély esetén tömeges, békésebb időkben szórványos áttelepülésekkel járt együtt. A török időkben szinte természetes dolognak számított az ismerős falvak közötti kiegyensúlyozott népességmozgás, az oda-vissza házasodás, a rendszeres ki- és beköltözés.

39 A 18. század elején, amikor megszilárdult a magyar földesurak hatalma, és az a jó Isten ne légyen az én érettem lett Kezességben benne hadlak, és ezen erős Esküvésen azAttya megh keseredvén fellyül említett vélle edgyütt megh maradott Fiaival úgymint Seres Jánossal, S. Györgyei és Istvánnal és a maga Feleségével edgyütt Kezes lett Seres András nevű Rabb Fiáért, és fel menvén Veszprémbe a maga Sarczáért, hogy két hétre a megh nevezett Sarczot úgymint százhuszonhárom tallérokat felyül megh említett Török Borbéllyéval edgyütt kilencz tallérokat is megh hozza két hétre. De nem hogy két hétre jöt volna megh, háromra sem jöt, s az Attyát mint Kezest a Szexárdi Bék a rabnak érte megszorittya, elmúlt a terminus mintsem a Sarcz. Az Attya felmenvén Veszprémbe mint Kezes Rabb Fia után, kérdi Rab Fia Féleségűül. Hol vagyon az én Fiam? Erre azt felelte a Rabnak Felesége, elment a Hajdúkkal, fegyvert kötött. Az Atty a mint Kezes ezen el fakadót Sirva, Jajj most veszem észre, hogy velem edgyütt mégh meg maradót fejül említett három Fiaimmal és Feleségemmel Rab vagyok Mert a Rab Fiam már látom, Hitti hagyottá lett, mert engemet a Kezességben benne hagyott. Jaj mit felellyek és mivel biztassam magamat az ő Ura előtt, a Szexárdi Bék előtt? Veszprémbül megh fordulván s Eőtsényi Helységünkben haza jővén azt feleli felyül megnevezet három Fiainak és Feleségének, Jajj Rabok vagyunk, mert a Rab fiam magát hiti hagyottá tette s fegyvert kötött, és másod napon az Szexárdi Bekhez az Rab Fiának Urához ki ment. És azt kérdi a Kezestül a Rabnak Atty átül, megh hozta é a Sarczot. Azt mondván, nem hoztam Nagyságos Bék, Hát hol vagyon a te Fiad? Es azt felelte a Kezes; a Rabnak Attya; Beteg, de mihelt gyógyulhat mindgyárást megh hozza. Nem merte szegény mondani, hogy hiti hagyottá lett. Azért pediglen a Békh arra semmit sem vigyázván, fogja azért mint Rabatt erős fogságban vetette. Az fogságban Instált és könyörögh Eőtsényi egész Helységnek, legyenek Kezesek eő érette míglen minden Jószágát fele áron elvesztegetheti. Es azért mi Eőtsényi egész Helysébéliek Kezesek lettünk érette, a hiti hagyott Rabnak Attyáért. Hat ökrét 30 Talléron, fele áron eladta; akkori hét karáka (?) borát 40 Tallérokon eladta. Egy Asszonytul kért tizenkét tallért. Másik Asszonytul kért Négy Tallért. Egy szőlőnek való gyepött adott el két talléron. Búzáját mérő számra fele áron. Miglen a megh nevezet Sarczot Borbélynak fizetésivel edgyütt helyre állította. Tészen in Summa százharminczkét Tallért. Hogy mind ezekrül eleget tett jutott nagy Szegénységre és szükségre vélle megh maradott három Fiaival és Feleségével. A megh nevezett Fiai a szükségben az Attyoknak azt mondották: Menny el Édes Atyánk a mi Hiti hagyott Atyánk Fia után, keresd fel őket, ne hadgyon éhei megh halni bennünket s adgya megh pénzzünket. Erre az Atya elment Hiti hagyott Fiának megh keresésére. Azon uttyában a Tolvajj Ráczok megh ölték és Atty ok halála is Seres András nevű Hiti hagyott Attyokfia miatt lőtt. Atty ok halála után pedigh a felyül említett Attyafiainak Seres Jánosnak, Seres Györgynek és Serös Istvánnak tsak egy pénzt is mind ez ideigh nem adott. Azért valaholat akarják mind egy pénzigh rajta megh nevezet Hiti hagyott Attyok Fián Serös Andráson megh Fiain is a Fiainak Fiján is. Amelly dolognak tudóy Látói voltunk és vagyunk mégh most is akkorbéli Esküitek. " - Tolnamegyei Újság 1940. máj. 8. - Az erdőkbe menekülésre többször emlékeztek a 18. század eleji vallomásokban. Pl. „A Tanú e Világra Faiszon lett Buda vételekor az erdőben széjel bujkáltak, ki hol maradhatott... " „...Atyáiul hallotta, hogy Buda vételekor mikor a föld népe elfutott. Bogyiszló körül az erdőkben lett a világra... " - „A Tanúnak mind Attya, mind maga Fajszon lett e világra, s Buda vétele előtt s utána hol Bogyiszlóra által mentenek lakni, hol pedig az erdőben lappangottak. " BÁRTH 1974. 327., BÁRTH 1997. 364. - A pilisiek 1722-ben kötöttek szerződést Jány Jakabbal a falu megszállására, s ebben az olvassuk, hogy „ Pilis - egyidőben sok rossz csavargó miatt kényteleníttetvén elhagyni helyét és Decsre és Nyékre költözött. " ANDRÁSFALVY 1976. 120-121. - Még egy évszázaddal később is emlékeznek unokáik az ősök szenvedéseire, Egyed Antal kérdőívére beküldött válaszok bizonyítják ezt: „...a török igája alatt jó darabig szenvedtek, valamint a kurutz által is lakhelyekben háborgattatván sok az elöl tul a Dunára vette magát. " (Gerjen) - CSERNA - KACZIÁN 1986. 86. - „Ebben a felháborodásban, az fel s alá járó Budai és egyebünnen lévő sajkásoknak, Felséges Császár Tiszteknek adtunk kenyeret... bort és a mivel leltünk kedvességet fejünknek, azt mi jó leikiesmérettel mondjuk, hogy tészen egy summában három száz forintokat. A Duna szigetiben tsavargó húzó vonyó Rácz Haramiák, vontának erö hatalommal rajtunk négy száz forintokat. Az Magyar Kurucz Haramiák megfogván földesurunkat, Froser Györgyöt, és vontának érette mi raitunk 3 száz forintokat. Anno 1708. " (Őcsény) - CSERNA KACZIÁN 1986. 201. A pusztulás mértékét nehéz felmérni. Baranyai levéltári forrásokban Nagypallról olvashatjuk: „midőn a törököt innend elűzték volna elpusztult... " „Egy másik tanú szinte filmszerűen vetíti elénk előadásában azt a napot, amikor a törökök elhagyták a falut és a bevonuló, táborozó németség a templomba lovait beléje kötözvén, székjeit, padlását, és minden épületeit elégetvén elpusztult, " ti. a falu. - BEZERÉDY 1977. 111. „A Fatens Dec si Helységhben lett e Világra, ott is lakott Budának megh vétele előtt a Töröktül, vagy eött Esztendeig, az után akkori ellenségh előtt, hol az Erdőken, hol más helységekben lappangott, állandó helre nem lelhetvén, megh vétele után pediglen vagy két Esztendeig lakott megh irt Decsi Helységben az után Bogyiszlóra ment lakni, az hol vagy négy esztendeig lakott, látván az után, hogy békivel vagyon az Országh, vissza jött fölly

ebb említett Decsy helységhben. " - Elek András 70 éves decsi lakos 1748ban - „A fatens Decsy helységhben született e Világra, az hol is mind Budának Töröktül meg vétele előtt, után is lakott, hanem Kurucz Világhban szakadott Bogyiszlóra, az hol vagy 9 esztendeig lakott, megh csendesedvén az után az Országh, vissza jött 179