Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon
torkolatánál ágazott el Kalicz Nándor megfigyelései szerint. Ennek egyik ága a Galga mentén haladt északnyugat felé és Aszód körzetében találkozott a K-Ny-i irányú „obszidián úttal". Aszód Spondylusban való gazdagsága elsősorban ennek a földrajzi helyzetnek, a „kereskedelmi viszonyoknak" köszönhető. A lengyeli kultúra dél-dunántúli települési területére a Duna mentén juthatott el a tengeri kagyló, ez a (különben kevésbé kutatott) útvonal „azonban nem látszik olyan jelentősnek, mint a Tisza menti...". Itt azonban az is megemlítendő, hogy a tárgyalt dél-dunántúli régió sem mutat egységes képet a Spondylus ékszer gyakoriságát illetően, hiszen feltűnő különbségek mutatkoznak a mecseki (Zengővárkony, Villánykövesd) és az attól északra fekvő temetők (Lengyel, Mórágy, Györe) között. 51 A Spondylus, „überregionális" csereeszköznek számított az európai neolitikumban. C. Renfrew négy modellt dolgozott ki az őskori kereskedelemre és a csererendszereknek két fajtáját, a használati tárgyakét és a presztizstárgyakét, tételezte fel. Szerinte a presztizstárgyakat, melyeket nem használtak a mindennapi életben, mindenekelőtt kiemelkedő jelentőségű személyek között cserélték el, és ezek a darabok a régészeti kontextusokban csak áldozati vagy sírleletként jelennek meg. A modell szerint nagy (500 km-nél nagyobb) területeken ment végbe ez a (csere)kereskedelmi tevékenység, 52 és az égeikumi és adriai területekről megmunkált vagy megmunkálatlan állapotban szállították a Spondylust észak és északnyugat felé, aminek egyik bizonyítékát az említett feldolgozóműhelyek meglétében (Dimini, Dikili Tash, Sitagroi) látja M. Séfériades. 53 Közép-Európa neolitikumában két Spondylus-horizontot („idősebb" és „késői") határozott meg Kalicz Nándor kronológiai és tipológiai megfontolások alapján: Szembetűnő, hogy a késői horizont idején már eltűntek a korábban jellegzetes csüngők (Klappen) és a hosszú, henger alakú, nehéz gyöngyök, melyeket a kisméretű, korong alakú gyöngyök és a vékonyabb metszetű karperecek váltanak fel, noha olykor még a szélesebb példányok is előfordulnak. 54 Mindez arra vezethető vissza, hogy a késői Spondylus horizont idején az adriai nyersanyag már nem jutott el Közép-Európába, illetve a Kárpát-medencébe, és midőn e nyersanyag döntő többségében már sokkal távolabbról, az Égeikumból került felhasználási helyére. 55 2. SPONDYLUS TIPOLÓGIÁK A legelső neolitikus „Spondylus tipológia" Wosinszky Mór nevéhez fűződik, aki megemlíti, hogy „a dentaliumokon kívül még az óriási kagylók szolgáltattak a lengyeli telep ősnépének jó anyagot kedvencz ékszereik előállítására. E vastag kagylóbélből első sorban gyöngyöket faragtak... [ezeket] füzérekben hordták és pedig a nyak körül, a felső karon közvetlenül a könyök fölött s a lábakon a lábfej fölött... A 2. és 7. számú ábrában két karpereczet ... mutatok be... Kagylóbélből készült ékszer s dentalium összesen 957 darab találtatott, és pedig a sáncznak keleti sírmezőjében... A délnyugati részen, hol csak edények és kőeszközök voltak, csak egyetlen egy ép karperec került elő": 1 A három „szép karperec" közül kettőt ép állapotban talált meg, a harmadiknak azonban csak a felét. 57 A két „subcutan átfúrású gomb közül az egyik korong, a másik kúp alakú". 5& Egy „amulett" korong alakú és átfúrt volt, míg egy másikat a peremén vájattal látták el. 59 A többi kagylóékszer között többnyire különböző méretű henger alakú gyöngyök és vékony, hosszú gyöngyök fordulnak elő, 60 és ezek között jóval több a Dentalium, mint a Spondylus. A 22., 25. és 221. sírokból leírt Spondylus csüngőket fentebb már említettük. 4y KALICZ 1985,70. 50 Uo. 51 E kérdésben új adatok várhatók az M6-autópálya nyomvonalán elhelyezkedő, jelenleg kutatott Alsónyék-Kanizsa-dülői, nagy kiterjedésű lengyeli temető feltárásától. " RENFREW 1972, 465; RENFREW - SHACKLETON 1979, 188. SÉFÉRIADES 2000, 425. KALICZ - SZÉNÁSZKY 2001, 49; TODOROVA 2000, 416. KALICZ - SZÉNÁSZKY 2001, 49 WOSINSZKY 1891, 159-160. 59 WOSINSZKY 1888-1891, III, 102. Uo. Uo. Uo. 11
