Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Nagy Margit: A kajdacsi 2. sír fibulapárjának ornamentikája. Megjegyzések a pannóniai langobard I. stílus kapcsolataihoz

többször említett Snartemo V. sírból ismert. A kardmarkolat legfelső préselt aranylemezén a hosszú hajú, feltartott kezű hősök láthatók; az alakok azonban félbe vannak vágva, a kompozíció közepét a hajfonatok foglalják el. (20. kép l,2a-b.) A norvégiai lelőhelyről az összefonódó szalagos ábrázolásokat Snartemomotívumnak nevezik. A veszkényi egyszerűsített változaton csak a fejeket látjuk, alattuk egy-egy ívelt vonalú, karmos állatlábbal. (19. kép 2c.) A mai szemmel inkább növényi mintának vélhető, kétkarmú lábak az I. stílusú fibulákon, így a Donzdorf-i 78. sír (19. kép 5.) és a Basel-Kleinhüningen-i 74. sír fibuláján (19. kép 4.) teljes alakos „állatemberekhez" tartoznak. Míg a névadó aranylemezen nincs állattest-részlet, a veszkényi emberfej és állatláb együttes kétségkívül az emberi és állati tulajdonságokat egyesítő „Tiermensch" ábrázolások közé sorolható. A veszkényi kép felső részén, az emberfejek fölött ívelt vonal húzódik, két végén sematikus csőrös madárfejekkel (19. kép 2c); a motívumkettőzésnek ez a formája a Nydam-stílusban már korábban is jelentkezett. (3. kép 2.) A Norvégia déli partjánál, Kelet-Svédoroszágban, Finnország és Nagy-Britannia déli partvidékén elterjedt Snartemo-motívum a kontinensen Veszkényen kívül még egy lelőhelyről ismert. (20. kép 4.) A belgiumi Namur, La Plante-i csatlemezen két emberfejü, emberi kezekkel és állatlábakkal rendelkező lény látható. A szemben ábrázolt, de félbevágott fejek háromszalagos haj-jelzései, a képmező formája miatt, egymástól elválasztva jelennek meg.

7 (19. kép 3a-b.) A csatot ugyanahhoz a belgiumi északi ornamentikájú körhöz lehet kötni, mint a veszkényi emberábrázolás Maas-vidéki párhuzamait, az Éprave-i csatok „Tiermensch" eit. (17. kép 7-8.) A veszkényi leletek ornamentikájának elemzését összegezve megállapíthatjuk, hogy a minták közt több, az északi stílusban szokatlan elem fordul elő. A véreteket minden bizonnyal olyan északi iskolázottságú mester készítette, aki ennél a munkánál alkalmazkodott a helyi igényekhez vagy vándormesterként működött. A langobardok művészetét, a veszkényi leletek ikonográfiái párhuzamai szerint, már a Nydamstílus késői periódusának idején, a 470-480-as években Dél-Skandinávia és Jutland felől közvetlen hatások érték, amikor a nép többsége még a Cseh medencében élt. A veszkényi lószerszámok legrégebbi darabját, a 2. csüngőt legalább 30-40 évig őrizték, amíg Pannóniában földbe került. A korábbi formák megtartására jellemző, hogy a türing korszak fibulatípusait még a várpalotai, a tamási, sőt a mohácsi asszonyok is megőrizték. A pannóniai ötvösművészek, akiknek elődei már az 5. sz. második felétől terveztek állatalakos képeket, az I. állatstílus kompozícióinak befogadására különösen alkalmasnak bizonyultak. A kajdacsi 2. sír fibulapárjának ornamentikájához kapcsolódva, a bemutatott 5. sz.-i Duna-vidéki és az északi kompozíciókkal a germán állatstílus fő jellegzetességeit: az absztrakciót, a formák felszabadítását, az ismétlést és a rejtvény szerűséget igyekeztem szemléltetni. /4 HASELOFF 1981, 152-156, 175, Abb. 68. 2, 4. 75 VIERCK 1967, 141. Abb. 9. A lelőhelyek: 1/ Snartemo; 2/ Hoiland; 3/ Igelsta; 4/ Kenninghall; 5/ Tuddenham; 6/ Linton Heath: 78/ Chessel-Down; 9/ Namur, La Plante; 10/ Veszkény. 76 WERNER 1962, 99-100, Abb. 20; HASELOFF 1981. 269-273. Abb. 183. 77 TEJRAL 2002, 346, Abb. 23. A mohácsi 4. sír luring típusú fibulájának fejlemezén a vésett állatfejek (KISS - NEMESKÉRI 1965, 109, Abb. 9.1) az állatornamentika igen korai recepciójának bizonyítékai. Tejral a veszkényi leletek 6. sz. középső harmadára való keltezését tartotta valószínűnek. TEJRAL 2002. 341. 54