Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
Nagy Margit: A kajdacsi 2. sír fibulapárjának ornamentikája. Megjegyzések a pannóniai langobard I. stílus kapcsolataihoz
A Nemzeti Múzeum sasfejekkel keretezett nagy csatjának szimbólumai az átmeneti korszak szinkretizmusát tükrözik: ugyanazon a tárgyon jelennek meg a késői antikvitás (oroszlánfejek), a hun (sasfejek) és a germán korszak (apotropaikus maszk-állatfejek kompozíció) szerencsét hozó képei és a kereszténység szimbóluma (kereszt alakú köberakás). Vizsgáljuk meg külön a budapesti csatnak a karikára ráhajló, hatalmas csattövisét! A tövis felső végét, a domolospusztaihoz hasonlóan, madárfej formára alakították ki. Kétoldalt, a növényi indás mezők közötti téglalap alakú részen egy-egy, a tövis hegye felé forduló, vonalakkal jelzett állatfigurát ismerhetünk fel. (7. kép 1-2, le, 2c.) Az állat fejét félkörív, nyakát (?) egy V-formájú vésés jelzi. (7. kép la, 2a.) A test szögletes kontúrvonalához karmos mellső és a hátsó lábak csatlakoznak. (7. kép lb, 2b.) Mint ismert, a keleti gótok nem vették át az északi állatstílust; mintáik növényi motívumokból és fonatokból állnak. Itáliai művészetükben csak egyes motívumokat, előképeket lehet találni (madárfejek, teljes madáralakok, cikáda formák). Egyedül a Vecchiazzano lelőhelyű rombikus lemezű csat szélén fedezhető fel két lehajló, tátott szájú állatfej és két hosszan elnyúlt testű állatfigura. Az I. állatstílussal díszített olaszországi csat készítését, párhuzamai, a sokkal jobb minőségű gyulai és a lengyelországi Konarzew-i csatok alapján Volker Bierbrauer 489-500 körüli Tisza vidéki gepida készítménynek határozta 28 meg. A budapesti csattövis vonalas testű kis állatalakjaihoz hasonló ábrázolásról nincs tudomásom. Az állatalakok elhelyezésének módja és a művészi szándék megegyezik a Snartemo V. sír - formailag a Kiskunfélegyháza-Gáva típusú maszkos csatokhoz hasonlítható - csatjának tövisével. A norvégiai csatnál a tövis hegyét fejjel a csatlemez felé forduló plasztikus állatfigura díszíti (16. kép 5-5a.) A budapesti állatfigurák egyes elemei ismerősek a Nydam-stílusból és az I. stílus formatárából. A fej félköríves keretvonalát pl. a veszkényi 2. csüngő állatfiguráinál is alkalmazták, melyeknél a háromszög alakú szemjelzés a csattövis-állatkák V-formájú részletére emlékeztet. (12. kép 2c.) Az állattestek szögletes teste és a karmos lábak összevont ábrázolása azonban az északi állatstílustól idegen. A végletekig leegyszerűsített képi megfogalmazást az adott helyhez és az ott megszokott ornamentikához való alkalmazkodással magyarázzuk. A pannóniai nagy övcsatok töviseinek oldalán rendszeres a vésett meanderdísz. Szembefordított meander alakú vésés pl. a domolospusztai csattövis oldalán is előfordul/ Az absztrakciónak a budapesti csattövisen látható foka igazolja Wilhelm Holmqvist álláspontját, aki a svédországi arany ékszerek állatfiguráival kapcsolatban többször hangsúlyozta, hogy az állatalakok ábrázolása nem fokozatosan fejlődött a naturálisból az absztraktig, hanem a sokféle, különböző okból szétbontott formát a mesterek akár egy tárgyon és egy időben is alkalmazták."- A madárfejekkel keretezett budapesti csat tövisének oldalán kuporgó állatalakok elárulják, hogy a keleti gót iskolázottságú ötvösök már az 5. sz. második felében ismerték az I. állatstílus elvont formáit. A minta tervezője, valószínűleg a vésett meanderdísz vonalait követve, két oldalnézetű, a csattövis hegye felé forduló állatfigurát szerkesztett és azokat a nem túl szembetűnő oldalakon helyezte el. A budapesti csatot egyébként már Bernhard Salin is kapcsolatba hozta azokkal a főként Gotland szigetén talált öntött bronzfibulákkal, melyek fejlapját és láblemezét lehajló madárfej sorok keretezik. 33 (8. kép 1-3.) A legnagyobb méretű példány fejlapjának szélén és két szűk, félköríves sávban relief kidolgozású, oldalról ábrázolt, kuporgó állatfigurák láthatók. A fibula láblemezének alsó részét - a szilágysomlyói oroszlános fibulához hasonlóan-, asztragalosz mintával keretezték, amit a közös késő antik mintakincs ismeretével magyarázhatunk. (5. kép la-b.) Egy másik gotlandi fibulatöredék fej lemezén a ragadozómadarak testét jelző tükörszimmetrikus, ívelt, niellódíszes vonalak ugyanazt a végletes absztrakciót képviselik, mint a budapesti csattövis állatalakjai (8. kép 2-2a.) Az 5. sz. második felében készült felpéci aranyozott ezüst kardtok veretet az 1. állatstílushoz közelítő kompozíció díszíti. (9. kép 1.) A niellós keret felső részén két sor klasszikus S-alakú inda (negatív formában) foglal helyet (9. kép 2.), alatta két egymással szembeforduló madárpárból, a széleken egy-egy magányos ^ BIERBRAUER 1975, 140-142, Taf. XLVII. 29 HOUGEN 1955; SLOMANN 1979, 110-11, Fig. 2. 30 Pl. Gönningen, fibula fejlap mintája: HASELOFF 1981, 367-368, Abb. 232-233. A bellebeni fibula kengyelén: HASELOFF 1981, 380-381,384, Abb. 245. 31 DOMBAY 1956, Taf. XXII, 3. 32 HOLMQVIST 1939, 264-267; HOLMQVIST 1955, 25-27; HOLMQVIST 1968, 355-360. 33 SALIN 1904, 198-202, Fig. 481-484. A gotlandi fibulák madárfejei - eltérően a Kárpát medencei csatoktól -, keresztben rovátkolt nyakúak. Duna-vidéki típusú, hosszában rovátkolt nyakú madárfej pár csak a legnagyobb gotlandi fibulán látható. (8. kép /.). 48
