Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Csekő Ernő: Az irodalom halottjai. A XIX. századi Tolna megyei irodalmi másodvonalról (Jámbor Pál, Rátkay László, Váradi Antal és Dömötör János)

VÁRADI ANTAL LEVELEI I., E. Kovács Gyulának, Budapest, 1876. november 3. Budapest, 3/XI, 1876 Mélyen tisztelt Uram! Midőn ma, darabom színrehozatalának előestéjén elmulaszthatatlan kötelmemnek ismerem köszönetet mondani a kolozsvári nemzeti színház mindazon t. művészeinek, kik darabom betanulásában fáradván, ezáltal engem mély hálára köteleztek - első helyen Önnek fejezem ki őszinte tiszteletem -, köszönetemet a rendezés s az azzal járó ügyek lelkes vezetéséért. Önmaga nem csak művész, de hivatott költő is, egy a mi népünkből tehát, aki nemcsak átérti, de minden részletében át is érzi munkámat, s ezért vagyok biztos a holnapi est sikere felöl. Fogadja tehát baráti kézszorításomat és köszönetemet újólag, s kérem, fejezze ki azt nevemben a t. nemzeti színház m. t. Intendánsa, M. Korbuly Bogdán úrnak, még az összes művészeknek, első helyen pedig fogadja azt önmaga egész teljességében, s csak azután ossza ki mindegyiküknek a megillető részt, mint „primus inter pares"

104

. Vendégszereplésének nálunk rendkívüli érdekkel nézek eléje. Addig is kérem a jogdíjat lakásomra, Buda, Toldy utca 704. sz alá küldeni; - s engedje remélnem, hogy személyes ismeretségének szerencséjében is részesülni fogok, maradván teljes tisztelettel őszinte tisztelője Dr. Várady Antal Kir. tanár (OSZK, Kézirattár-Levelestár, Váradi Antal levelei E. Kovács Gyulának 1.) II., E. Kovács Gyulának, Budapest, 1878. január 16.

105 Budapest, 1878. jan. 16. Kedves barátom! Hogy csak most válaszolok engem annyira megtisztelő, megörvendeztető levelére - oka az, hogy úti készületeim foglaltak el; készültem Kolozsvárra, személyesen vinni meg a választ. A kedves Kolozsvárra, ahol sohasem voltam s mégis otthon lennék, az olyan barátok közé, mint aminő ön! Hogy mégis levélíráshoz fogtam, s annak a jele, hogy csak soraim mehetnek, magam beteg ágy mellett virrasztok, édesanyám beteg ágya mellet. - Ez a pár rövid szó mindent elmond. Csakis ez lehet a mentsége annak, hogy Kovács Gyulát, szász Gerőt,

106 Papp Miklóst

107 s a többieket nem láthatom meg. De nem ez fáj legjobban; hiszen az önök barátsága maradandó, ezt megtalálom egyébkor is - hanem a háládatlanságom. Én Kovács Gyulának annyi köszönettel tartozom, hogy a legkisebb lett volna az, ha személyesen szorítom meg kedves, ügyemben annyi szeretettel működő baráti kezét. Ezt nem tehetem most, s ez bánt leginkább. Annyit szeretnék összeírni, annyi cifra fázis jut eszembe, hogy isten úgy segéljen - majdnem leírtam volna közőlük egyet-kettőt, ha eszembe nem jut, hogy akinek írók, az felül áll a frázisokon, az többet érdemel -; szívbéli, meleg, egyszerű köszönetet. És önnek s erdélyi barátaim körének nagy hálával tartozom, majdnem annyi hálával, mint primus inter pares (latin): első az egyenlők közt Váradi e levelét megelőzően, 1877. október 10-én a következőket írta E. Kovács Gyulának, Mózes darabját figyelmébe ajánlva: „Mózes műről is akartam szólani, melyről elmondtak minden rosszat ami benne sincs, de csak egy jó szót sem, amit talán mégis csak megérdemelt. Egyébiránt nem csüggedek, áll még Kolozsvár, s benne él Kovács Gy. majd megadják azok neki amit érdemelt. Ezen elhatározással vettem vissza darabomat a nemzeti színház drámabíráló bizottságától, hol két bíráló már felolvasásra elfogadta. E perctől a dráma rendelkezésére áll, s csak egy rövid levelet kérek, megrendelőt, s azonnal íratom és küldöm. Ara hogy veszett fejszének nyele akadjon - 80 forint lesz, tekintettel arra, hogy a nemzeti színházban nem fog jövedelmezni. " Szász Gerő (1831-1904), költő, egyházi író, református lelkész, az Erdélyi Protestáns Közlöny szerkesztője. Az Erdélyi Irodalmi Társaság első alelnöke, a Petőfi Társaság tagja. Papp Miklós (1837-1880), kolozsvári újságíró, történetíró és színműíró, a Petőfi Társaság tagja. 356