Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Csekő Ernő: Az irodalom halottjai. A XIX. századi Tolna megyei irodalmi másodvonalról (Jámbor Pál, Rátkay László, Váradi Antal és Dömötör János)

III., E. Kovács Gyulának, Dunaföldvár, 1895. június. 2. Dunaföld vár, 2/VI. 895. Kedves Barátom! Meg fog lepni ez a válasz, mely 1 és Vá-ed évi késedelemmel felel 1894. évi Martius 3-án kelt leveledre. Azt is mondhatnám, hogy oka az én ázsiai lustaságom, de mégsem mondanék igazat. Mert hiszen nincs nap, hogy 5-6 levél ki nem menjen tollam alól, tyúkperekben vívén barátságos fizetési felhívásokat. Igazi oka az, hogy személyesen akartam veled találkozni, és öledre borulva megköszönni soraidat. De hát ez az én fátumom, hogy soha sem időm, sem pénzem nincs. Kutya egy fatum! Sokszor szinte hallom, hogyan rí mellettem a költészet. Szívemben csak úgy bimbódznak a gondolatok: „De kinyílni, nem nyílik ki egyik sem Nem nyílik ki egyik sem!" Sokszor gondoltam már, hogy az írómüvész embernek valami ismertetőjellel kellenék a világra jönnie, hogy azonnal felismertetvén, közköltségen hizlaltatván, kalitkákban zengedeznének, mint a kanári madarak. De hát akkor a szabadság? Az a baj, hogy éppen az ellenkező ösztönök vannak belénk oltva. Undor a szolgálat is a kötöttség fogalmától is. Nekem is szebbnél szebb állások voltak nyitva, és eszem a magam fekete kenyerét. Keserű, és penészes is, de a magamé. Nem tűrök urat felettem, csak a felséges Úristent, de talán még az is /olvashatatlan szó; a Szerző/, ha rossz kedvem van. De mit lamentálok én neked, aki hasonló anyagból gyúratván, úgy is tudod mindezeket. Köszönöm pajtás könyvedet. Összevissza olvasgattam és gyönyörködtem benne. Most pedig a „Hajnal uramra!" Barátom ez egy hatalmas költemény! Megcsinálva a „Betyár kendője" testvérje lehetne azaz még jobb is annál, mert amaz csak a derekáig népszínmű, azután omlatag alkotmány. De hát ki az Isten nyilának kell ma népszínmű kivált drámai maggal? Megverte a haragos Isten! Léhaság kell ma barátom, rövid szoknya, tele combbal, sikamlós ostobaság. Hát kinek írjak én Hajnal uramat? Hiszen két-három népszínmű hever a fiókomban, várva a boldog feltámadást, közízlés és poézis hajnalhasadását, mely azonban késik! Azt hiszem rövid időn én is beállok kóklernek a tisztelt közönség elé. írok bohózatot, jó kétértelműt, hogy megcsiklandozzam a tisztelt néző urak és úrhölgyek vérét. Igaz, hogy saját lelkem végig vág ostorral minden előadás után rajtam. De hát, ha így tejel manap a múzsa. Áldjon meg a magyarok Istene Gyulám! Ölel a viszontlátásig, tudja fene, hol valahol majd a csillagok között pajtásod Rátkay László (OSZK, Kézirattár-Levelestár, Rátkay László levelei E. Kovács Gyulának 2.) Vélhetően E. Kovács Gyula 1892-ben megjelent verseskötetéről van itt szó. Abonyi Lajos népszínmüve, 1873-ban volt a bemutatója. 351