Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
Csekő Ernő: Az irodalom halottjai. A XIX. századi Tolna megyei irodalmi másodvonalról (Jámbor Pál, Rátkay László, Váradi Antal és Dömötör János)
JÁMBOR PÁL LEVELEI I., Paulay Edének 59 , Szabadka, 1880. január 18. Mélyen tisztelt Igazgató Úr! ím itt küldöm Nagy Sándort, történelmi tragédiámat. 60 Lényege régi ugyan, de alakja és jelenetezése új. Nem azért, hogy a drámabíráló választmány elé terjessze, hanem hogy báró Podmaniczky Frigyesnek, ki hozzám intézett levelében megígérte, hogy új darabomnak kedvező fogadtatást biztosít, előadásra ajánlja. Emlékszik ön, hogy én voltam az, ki Vörösmarty darabjaira a kritika ellenében az állítám, hogy színpadi hatásuk van? 62 íme ön Vörösmarty drámaírói hitelét „Csongor és Tundé^-vel fényesen visszaállította; engedje hinnem, hogy rám nézve is, bár kissé későn, igazságot szolgáltat. Azon reményben, hogy jó helyre fordultam, maradok őszinte tisztelője. Jámbor Pál Szabadkán, 1880. jan. 18. (OSZK, Kézirattár-Levelestár, Jámbor Pál levelei Paulay Edének 1.) II., Paulay Edének, Szabadka, 1880. január 24. Tekintetes igazgató úr! Ismertem az igazgatósági alapszabályokat, de tudtam azt is, hogy Dobsa 64 kedvéért kivétel történt, mint kit fölszólított az igazgatóság darabjainak átengedésére. Nem büszkeség szólt bennem, hanem az új kudarc félelme. Talán volna expediens. 65 Nem volna szíved privatim a darabot közleni Feleki Miklóssal és Vadnaival ? Ha hárman jól nyilatkoznak felőle, szívesen alávetem magam a szabályszerű tárgyalásnak. Ezen esetben fölhatalmazom önt a darab benyújtására. Bármi történjék, szíveskedjék velem az eredményt magánúton közleni, és ne a lapok útján. Üdvözletem mellett vagyok őszinte tisztelője: Jámbor Pál Szabadka, 1880. jan. 24. (OSZK, Kézirattár-Levelestár, Jámbor Pál levelei Paulay Edének 2.) Paulay Ede (1836-1894), Szigligeti halála után 1878-tól 1894-ig a Nemzeti Színház igazgatója. Nevéhez fűződik a színház első igazi aranykora, mely európai színvonalú rendezéseinek is köszönhető volt. 60 A Nagy Sándor 1865-ben jelent meg Pesten. 61 Podmaniczky Frigyes br. (1824-1907). politikus, író, színházi szakember, a dualizmus időszakának nagy formátumú személyisége, 1889-1906 között a kormányzó Szabadelvű Párt elnöke. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnökeként (1873-1905) Budapest világvárossá fejlődése szinte egybefonódott a nevével. E tisztsége mellett 1875-től tíz évig az Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa. 62 Bármily meglepő, Vörösmarty 1831-ben íródott darabját, a Csongor és Tünde-ét bár akadémiai dicsértben részesült, a közvélemény hűvösen fogadta, az a kortárs írók nagy részének se nyerte el a tetszését. Nemzeti Színházban való bemutatását 1844ben a drámabíráló bizottság utasította vissza. így hosszú évtizedek után Paulay Ede mutatta be először, 1879. december l-jén, nagy sikerrel. HORVÁTH 1969. 33-34. p. 63 Nagy Sándor egykori fogadtatásának keserű emléke kapcsán kívánt Csongor és Tünde-hez hasonló feltámadást Jámbor saját darabjának. A kritika, s kivált Gyulai Pál és Vadnai Károly ui. oly kedvezőtlenül véleményezte akkor a Nagy Sándori, hogy Gyulai ítelete ellen Jámbor a kultuszminiszterhez fellebbezett. CSONKA 1989. 77. p. 64 Dobsa Lajos (1824-1902), rövid színészkedés után 1848-ban írt Márczius Tizenötödike c. darabjától 1861-ig folyamatosan kerülnek bemutatásra a Nemzeti Színházban színmüvei. Majd ezt követően 1863-ban, mellőztetés érzetétől hajtva visszavonul az irodalomtól. Legközelebb 1880-ban jelentkezik /. István király c. drámájával. ^ expediens (angol): hasznos, alkalmatos, ajánlatos 66 Feleki Miklós (1818-1902), színész, rendező, színházigazgató. 1852-1884 között volt a Nemzeti Színház színésze, azt követően a Várszínházat vezette, bérelte. 67 Vadnai Károly (1832-1902). író. újságíró és szerkesztő. Az általa szerkesztett irodalmi és kulturális folyóiratok (1856-1864: Hölgyfutár, 1864-1892: Fővárosi Lapok) nagy elismertségre, illetve közkedveltségre tettek szert. 1862-től Gyulaival részt vett a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának munkájában. 347
