Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Csekő Ernő: Az irodalom halottjai. A XIX. századi Tolna megyei irodalmi másodvonalról (Jámbor Pál, Rátkay László, Váradi Antal és Dömötör János)

Rátkay László Rongyos csárda ongyos csárda, Söntésben ül \. vendég még A vén csárdás Rongyosabb! Mogorván! Pohár bornál Nagyot ásít, Nagyot búsul. Ki-kipislant Úgy mulat! Olykor rám! Egy vak cigány Én a vendég! Ríkatja a Sors a cigány Hegedűt! S a gazda? Reszelgeti Az a halál! a nótát, de Azt várom, hogy Keserűt! Kidobna! Dömötör János Korunk rosz-é?...

47 Korunk rosz-é, avagy benne Roszak csak az emberek? Kérdem magam számtalanszor, De felelni nem merek. Ördög van-e több közöttünk, Vagy többek az angyalok? S lesz-e egy akol, egy pásztor? Erre gyakran gondolok. Néha elmém így felel meg: Rósz az ember, rósz a kor. S hiszem, eljő valaha még Az egy pásztor, egy akol. Pásztorunk majd Lucifer lesz, Közös aklunk a pokol, Bűn és vétek a halálban Minket együvé pakol. xxxxxx RÁTKAY 1936. 89. p. Magyar költők 2001. II. kötet. 282. p. 342