Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Csekő Ernő: Az irodalom halottjai. A XIX. századi Tolna megyei irodalmi másodvonalról (Jámbor Pál, Rátkay László, Váradi Antal és Dömötör János)

A Felhő Klárival a siker Rátkayt szintúgy alkotói pályája elején érte el, mint Jámbort és Váradit. Azonban az ő esetében nagyobbak a kontrasztok. Népszerűsége populárisabb és szélesebb körű, korabeli megítélése még Jámbornál is ellentmondásosabb, annyiban feltétlenül, hogy a magas irodalom művelői lényegében nem vesznek tudomást róla. E kettőségről elsősorban 1880-1893 közt alkotott népszínművei melyek közül még az Árvalányhaj (1891) aratott nagyobb sikert -, azok országszerte nótaként énekelt dalbetétei, biztos kézzel írt műdalai, valamint olyan sikerű „alkalmi" verse, mint amilyennek Kossuth Lajos gyere haza c. bizonyult, gondoskodtak. Mind politikai, mind költői eszménye 1848-1849-hez kötődött: ez a politikában Kossuth, költészetében Petőfi volt. Öregkori jó barátja, az irodalomtörténész Pitroff Pál a népiesnemzeti klasszicizmus egyik utolsó, azt lezáró alkotójaként határozta meg.

17 Azonban közelebb állunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy költészete annyiban kapcsolódik Petőfi népiességéhez, amiképp a századforduló függetlenségi pártjának, és vezérérnek Kossuth Ferencnek politikája Kossuth Lajoséhoz. Kiüresedett formák, beszűkült témaválasztás, alacsony horizont jellemzik verseinek javát. A népi, esetében inkább csak népieskedő líra jóformán minden korabeli túlzása tetten érhető költészetén: hon- és nemzetszeretet, -féltés minden formája (a magyarság bálvanyozasától kárhoztatásáig), Thaly-féle kurucromantika, szőke lánykák, pántlika és dévajkodás. Ha azonban ezeket meghaladta, figyelemre méltó versek is kikerültek kezei alól. Jól sikerült életképei (Temetés, A kis leány, A vén halász), drámaiságtól átitatott balladái (A kivándorló paraszt, Az özvegy) a falusi életből merítenek. Rátkay népszerűségének tetőpontja az 1890-es évekre esik, azonban a népszínmű ezzel egyidőben bekövetkezett hanyatlásával legfőbb kifejezési formáját vesztette el, hiszen a népi-nemzeti líra képviselői közül a nálánál jóval tehetségesebbek (pl. Szabolcska Mihály) is idővel perifériára szorultak a magas irodalom köreiben. Egyrészről a kor ízlésének, az operett terjedésének tett engedmények kényszere, másrészt a politikai szerepvállalásból - 1896-tól négy cikluson keresztül a függetlenségi Kossuth-párt országgyűlési képviselője, egyúttal 1904-1910 közt a párt lapjának, a Budapestnek főmunkatársa - eredő elfoglaltságai akadályozták alkotói munkásságát. A politika egyébként költészetében nem igen kapott teret, mindössze egyegy fajsúlyosabb korabeli kérdés, mint az egyházpolitikai viták során felizzott felekezeti harc, vagy az antiszemitizmus ellenében foglalta egy-egy versbe '48-49 szellemében fogant mondandóját. (Imádság; Egy zsidó fiú emlékkönyvébe). Ady és Ady nemzedéke számára Rátkay korszerűtlen, kőbe zárt kövület. A nemzeti ellenállás évében, 1905-ben Adyt aggodalommal töltötte el a nemzeti sérelem politikájának eluralkodása. „Leesnek az európai szépségflastromok mongol arcunkról" - írta egyik ekkoriban született publicisztikájában. „Nincsen messze az idő, mikor Bartha Miklós szabja meg, ki írhat újságba. Talán Rátkay László lesz a dalrendfőnök, s Gracza György igazítja a történetírást. A győzedelmes politika az úr. "

18 - folytatta ekképp olvasói számára elrettentésül Ady. Rátkay elegánsabb volt Adyval. „Egy-egy dalban halhatatlan! / Lángészillat minden sorban. / Mégis áldom Istenemet, / Azért, hogy ő - nem én voltam. " - írta Ady Endre olvasásakor c. versében. Népszínművei közül a Felhő Klárit az I. világháború után is gyakran játszották, miközben színjátszó csoportok egyik közkedvelt darabja volt. Rátkay ekkor már Dunaföld váron élt visszavonultan. Nótává „nemesedett" dalain kívül, mint amilyen pl. a híres Azért csillag, hogy ragyogjon kezdetű volt, legtovább a Kossuth Lajos gyere haza c. verse maradt meg a köztudatban. Ennek révén Rátkay a Horthy-korszak legelismertebb irodalomtörténésze, Horváth János által összeállított, magyar irodalomtörténetet átfogó versantológiába, a Magyar versekbe is bekerült népi-nemzeti költőtársai, Pósa Lajos, Szabolcska Mihály, Vargha Gyula, Bárd Miklós, stb. társaságában.

19 Az újabb kori irodalom- és színháztörténet-írás népszínműíróként tartja számon, értékelve benne, hogy a soktucat korabeli népszínműíróból kiemelkedve, Abonyi Lajossal és Rákosi Jenővel egyetemben a népi dráma irányában igyekezett megújítani a Tóth Ede és Csepreghy Ferenc idején virágkorát élő népszínművet.

20 17 PITROFF 1936. XI. p. (Eredetileg megjelent: Élet 1925. március 29.) 18 ADY 1977. 147-149. p. (Eredetileg megjelent: Szabadság 1905. július 2.); Bartha Miklós: erdélyi származású függetlenségi politikus és neves publicista, aki a Kossuth Ferenc vezette szárnytól elkülönülő konzervatívabb, agrárius jellegű irányzat Ugrón Gábor melletti vezetője; Gracza György: író, újságíró, 1883-1904 között a Budapest felelős- majd főszerkesztője. Népszerűsítő céllal, kétes tudományos értékkel bíró főműve az ötkötetes Az 1848-49. évi magyar szabadságharc története, Bp. 1894-1898. 19 Horváth antológiája előtt nem sokkal jelent meg Rátkay gyűjteményes verseskötete. Halálát követően, 1936-ban kiadott vaskos kötet a Petőfi Társaság gondozásában - melynek Rátkay tiszteletbeli tagja volt - látott napvilágot. Id. RÁTKAY 1936. 20 NAGY 2001. 122-123. p. 334