Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Balázs Kovács Sándor: Válás a sárközi paraszti társadalomban

gazdaságát. Az a nő azonban, aki egyszerűen csak elhagyta a férjét, nem vihetett semmit magával, és olyan helyzetbe került, mint egy nincstelen özvegy. Az ilyen nők függetlenül attól, hogy a házasságukban hogyan éltek, hamarosan a legmélyebb szegénységbe süllyedtek. Mindent egybevetve mérhetetlen sok gyakorlati akadályba ütközött a különválás vagy a háztartás elhagyása. Eltekintve a közösségi nyomástól, amely a házasságok összeomlása ellen hatott, a hivatalos beavatkozástól, amely együttélésre kényszeríthette a párt, valamint attól a vallási és kulturális kényszerítő erőtől, amely a házasság fenntartására késztetett, pusztán a fennmaradás lehetőségét nézve is elég riasztóak voltak a kilátások és bizonyára el is rettentettek a különválástól. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy ezek a tényezők ismét a nőket befolyásolták erősebben, mint a férfiakat. A férfiak társadalmilag kevésbé voltak sérülékenyek, ugyanakkor nagyobb mobilitással és több - jóllehet gyakran kellemetlen, mint pl az említett katonaság - lehetőséggel rendelkeztek, olyanokkal amelyek a nők elől el voltak zárva. Szélesebb körű lehetőségeiknek bizonyítéka, hogy jóval nagyobb arányban voltak elhagyók, mint a nők. A Sárközben azonban a társadalmi, gazdasági fejlődés eredményeképpen sajátos helyzet alakult ki. A születéskorlátozás korai megjelenése és az egygyermek-rendszer elterjedése miatt kialakult a vőség intézménye. A vőség az az „ Dávid Zsuzsa Kaloczi Mihály Férjét el vervén magától, és az urán kívül (még nem tudatik kitől) teréhbe esvén, meg gyerekezett. " - Alsónyék presb. jkv. 1788. máj 1. - Borsós Judit öcsényi lakos levele: „ ...Pilisről való Szólágyi János Férjemmel ezeknek előtte 18. Esztendőkkel Házassági életre egyben kelvén, midőn 3. Esztendei együtt létünknek is Ideje, Férjemnek változó elméje s tsudálatos rósz. természetye miatt, békétlenül, és minden meg elégedés nélkül telt el: utóbb nevezett Férjem engemet végképpen el hagyott, mellynek már 15. Esztendeje, és az. oltától fogva hol él, és tartózkodik nem tudhatom. Minthogy pedig magánosságban élni, és minden közterheket viselni egy asszonynak (amikép én az időtől fogva élek, és mind a Mságos Földes Uraságot, mind a T. N. Vármegyét reám esett Terhekkel híven szolgálom) terhes volna. " Azt kéri válasszák el férjétől. - TMÖL. Közgyűlési iratok 12.124/1810. - A válás meg is történt, mert az őcsényi ref. anyakönyv 1811. nov. 9-ikei bejegyzése szerint Péri Mihály feleségül vette Borsós Juditot, kinek férje katona volt, az asszonyt a vármegye választotta el első férjétől - jegyzi meg a lelkipásztor. „Megjelent Tóth Pál Pál Feleségével és Nagyobbik Leányával Ersébettel, mint Paprika Jósefnek hites feleségével, és megkérdeztetődtek az eránt: Akarják é Paprika Jósefet, mint Vőjöket (a ki szinte Esztendeje a miolta elhagyta őket) ismét magokhoz vissza fogadni? A melyre mind azt felelték: örömmel vissza fogadják, tsak betsűje meg magát, és holmi haszontalanságokon ne üsse fel magát, s többé őket el ne hagyja." - Öcsény presb. jkv. 1813. febr. 1. - „Ezen Gyűlésben felvétetett Paprika Jósefnek, Tóth P. Pál Vejének panasza: aki a Feleségét vádolta azzal lör, hogy sok ízben szemiben megmondotta néki a Felesége Tóth Pál Ersébet, hogy neki soha sem kellett, és még most sem kell. 2. Minden Nemzetségét Kurvának, magát pedig latornak kiáltozta. 3. Azt fogta rá, hogy mást szeret. 4. Egy éjtzaka fejszét fogott rá a Felesége, és az. Atyával együtt agyon akarták ütni. 5. Káromkodni szokott a Felesége. Az Ipát Tóth Pál Pált pedig azzal vádolta: hogy sok ízben eligazította házától - akasztófára valónak kiáltozta - minden munkájában hibát kereseti, s semmi munkája nem kellett - úgy hogy ezen okok miatt kénteleníttetett említett Paprika Jósefa Feleségét elhagyni. Mi ezen vádokat meghallgatván, a vádolt személyeket Törvényszék eleibe állítottuk: Nevezetesen elsőbbenis Paprika Jósef Feleségét Tóth Pál Ersébetet vettük kérdőre: de midőn az említett vádakat eleibe adtuk volna: ő mindeneket tagadott: sőt ő kezdette vádolni a Férjét eránta való idegenséggel, és azzal, hogy őtet a Férje mindenfelé gyalázza. Kérdőre vettük Tóth Pál Pált is: O ugyan megvallotta, hogy néha bosszúsággal szállott a Vejinek: de nem azért, hogy házától elverje. Mindezeket kihallgatván, többször említett Paprika Jósefet ismét kérdőre vettük: Mi volna további szándéka? Elsőben az Elválást emlegette: de minekutánna elméjére adódott? Hogy az 0 vádjai közt nintsen ollyan, a miért a Törvény elválasztaná feleségétől, azt vallotta, hogy a Felességit hozzá vészi, de ő az Ipa házához többé vissza nem megy lakni. Minekutánna minden módot elkövettünk volna, hogy a Felséges patens szerint az együtt lakásra bírhassuk, és még is említett Paprika Jósef kérésünknek nem engedelmeskedett, holott pedig, mind a Felesége, mind az. Ipa és Napa örömmel vissza fogadták volna: Mi Paprika Jósefet megunk elöl elbotsátottuk, és dolgában semmit nem rendeltünk, annyival inkább mivel a Felséges pátens értelme szerént az Hlyen egymást elhagyókat köteleztetnek a Bírák az. együtt lakásra szorítani, kivált ha semmi fontos oka nintsen az. elválásnak, mit ezen vádban is megtörtént. " - Öcsény presb. jkv. 1812. febr. 23. - „ Báts vármegye kérő levelére: hogy Detsi Kozma János ki Feleségét hitetlenül el hagyván, meg szökött, a Tisztelt Megye Kebelében azért fel. nem ke restethetet, mivel annak személlyes leírása nem volt meg. " - TMÖL. Közgy. jkv. 847/1827. - Az eset még a 1820-as évek elején történhetett, mivel a decsi ref. anyakönyv egyik bejegyzése szerint: 1822. jan. 23. Fekete Mihály elvált, - kit Kiss Éva elhagyott régi latrával Kozma Jánossal elszökött - vette feleségül őcsényi Németh Erzsébetet. Kozma János édesanyjának végrendelete a következőképpen emlékezik meg erről az eseményről: „Mint hogy Kozma János fijam engemet és feleségével hagyva s más rossz személlyel adván magát össze e mai napig is holléte nem tudatik, tehát ötét minden nemű vagyonomból kizárom, hanem annak feleségét Tikos Ersébetet és ugyan fent írt rossz, fijamtól származott János és Pál fij

ait mint onokáimat hagyom és rendelem Örökösöknek... " - Özv. Kis Kozma Jánosné Mozolai Erzsébet - 1833. jún. 18. Decsi Testamentomkönyv - Wosinsky Mór Múzeum Ethnographiai Adattára 373-77. - „Ifjú Bálint András arról panaszolkodott, hogy ötét a felesége Máko Judith el hagyta, nem csak, hanem az attyával Makó Mihállyal ládáját, ágyát és ruháját az ö házuktol el vitette. Máko Judith a Gyűlés előtt álhatatossan azt vallotta, hogy ö a férje házához, soha többé vissza nem megy, és készebb magát el veszteni, mint ebben a dologban a Gyűlésnek engedelmeskedni, azért mert a Napa véle felette keményen bánik. " - Öcsény presb. jkv. 1836. okt. 23. 284