Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Balázs Kovács Sándor: Válás a sárközi paraszti társadalomban

házasságnak, hogy elmúlása veszélybe sodorhatja a házasságot, ha mégoly kielégítően is működik gazdasági, társadalmi és egyéb szempontokból. A romantikus szerelem mint a házasság előfeltétele azonban viszonylag új fejlemény. Ebből az is következik, hogy az érzelmi kapcsolat a múltban nem volt fontos a házaspárok életében, vagyis amit manapság „érzelmi beteljesülésnek" nevezünk, csak csekély mértékben tartozott az elvárások közé, s a kapcsolat érzelmi tartalmának nem sok köze volt a házasság megromlásához, mint ahogy létrejöttében sem játszott szerepet. Élénk vita folyik a történészek körében arról, mekkora volt a viszonylagos jelentősége a hajdani házasságok létrejöttében az érzelmeknek, illetve az általában „érdeknek" nevezett tényezőnek (társadalmi helyzet, anyagi biztonság stb.) egymáshoz képest. Abban általában egyetértenek, hogy idővel mindinkább a személyes értékek és nem az érdekek alapján történő párválasztás vált jellemzővé. A kiválasztás felelőssége pedig egyre inkább az érintett személyekre testálódott, így mások (pl. a szülők) mind kevesebb szerephez jutottak benne. A házasságon belüli érzelmek tehát az erőszakkal és a házasságtöréssel párhuzamba állíthatók, már ami a házasságok tönkremenetelében egykor betöltött szerepüket illeti. A hagyományos társadalmakban a férfiakat és nőket tekintve talán az a leginkább szembeötlő, hogy milyen rugalmasak és alkalmazkodóak tudtak lenni a házassággal szemben támasztott elvárásaikban. Úgy tűnik, házasságfogalmukba a körülmények és a magatartásformák széles skálája belefért, olyannyira, hogy a tönkrement házasságot igen nagy megszorításokkal értelmezték, a nők ezen belül is szűkebb keretek közt, mint a férfiak. Az eleve csekély elvárásokból ilyen módon az következik, hogy egy házasság apróságok miatt nem ment tönkre. A férjek nem hagyták el feleségüket, sem a feleségek férjüket, ha olykor-olykor erőszakra került sor vagy ha elhangzott egy-két durva szó vagy ha a kapcsolatuk nem volt éppen felhőtlen. Ahogyan egy adatközlő felelte arra a kérdésre, hogy ha ilyen rossz volt a hely, az ura is rossz volt, akkor miért maradt ott? „Az ember csak nem válik, amíg tud tűrni. " Az anyagi és más körülmények összessége a házasság de facto vagy hivatalos felbontását a hagyományos társadalomban a legtöbb férfi és nő számára egyszerűen elképzelhetetlenné tette. Az egyik legfontosabb ilyen tényező a családi vagy házassági gazdaság volt. Kisgazdaság volt, amelyben a családtagok gyermekek és felnőttek, nők és férfiak - egy termelési egységként közösen és együttműködve dolgoztak. A családi gazdaság visszahúzó erőként hatott a különválással és a házasság önkényes felbontásával szemben. Ami az egyik fél halálát, vagyis a családi gazdaság egyik jelentős tényezőjének kiesését követte, arra is utal, hogy mi követte volna a váltást. Olwen Hufton írta, hogy a férj vagy a feleség elvesztésével, „a családi gazdaság egésze összeomlott", Peter Laslett pedig arra figyelt fel, hogy a férj halála „azzalfenyegetett, hogy vége a családi vállalkozásnak, mint ahogy előtte a házasság megkötése a vállalkozás megalapozását jelentette."'' E kilátások ismeretében érthető, miért házasodtak olyan gyorsan újra az özvegyek a hagyományos társadalmakban. A megözvegyült férfiak sok esetben a feleségük halálát követő egy éven belül újraházasodtak. E sietség azzal magyarázható, hogy mielőbb helyre kellett állítani a családi gazdaságot, különösen ott, ahol gyermekekről is gondoskodni kellett.

55 Világos, hogy ha a házasság az egyik fél halála miatt véget ért, az katasztrofális következményekkel járhatott a családi gazdaságra nézve, és feltételezhető, hogy ugyanez igaz lehetett a különélés, különösen pedig a nem hivatalos különélés esetére. Az a nő, akit elhagyott a férje, nem állíthatta helyre olyan módon a gazdasági létfeltételeit, ahogyan azt egy özvegy megtehette. És még a tulajdonjognak az a bizonyossága sem illette meg, amit az örökösödés biztosított. Az egyik fél távollétéből eredő következmények bizonyára erősen visszafogták a házastársakat abbéli szándékukban is, hogy bizonyos vétségeket - mondjuk a feleség házasságtörését -jelentsenek a hatóságoknak, az ugyanis akár az asszony bebörtönzéséhez is vezethetett. A férjnek mérlegelnie kellett, hogy vajon megéri-e az az elégtétel, amit hűtlen felesége bebörtönzésével nyer, illetve felér-e egy ilyen büntetés azokkal a nehézségekkel, amelyeket az asszony távolléte bizonyosan okozni fog a háztartási- és a termelőmunkában. Ha elfogadjuk, hogy a családi gazdaság a tulajdon- és a termelői viszonyok hálózata visszatartotta a párokat a különéléstől, akkor az várható, hogy a szegény családokban előbb következett be a házasság BALÁZS KOVÁCS 1999, 374-378. FÉL 1951. Idézi: PHILLIPS 2004, 153. BALÁZS KOVÁCS 1990, 357-366. 281