Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Balázs Kovács Sándor: Válás a sárközi paraszti társadalomban

helyet kapott ez a téma: „ Egy 50 éves magyar pórnő, ki viszálykodásban élt élete párjával, a napokban megjelenik papja előtt és következőképpen nyitja panaszra ajkát: - Képzelje csak, kérem, tisztelendő atyám, az az én vén bolond uram félt engem {féltékeny). Pedig váltig mondom neki: - No már hallja-e keed, embör, ami délelőtt nem volt, délután nem lesz- " A Sárközben társadalmi mértékben megtűrt szintre emelkedett a házasságtörés, főként a vagyonosabbak körében. Szeretőt tartott a férj és a feleség is. „Egyik kocsizott, a másik szekerezett." A szeretőtartásra mindkét fél hallgatólagosan jogot tulajdonított magának. Egy bátai idős adatközlő szerint „...mindenkinek van szeretője angyalom, aki egy kicsit is eleven. Kinek a komaasszony, kinek a szomszéd, kinek más. Csak a gügyögéknek nincs. Aki eleven, annak mindnek van, nőknek is, férfiaknak is, mer ez Isten rendelése. Kérdezze meg a debreceni papot, az is ezt fogja mondani, kan bassza a nőstényt. Ez az igazság! "

10 A házasságon kívüli nemi kapcsolat általánosan elfogadott volt ugyan a sárközi társadalomban, - sőt bizonyos fokig az egyén életrevalóságának fokmérője is, hiszen azt tartották „minden valamirevaló embernek van szeretője " - de a látszatra ügyeltek. Megszólták azt, akinek több szeretője volt. A legkézenfekvőbbnek, a legkisebb veszéllyel járónak a komaasszonnyal, komával való szexuális kapcsolatot tartották. Az volt az általános vélemény, hogy „a férfit kellett megnyerni, mert ha a férfivel jóba vagyok, akármikor beállíthatok, mert a komámat keresem, s ha a komám nincs, akkor a komaasszony szeretőmet. " A módosabb sárközi „pógárok" keresztkomának 5-10 házaspárt kértek fel. „Ezek közül már könnyebben kiválaszthatta magának az ember a szívének kedves komaasszonyt. Itt nagyba ment a komázás. Vót olyan család, ahol 10 komámuram és komámasszony vót, oszt belejárt egyik a másikáéba. " (Decs) A férj gyakran tartózkodott a falutól távol eső szállásokon, s mivel a komaság intézménye segítségnyújtó bázisként is szolgált, nem volt feltűnő, hogy a férj távollétében a koma valamilyen ház körüli munka ürügyén felkereste a komaasszonyt. „Ilyenkor veszély nélkül besegíthettünk az asszony pendelye alá is. " Gyakran a kényszerűség sodorta egyik vagy mindkét felet a házasságon kívüli kapcsolatba. „Gondolja már el, hogy megnősül egy életerős fiatalember, akinek jó keményen áll a sudribunkója, és ahelyett, hogy nyomogatná az asszony lába közzé, eltiltják tőle, ne háljon a feleségével, nehogy megfeküdje az asszonyt, hogy ne legyen gyerek. Itt vót a szomszédunkba az Evika, férjhez ment az I. Pistihez. Gazdák vótak mind a kelten. A fiatalember mégis eljött vőnek a lány szüleihez. A férjet kint hagyták a szálláson, a menyecskét meg hazahozták, - nem kell mindig vele aludni, hogy gyereked legyen! Elég az az egy! - Persze, hogy az ura megunta a koplalást. - Nem koplalok bíz a, ha feleségem van! Jóba lett az egyik komaasszonyával. Utána meg mikor az öregek meghaltak, az Evika panaszkodott, hogy felé se néz az ura. Végül is ott hagyta a feleségű, elvett egy másikat, mert hiába egy asszony arra való, ahogy a nóta mondja: Ez a bajor ennivaló, Nem csizmára kenni való. A szép asszony arra való, Esthajnalon fordítsd aló. " (Decs) A sárközi férfiak nem is rejtették véka alá szándékukat - egy kis itóka után - bátran énekelték, hogy: „ Sárga szeme van a kukoricának, De szép felesége van a komámnak. Szedik az eperfa csipkés levelét, Elszeretem a komám feleségét. " (Öcsény) Gyakran valóra is váltották a nótában kiénekelt ígéretüket. Nem egy esetben a kiszolgáltatottságból eredő helyzet szülte valamelyik koma közeledésének elfogadását. Ez főként olyan esetekben fordult elő, ha özvegy lett az asszony, aki „kiváló lányként" menynek ment a lakodalom után a férje szüleinek portájára. Ilyenkor a fiatalon özvegyen maradt asszonyt, 9 Tolna megyei Közlöny 1889. aug. 4. (17. évf.) 32. szám 10 VAJDA 2000, 217. 11 VAJDA 2000, 219. 12 A Sárközben általános volt ugyanis, hogy az egyes, vagyis vagyonosabb egyke lány mellé vőnek ment a szegényebb kiváló legény, aki nem vihette szülei gazdaságába feleségét, s ugyan így kiváló leánynak mondták azt, aki szegényebb volt, vagy még ha módosabb is, lestvére lévén, nem maradhatott szülei portáján, hanem menynek ment. - BALÁZS KOVÁCS 2003, 267-280. 262