Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
B. Tóth Ágnes: Kora népvándorlás kori sír Aquincumban
nélkül. Mindazonáltal az igen jó párhuzamok ellenére sem kell arra gondolnunk, hogy a tausírozás csak a Dunának tőlünk nyugatra eső szakaszának tágabb környezetében terjedt el az 5. században. Az Aquincumhoz közel eső gazdagréti temető 38. sírjában szintén B alakú, ovális átmetszetű karikájú, ezüsttel tausírozott vas övcsatra bukkantak. 48 Bóna I. a Tamási-adorjánpusztai lelet kapcsán utalt arra, hogy az antik világban folyamatosan használták a tausírozás technikáját, csak a hun leletekben ritkán fordult elő. A gepida és a langobard temetőkben azonban nagyobb számban kerültek elő a tausírozott vascsatok. Ezek már 6. századi példányok, s itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy a díszítetlennek tűnő, rozsdás vascsatok egy része eredetileg hasonló díszű lehetett. Mindezek alapján feltehető, hogy a B formájú, tausírozott vascsatok az 5. század utolsó harmadában, negyedében a Duna vidéken készülhettek, talán a már korábban divatba jött színes- és nemesfém, bordásán öntött csatok szerényebb utánzataként.' A rendelkezésünkre álló leletek alapján egyelőre úgy tűnik, hogy kevesebb lehetett a réz-, mint az ezüsttausírozású példány. Vasszögecs Nem kizárható, hogy a medence másik - bal - oldalán előkerült, törött vasszög eredetileg szintén az övhöz tartozhatott (4. kép 1., 6. kép l.). 52 Ha szíjat rögzített, akkor talán a vaskést akaszthatták rá. Fésű A sírban a fésűnek egy apró, de szerencsénkre éppen a legjellegzetesebb része maradt meg: a merevítőbordáknak beütögetett pontkörökkel díszített darabkája (3. kép 2., 6. kép 9.). A sírba helyezett fésű egyébként is kopott, sokat használt példány lehetett: erre utal legalábbis az, hogy bár eredetileg bronzszegecsekkel erősítették össze, de - talán a borda elrepedését követően - vasszeggel átütve javították 53 meg. A pannóniai csontfésűk összegyűjtése során Bíró M. megállapította, hogy a kétsoros típus (a három másik típussal együtt) a 4. század utolsó évtizedeiben jelent meg a provinciában. A szerző összefüggést feltételez az újonnan érkezett, idegen eredetű foederati és e fésűtípusok elterjedése között, de biztosra veszi azt is, hogy ezek a tárgyak a késő római időszakban virágzó pannóniai csontművesség termékei. Mivel a fésűket Pannoniában korábban nem helyezték a sírba, ezért feltételezhető, hogy e szokás megjelenése mögött germán túlvilágképzetek illetve talán új hajviseleti divat rejtőzhet. JEDLICKA 1994, 615, Abb. 946. Alsó-Ausztriában a réztausírozású, ovális vas övcsatok a „langobard korszakban" is kimutathatók: lásd Brunn am Gebirge 1. sír, ASPÖCK - STADLER 2003, 178, Taf. 1. 2. 48 Férfi sírjából származott, a bolygatott sírban a vascsiholó és a vaskés töredéke maradt meg. ZSIDI 1987, 54, 7. kép 38. 2. 49 BÓNA 1991, 283. A „hun temetkezésnek" meghatározott Palkonya - hőerőműi női sírban talált, vesealakú, „barázdált" vascsat azonban talán szintén tausírozott lehetett. Lásd CSALLÁNY 1958. 85, 92, 1.1. 9., ill. NAGY 2003, 305, 72.1j. 50 Lásd HEINRICH-TAMASKA 2005, 25-26, adatai alapján a mözs-icsei dűlői temetőben az 5. század 1-2. harmadában is előfordult „Streifentauschierung". - Itt jegyzem meg, hogy a gepida temetőkben a 6. század 1-2. harmadában a tausírozással egyidőben terjedtek el a B típussal nem összetévesztendő D alakú, bordázott bronzcsatok (pl. Szentes-Kökényzug 69, Kiszombor 247, „Szabolcs megye" sírok, CSALLÁNY 1961, Taf. XVI. 15, CXLII. 8, CCI. 17.), ez utóbbiak M. Schulze-Dörrlamm szerint bizánci eredetűek (A6 típus, SCHULZE-DÖRRLAM 2002, 14-15.) 51 A típus bajuvár-alamann területen is szélesen elterjedt, így pl. a 905 sírós Straubing-Bajuwarenstrasse-i temető számos sírjában volt B és ovális alakú, ezüst- és talán réztausírozású („goldfarbene Streifentauschierung") csat és jó néhány olyan példány, amelyből kipotyogtak a fémcsíkok. GEISLER 1998. Hasonlót lásd a hemmingeni temető 37. sírjából, az 5. század - 6. század elejéről. MÜLLER 1976, 68-69. 52 Hasonló példány Ártánd-Nagyfarkasdombon, a vesealakú cipőcsatok mellett, ISTVÁNOVITS - KULCSÁR 1999, 87, Fig. 17. 3. 3J Hasonló jelenséget tapasztaltak pl. az intercisai 1055. sírban talált fésű esetében is (BÍRÓ 2002. 32, 67). 34 BÍRÓ 2000, 167-171. A szerző feltételezését megerősítik a Mágocsról legutóbb közzétett fésűk is. Ezek az egyenes rövidebb oldalú példányok 400 körül, talán „foederati" eredetű, de szokásaikban, tárgyaikban már a római környezethez idomult lakosság sírjaiban kerültek el (GÁBOR 1999a. 114-115, 120, II. tábla 1., IV. tábla 3). - Egyébként a pannóniai fésűk háromnegyede a vizsgált időszakban kétsoros volt. 55 TEJRAL 1999, 222, 26 Íj., BÍRÓ 2000, 180. Mindenesetre a fésű sírba helyezésének szokása a késő római időszakban a germánokhoz köthető, lásd. pl. a Marosszentanna-csoport temetőit. 19
