Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
K. Németh András–Ódor János Gábor: Tolna megye vitatott fekvésű középkori kolostorainak azonosítása. Apor és Től, Földvár és Iván
kereste a középkori Aport: , Amint a Sió Simontornyát elhagyva keletnek folyik, majd délre kanyarodik, itt a kanyarban a mai pálfai határban volt Apor község (...) A mostani pálfaiak - a régi hagyomány alapjain beszélnek az egykori zárda romjairól. Az eke gyakran vet fel a földből tégladarabokat". Pálfa monográfusa, Ulrich Károly 1972-ben ezt jegyezte fel: „A monostor Pálfától 1 V2 km-re, a »Kisországúttól« K-re eső Csalános-dűlő (»Csojjányos«) emelkedésén, Kiss István, Nagy József, Szebek József és Siko s József földjén volt", ahol utóbbi 1916-ban egy 35-40 cm hosszú harangszívet szántott ki, majd visszaszántotta. ~ A harang megtalálásáról a 70-es években végzett dűlőnévgyűjtés szintén említést tett. " A régészet művelői közül elsőként az 1960-as évek végén a Sárvíz mentén terepbejárásokat végző Csorba Csaba járt a lelőhelyen: „A falutól E-ra az ím. Csalános dűlőben «kolostorrom». A lankás dombon kiszántott kő- és tégladarabok, csontok, a XIII—XV. sz-ra keltezhető cserepek. Falusi templomocska lehetett itt." A falués templomhelyet kérdőjelesen azonosította is Aporral/ Egy ismerőse hívta fel a Simontornya környékén korábban terepbejárásokat végző Odor János Gábor figyelmét a mai Pálfától északra, a Sió nyugati oldalán, de nem közvetlenül a vízparton fekvő téglatörmelékes szántóföldre, ahol háromszögelési pont is áll. Az 1:10000 méretarányú térkép által Téglásdűlőnek nevezett területen, a község északi házsorától kb. másfél km-re északnyugatra, a Simontornyára vezető földesút keleti oldalán, az északnyugat-délkelet irányú dombvonulat legmagasabb kiemelkedésén megtaláltuk az általunk az apori ágostonos kanonok-rendi prépostsággal azonosított középkori templomhelyet. (2. kép) A dombtetőn létesített háromszögelési pont a rendkívüli módon szétszántott templomépület déli részére épült. A mélyszántás következtében téglás-köves-habarcsos törmelékes sávként kirajzolódott feltehetően a hajó déli falának keleti része kb. 6 m, majd észak felé fordulása 1-2 m hosszan. Az innen keletre forduló fal már nem mutatkozott, viszont az északi hajófalnak (?) a keleti szakasza kb. 4 m hosszúságban szintén követhető volt. (3. kép 2.) A templomhelytől délre további törmelék-csoportosulásokat figyeltünk meg, feltehetően a kolostorépület maradványaként. Embercsontokat főleg a templom körül, annak keleti és déli oldalán találtunk. Az épület a későközépkori falu észak-északkeleti részén feküdt, kerámiát dél felé nagyjából a 100 m-es szintvonal pereméig találtunk, kb. 500 m hosszan. A lelőhelytől keletre feltehetően kiszáradt patakmeder húzódik, az ennek mentén, íves alakban kb. 300 m hosszan igen elszórtan elhelyezkedő, szürke foltokból jellegzetes Árpád-kori kerámiát gyűjtöttünk. (3. kép I.) Mint láthattuk, a sokáig vitatott elhelyezkedésű apori prépostság helyét az okleveles adatok segítségével egyértelműen sikerült a korábbi kutatók kisebb része által gyanított környékre, Pálfa vidékére meghatározni. A kérdéses területen egyetlen olyan középkori templomhelyet ismerünk, amely felszíni maradványai elsősorban a szántásban is megmutatkozó kolostori épületek nyomai - alapján nem tartható falusi templomnak: a pálfai Téglás-dűlőben lokalizált lelőhelyet az elmondottak alapján tehát az ágostonos kolostorral is rendelkező Apor faluval azonosítjuk. TOL (GyuIaj-Túri-erdő) Kutatástörténet A tőli ágostonos prépostság fekvése kevésbé keltette fel a kutatók érdeklődését. A kolostor 13. századi okleveles adatait a titeli társaskáptalanra vonatkoztatta Czinár és Fuxhoffer, és nyomukban ide helyezte a prépostságot Knauz Nándor is; tévedésüket Balics Lajos helyreigazította, de pontos lokalizálást ő sem 2 km-re a helyet, hol régebben sok téglát sz.edtek ki és még most is vei fel az eke tégladarabokat." Kovách Aladár hagyatéka, TMÖL XIV/7. II. doboz. 355. lap. Kiss István levele, 1925. dec. 14. 51 PAPP 2000. 69. Valószínűleg saját maga is járt a helyszínen, amelyről talán Kiss István könyvéből értesült. 52 ULRICH 1972,9. 53 TMFN 1981, 174:31/75. 54 CSORBA 1970. 55 ODOR - K. NÉMETH 2004b. 56 FUXHOFFER -CZINÁR 1860. 198-199. 57 MES I. 361. 135
