Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Sümegi József: Adatok a középkori bátai búcsújáróhely topográfiájához

terület volt, amelyet temetkezésre is használtak. Csalog József 1937-ben végzett kutató ásatása során itt a déli oldalon több sírt is talált. A déli kapu közelében lévőket datálta Árpád-korinak, míg a távolabb lévőket 14-15. századinak. Közvetlenül a déli főkapu előtt volt egy római téglákkal körülrakott sír, amelyben három férfi nyugodott. A templom és a kolostor közti részen, tehát a templom északi oldalán is temetkeztek. A Csalog József által feltárt sírok mellett figyelmet érdemel az, az 1899-ben előkerült „kősír", amely ugyancsak téglából lehetett falazva. 7. kép 1-3: Kályhacsempe töredékek. 4: Perembélyeges bécsi fazék töredékei. Ugyancsak a Klastromhegy délnyugati részén, a felvezető út közelében, egymás közelében lévő kemencenyomok kerültek a felszínre, amikor az 1980-as évek elején a plébánia építése miatt kisebb térrendezést végeztek. Az a véleményünk, hogy ezek a kolostorépülettől elég távol lévő és a kolostorhoz vezető út mentén lévő kemencék szintén az ide érkező zarándokok ellátását szolgálták. Megfigyeléseinket összegezve a középkori bátai bencés apátság, mely jelentős zarándok forgalmat bonyolított le a középkorban, vízen és szárazföldön egyaránt megközelíthető volt. Előadásunkban megkíséreltük rekonstruálni az oda vezető utakat a fennmaradt adatok, valamint megfigyeléseink segítségével. Ezek valóban adalékok, hiszen csak bepillantást engednek a középkori ember vallásos életének egy fontos részletébe, a zarándoklat, búcsújárás színes világába. 105