Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

N. Horváth Béla: „a bűn az nem lesz könnyebb” – Pszichoanalitikus bűn-képzetek József Attila kései költészetében

„Zord bűnös vagyok, azt hiszem, de jól érzem magam. Csak az zavar e semmiben, miért nincs bűnöm, ha van. " Mint az elemzők utalnak rá, a láttatott világ a kafkai látomás, a bűn mint világállapot. Ugyanakkor azonban a versben egy viszonylag konzekvens beszédmódban, logikai konstrukcióban jelenik meg a bűn „levezetése", s ebben az értelemben a vers fókuszában levő elbeszélt történet modulálja a másfajta bűnképzeteket. Tehát az elhagyott „anya" motiválta bűnösség és a gyermeki, együgyű bűn összetartozik, amint a már értelmezett apagyilkosság is. A látomás jellegű A bűn olyan történéssorozatot reprodukál, amely kiszélesíti a korábbi versek ugyancsak általános, ödipális allegóriáját, s személyhez kötöttségét. A Babits-konfliktust és annak József Attila-i feldolgozási módját, filológiáját a szakirodalom többféle megközelítésben igyekezett feltárni. Kevés adatunk van azonban a másik fél, a megsértett költő viszonyulásáról. József Attila a Magad emésztő vallomásában próbálkozik az engeszteléssel, egy „pör" feloldásával, utalva a lehetséges okra. Ebben az 1933-ban keletkezett vallomásban még csak felsejlik a későbbi művekben tételszerűen tudatosított ok: a lelki traumára, az elfojtásra visszavezethető bűn. Az egész verset átható epikus beszédmódból is nyelvi közvetlenségével kitűnő záró szakaszban a konfliktus, az elkövetett bűn feloldási módja a fiú-apa viszony: „ S még ottan egy pillanatig szórakozottan eltűnődtem - hiszen lehetnénk jóbarátok, együtt mehetnénk a kávéházba, s teát kavarva, szépet, jót, igazat akarva beszélgethetnénk irodalomról, vagy más ily fontos emberi lomról és telt szavadra, mit óvatosan vetnél a latra, utalván a tapasztalatra, indulatom messze ragadna te - hozzátéve »Szívedre ne vedd« leintenél, mint az öregebb, mint az, apám s én bosszankodnék, de nem mondanám. " 56