Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Buda Attila: „Különös emberi háló”– Ami a Babits család levelezéséből kimaradt

házasságáról. E tudósítás néhány eleme bele is került a regénybe: az író e történetnek legköltőibb, legmozgalmasabb, legregényszerűbb összetevőit felhasználta, beépítette készülő művébe; más vonatkozásait viszont elejtette: az élet valóságából megkomponálva a művészet valóságát. Epilógus: A társas együttlét, mint jelkép A fiatalon franciául tanuló, franciás műveltséget szerzett Kelemen-lányok barátnőikkel együtt életük nyitott szakaszában a társasági élet kedvelői voltak. Szekszárd, a kisvárosi környezet azonban nem biztosított számukra olyan lehetőségeket, mint a főváros, a házasság egyébként is ebben az irányban legtöbbjük életét lezárta, a családfenntartók (apa és férj) halála pedig egyenesen lehetetlenné tette; a hiányzó találkozásokat helyettesítette ezután a kiterjedt levelezés. A többé-kevésbé rendszeres összejövetelek, a nagyszámú család azon ágaiban élt tovább, ahol nemcsak az értelmiségi léttel járó világkép, de a státus is megőrződött. Mint például Budán, az egykori Országút (ma Buday László) utcában. A névadó, rokon a Kelemen-ágon, a pécsi Buday család három budapesti hírességének egyike. Testvéreivel, Buday (I) Kálmán orvosprofesszorral és Buday (II) Béla műegyetemi magántanárral együtt a hazai, reformkori eredetű értelmiség élvonalába tartozott. Buday (I) László statisztikus volt, a hazai statisztikai irodalom egyik kiválósága, testvéreihez hasonlóan komoly tudományos munkák szerzője. Buday (I) Kálmánt és Buday (I) Lászlót a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta, Buday (II) Béla mérnöki és hivatali munkásságát szépirodalmi és zenei művekkel egészítette ki. Ebben az utcában, amely 1926-ban, Buday (I) László halála után kapta mai nevét, (nyilván azért mert az igen közel lévő Statisztikai Hivatal egyik vezetője is volt,) lakott Rédey (II) Tivadar, akinek anyja Babits (III) Mihályné Kelemen Auróra fiatalkori barátnője volt, s ez a barátság öröklődött gyermekeire is.

31 Rédey (II) Tivadar a Buday László utcában felesége, Hoffmann Mária „könyvtárőr" családjával lakott együtt: apósával, Hoffmann Frigyessel, az Eötvös Kollégium egykori némettanárával és feleségével, valamint másik leánygyermekükkel, Hoffmann Edith művészettörténésszel.

3 Rédey (II) Tivadar felesége és sógornője segítségével irodalmi szalont tartott lakásukon, ahol a fiatalok mellett többször vendégül látták Babits (IV) Mihályt is, akit baráti szálak fűztek mindhármukhoz, „hók, művészek, tudománnyal foglalkozó emberek és műpártolók közül kerültek ki a jelenlévők. [...] Tehát irodalomról, könyvekről, az irodalmi élet jelenségeiről, képekről, szobrokról, kiállításokról, külföldi utazásokról folyt a társalgás. Persze politikáról nem kisebb mértékben. A mind nehezebbé váló időben a hazáról, a magyarsághoz való tartozásról - ne szégyelljük az elcsépelt szót - az igazi hazafiságról. " - írta négy évtizeddel később egy egykori résztvevő.

33 Ez, és az ehhez hasonló civil közösségek legfontosabb funkciója az volt, hogy a résztvevőknek megadhatták azt a szellemi szabadságot, amely elengedhetetlenül szükséges, hogy értelmiségi mivoltát a megfelelő végzettséggel rendelkező be is tudja tölteni. Az iskolázás különféle fokozatai ugyanis szerte a világon, így Magyarországon is csupán a tudást biztosíthatják. Ha evvel nem párosul a szellemi függetlenség, az alkotásvágy és szabadság igénye, valamint lehetősége, akkor bárkinek is, csak kiszolgáltatott életet nyújthat a szülőföld. Ezt a szabadságot élték meg az egymás mellett létező társaságokban, szalonokban - mert a Buday László utcában fennálltán kívül több hasonló létezett még Budapesten -, s nem véletlen, hogy ezeknek a kötelékeknek a felszámolására is sor került az 1947 utáni években. Igaz, az első lépést a történelem tette meg. A résztvevők egy része ugyanis a háború áldozatává lett, a megmaradtak pedig az igen hamar polarizálódó belpolitikai élet más és más helyén találtak maguknak biztonságot. 1945 áprilisában Hoffmann Edithet egy orosz katonai teherautó elgázolta. Testvére a csapást nem tudta feldolgozni, s egy éven belül belehalt a szerencsétlenségbe. Rédey (II) Tivadart, aki szintén a Magyar Tudományos Akadémia tagja, s az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárának vezetője volt, 1949ben többedmagával kizárták az akadémiai tagok közül, ezután ő is képtelen volt már életét a régi 31 Keresztapjuk is közös volt: Kelemen (II) Mihály. 32 Hoffmann Frigyesnek, aki 1938. április 16-án halt meg 86 éves korában még két leánygyermeke volt: Frida és Hedvig. L. halotti jelentését Babits (IV) Mihály hagyatékában, OSZK KT Fond III/l 592. 33 TOLNAI 1988, 19-20.. Bár Fábri Anna kutatásaiból kiderül, hogy többé-kevésbé rendszere, irodalomközpontú társas összejövetelek a koalíciós időszakban (pl. Sárközi Márta budai szalonja) is léteztek, illetve később is keletkeztek, s ideig-óráig működtek is; ezek azonban mintegy a második nyilvánosság szerepét betöltve, a politikus ilyen, demokráciákban nem ismert megjelenése következtében nem vethetők össze elődeikkel. L.: FÁBRI 2003. A tragédiát csak egy hónap múlva merték elmondani a hozzátartozók Török Sophie-nak, egyik közeli barátnőjének. 47