Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Buda Attila: „Különös emberi háló”– Ami a Babits család levelezéséből kimaradt
Buda Attila „Különös emberi háló" Ami a Babits család levelezéséből kimaradt Bevezető „A magyar középosztály problémája mind a mai napig nem tartozik az alaposan feldolgozott kérdések közé." Valóban. Az okokat keresve legelőször az a közelmúltbeli paradigmaváltás tűnik fel, amely mintegy fél évszázada lépett fel Magyarországon tudománypolitikai eréllyel, valamint a kizárólagosság igényével, lefokozva és félreállítva a történelem- és az irodalomtudományban a társadalom vertikális vizsgálatát, s helyébe a burzsoázia contra munkásság és parasztság egymás mellé állított, antagonisztikus ellentétét, mint a társadalmi fejlődés egyetlen motorját rendelve. Nem kétségbe vonva ugyan a gazdaság- és politikatörténet fontosságát, belátható mégis, hogy túlhangsúlyozott művelésük kétségkívül elméleti és gyakorlati egyoldalúságokat eredményezett, hatáskörük túlzott kiszélesítése önmagában nem volt képes sem a múltnak, sem a jelennek a korábbinál árnyaltabb megismerésére, feltételezve természetesen, hogy bármelyik is megismerhető. Nem véletlen tehát az utóbbi másfél évtized elméleti és módszertani kettőssége, amely újabb szemléleti változást jelez: egyfelől szinte naprakészen megjelentek és tért hódítottak a legújabb szaktudományi eredmények, megállapítások, következtetések, illetve magát a tudományos tevékenységet is vizsgálati körükbe vonó, nyelvfilozófiai alapozottságú és elméletalkotói igényű módszerek; másfelől lassabban, de feltűntek azok a művek is, amelyek mintegy az második világháború végétől kimaradtak a hazai tudományos életből, mert keletkezésük és hatásuk virágkorának idején ideológiailag káros elméletek címkéjét kapták. Távolról sem mondható ugyan még általánosnak ez az újabb, immár az európai tradíciók fő folyamához visszatérő látásmód, ám mindenféleképpen megteremtődtek azok a személyi feltételek, amelyek biztosítani tudják az új módszerek alkalmazását, az analitikus vizsgálatokat, összegző tanulmányok, monográfiák megírását; egyszóval a tudományos élet ilyen irányú folytonosságát. S talán reménykedni lehet abban, hogy ha az elmúlt évtizedek sallangjaitól megszabadult ténytisztelő hazai szaktudományos hagyományt megtermékenyíti az önmagára reflektáló ezredfordulós szemlélet, akkor létrejöhet a kor színvonalán álló, külföldi érdeklődést is kiváltó, itthon alkotó kutatókból álló tudományos élet. Ha azonban a mélyebben fekvő okokra is kíváncsi a humán tudományok kutatója, mint aki leginkább vonhatja vizsgálati körébe komplex módon a társadalmi struktúra jellemzőit, s arra keresi a választ, miként adtak elméleti keretet az elődök a középosztály fogalmának, azonnal kanonizációs és/vagy ideológiai problémákkal kerül szembe. Az általánossá vált, koronként kiegészült és egymásra rakódott beidegződések ugyanis nem állnak ok-okozati kapcsolatban a források alapján rekonstruálható valósággal, - inkább csak visszavetítik a meghatározás idejének aktuális politikai viszonyait, az eszményítő vagy deheroizáló önigazolást, néha önfelmentést, máskor stigmatizálást; nem pedig a pártatlan megfigyelő óhatatlan, de nem hamisító szubjektivizmusával közelednek tárgyukhoz/ Tudósi életművek jöttek létre torz szemléletek jegyében, s ezek létrehozójuk pályájának lezárulta után, a már tapasztalható, ám még ki nem mondott légüres térben is képesek még bizonyos életjelenségeket mutatni. 1 GYÁNI - KÖVÉR 2003, 163. [A vonatkozó fejezetet Gyáni Gábor írta.] 2 Mentalitás- és társadalomtörténeti alapozású tanulmányok persze már 1989 előtt is születtek, ha nevükben ezt nem is hirdették, HANÁK Péter és VÖRÖS Károly neve mindenképpen említendő, témánk szempontjából pedig TÓTH Zoltáné, akinek Szekszárd társadalma a századfordulón címmel 1989-ben megjelent monográfiája úttörő szerepet töltött be (TÓTH 1989). Jelentős forrásanyag átnézése után születtek meg a kétkötetes Szekszárd-történet tanulmányai (1989-1996). Csak kiragadva említhető néhány újabb, főleg mentalitástörténeti tárgyú későbbi feldolgozás és gyűjtemény az egyre bővülő irodalomból: HAJDÚ Tibor: Tisztikar és középosztály, 1850-1914. Ferenc József magyar tisztjei. (HAJDÚ 1999); JÁVOR Kata: Életmód és életmód-stratégia a pécsi Zsolnay család történetében. (JÁVOR 2000); Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. (TÓTH G. 2002); Polgárosodás és irodalom. (ALEXA 2003.) 3 KÖVÉR 2003b. „...a középosztály 19 századi [...] integrálási kísérlete nálunk nem járt sikerrel. [...] nem pusztán a gentry által vezetett nagy középosztály-koncepció vallott kudarcot Magyarországon, hanem egyáltalán a középosztály egységes osztállyá szervezése. " Az idézett hely 1165. oldalán. L. még: KÖVÉR, A középosztályi mentalitás kérdései (KÖVÉR 2003a) = GYÁNI-KÖVÉR 2003,163-169. p. 4 TARJÁNYI 2003. GYÁNI Gábor a következőképpen fogalmaz: „Elfogadhatatlan [...] az a múltból örökölt közép osztálykép, amely amellett, hogy tagadja a nyugati középosztályt mintázó társadalmi közép magyarországi létezését, egyrészt a közhivatalnok-réteg 37
