Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Csekő Ernő: A fürdőélet intézményesülése Szekszárdon a II. világháborúig
Vállalkozó szelleméhez, mérnöki szaktudásához vízügyi jártasság és a környék jó ismerete társult, mivel gyakran került munkakapcsolatba a Szekszárd-Bátai Dunavédgát Társulattal. 39 (Az 1869-ben létrejövő társulat munkájának jelentős részét a századfordulóig az árvízvédelem és a Sárköz belvizeinek lecsapolása tette ki. ) Nem merészség feltételezni, hogy a társulat tevékenységében igencsak érdekelt uradalom tisztségviselőivel való személyes kapcsolat is közrejátszhatott abban, hogy Etilnek a tó 10 évre történő kibérlését, és annak fürdőként történő hasznosítását zökkenőmentesen engedélyezték. A fürdőépítést kísérő figyelem a fürdő iránti igény komolyságáról, esetleg Ettl jó üzleti érzékéről árulkodik. Az építkezést Perczel Dezső alispán, báró Augusz Antal özvegye, valamint örököse, báró Augusz Imre mellett felkereste Blum Gyula pécsi kir. főmérnökkel a kíséretében Tost Gyula, pécsvárad-kerületi közalapítványi főtiszt, akinek annyira elnyerte tetszését az épülő fürdő, hogy kilátásba helyezte, hogy Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter nyáron esedékes szekszárdi vizitje alkalmával a fürdőt is felkeresi. Báró Augusz Imre a tó szomszédságában lévő birtokából 400 négyszögölnyi területet engedett át sétány, tekepálya és vendéglő céljaira. A fürdő központi épülete, a fából készült fürdőház a kor szokásainak megfelelően a tóba épült, egy nagyobb vízfelületet ölelve körül, mintegy uszodát képezve az úszni nem tudók részére. Ezen kívül a fúrdőházban volt hat zárt kabin magánfürdőzők részére, illetve több vetkőzőkabin. A társasági élet és a szórakozás céljaira volt táncterem, külön álló épületben vendéglő, illetve parkosított kert, végében tekepályával. Kiterjedt fürdőszemélyzet állt a vendégek szolgálatára: a 8 fős személyzet felügyelőből, orvosból, úszómesterből, fürdőszolgából, ruhatárosból, pénztárosból, őrből és a kertész feladatait is ellátó frottírozóból állt. A fürdőzők étellel-itallal történő ellátását Ettl József bérbe adta. Az első két évben Pernitz József, majd őt követően a nagyvendéglő bérlője, Tóth Gyula vitte a vendéglőt. ~ Ettl József a vendégek fürdő és város közti szállításáról is gondoskodott. A szerződtetett négy társaskocsi reggeli 4 órától este tizenegyig félóránként közlekedett. A fürdőszemélyzet összetételét is megismerve, nem túlzás azt állítani, hogy Ettl beruházásával az országos jelentőségű fürdők hangulatát, és az ott megszokott kiszolgálást próbálta becsempészni a dunántúli mezőváros életébe. 45 Természetesen a tó kiépítettsége és környezete nem említhető együtt a már tradíciókkal rendelkező gyógyfúrdőhelyekkel, de már korántsem ez a helyzet, ha a tóparti fürdőzés korabeli állapotát vesszük viszonyítási alapul. 46 (Sőt, egy kiépített tóparti fürdő léte már önmagában irigylésre adott okot. ) A kor gyógyfurdőhelyeihez hasonló szálláslehetőség nem volt a Csörgetón, habár a fürdő személyzete a tónál lakott. 48 Sajnos a fürdő és a tó korabeli állapotáról nem rendelkezünk képes ábrázolással, pedig készült ilyen, nem is akármilyen. A fürdőtulajdonost a büszkeség mellett vélhetően a reklámszempontok is vezették fürdőjének 1885-ben történt megfestetésekor, hiszen a festményről fényképmásolatok is készültek. Például éppen 1882. áprilisában hagyta jóvá a Dunavédgát Társulat választmánya Ettl József 500 forinttal történő díjazását, amelyet a társulat 10 éves pénzkezelésének leszámolásáért kapott. Tolnamegyei Közlöny 1882. április 9. 3. 40 T Q TH (1989), 259-260.; DÓKA1983, 382-383.; Tost Gyula 1906-ban, a darabont kormány idején március 6.-április 8. között vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. MAGYAR 1981, 789. 41 Tolnamegyei Közlöny 1882. május 28. 3., június 11. 3., június 18. 3. 42 Tolnamegyei Közlöny 1882. május 28. 3. 43 Tolnamegyei Közlöny 1883. október 7. 3., 1884. január 20. 3. 44 Tolnamegyei Közlöny 1882. június 4. 3., július 2. 3. 45 A fürdőtulajdonos a fúrdőöltönyöket is egyenesen Bécsből rendelte. Tolnamegyei Közlöny 1882. június 18. 3. 46 A Balatont például - Füred kivételével, ahol a balatoni új fürdőház (férfi és női uszoda, 46 női és féri kabin) 1866-ban épült fel jóformán csak az 1880-as évektől kezdték a fürdés miatt felkeresni. Például az északi parton fekvő, jó fekvésű Alsóörsön is csak 1897-ben épült ki a fürdő. A déli part idegenforgalmi jelentősége pedig csak az I. világháború után alakult ki, sok szempontból a fürdőegyesületek tevékenységének köszönhetően. L1CHTNECKERT 1999, 732.; LICHTNECKERT 1996, 516-522.; BŐSZE 1989,211-212. 47 Például a szomszédos megyeszékhelyen, Kaposváron ezekben az években még megoldatlan probléma volt a fúrdőkérdés. A helyiek számára a Malom-árok állt rendelkezésre fürdési lehetőségül, de a helyi sajtóban felröppent ötletek sem biztattak sok jóval. A Népjog egy helyütt a várost keresztül szelő két kanálisra - patakra -, másszor a Kanizsai út végén található „tócsára", a Pap-sárra hívta fel a figyelmet, mintamelyek akiépítendő fürdő helyéül szolgálhatnának. Népjog 1884. július 18. 3., július 27. 3. 48 Az 1885-ik évben is csak a szezon befejeződését követően, szeptember elején költözött el a személyzet a fürdőről. Tolnamegyei Közlöny 1885. szeptember 6. 3. 359
