Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

V. Kápolnás Mária: Károk és haszonvételek. Érvek, ellenérvek és az ármentesítés valósága Bátán a 18–19. században

megvette a révjogot a bátaszéki uradalomtól, ami ellen a kalocsai érseki uradalom élénken tiltakozott, de minisztérium meghagyta a község számára 50 évig a rév fenntartásának jogát. A vámjövedelemből a bátai révházakat, a révhez és komphoz vezető utakat kellett jó karban tartani és a révkompok felszerelését biztosítani. A komp kikötési helyei: „A kis-dunai révnél, a révátkelés tengelye, a község felöli ponton az 545 nép számú ház /:ez időszerint Decsi János háza:/ sarkától felfelé 19 méterre fekszik, a túlsó parton pedig a révház alsó sarkától 8 méterre, lefelé számítva. A nagy dunai révnél viszont a jobb parti kikötő, ugy a miként az a helyszin-rajzon kitüntetve van /:A:/, a révháztól a parthoz vezető út tengelyében fekszik; a bal parton pedig a kikötés a víz-állás változásához képest 2 helyen történik. Es pedig: kis víz-állás mellett a jobb parti kikötővel szemben az Alsó-Bezdán sziget alsó végén, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye határától 285 méterre, lefelé számítva; nagy víz-állás mellett pedig a jobb parti kikötővel szemben levő zátony alsó sarkánál- " Alig szerezték meg a révjogot, máris újabb támogatást kértek a megyétől, hogy segítsenek a révig vezető út építésében, amelyben érveik helytállóak, de a vasútépítések időszaka nem kedvezett nekik. „ Tekintetes Törvényhatóság! Báta nagyközség nevében teljes tisztelettel alulírottak folyamodunk a Tekintetes Törvényhatósághoz, a buda-eszéki állam út furkó-pusztai szakaszától Báta községen keresztül a bátai országos dunairévig vezető 5.3 kilométernyi út-résznek rendes ki építhetéséhez szükséges anyagi hozzá-járulás és hatósági támogatásért. Kérelmünket a következő indokokkal támogatjuk; és pedig: 1~ Tekintve Báta nagyközségnek Duna melletti fekvését úgy az országos révet, mely a legrövidebb és legegyenesebb közlekedési kapcsot képezi Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun úgy Bács megye s Baja szabad kir. város élénk kereskedéséhez. 2~ Itt szállíttatik át Tolna és Baranya megye kereskedelemre szánt borainak és terményeinek legnagyobb része s viszont ezen keresztül nyernek ezen megyék több igen fontos árúczikkeket. Tehát épen nem esünk ezen érdekeink tolmácsolásánál túlzásba midőn ezen út vonal rész kiépítésének hasznos voltát a duna-drávai vasútnak Baja szab. kir. várossal már rég kívánatos össze kötésével azonosnak tartjuk, mert köztudomású dolog, hogy különösen téli időben, midőn a gőzhajó járatok szünetelnek községünkön keresztül révünk által lesz a Triesztből - Báttaszékig jövő minden kereskedelmi czikk Bajara s.a.t. városokba szállítva; de minden esetre a jövőben is, ha mindjárt a vasúti összeköttetés létesülni is fog, még akkor sem fog ezen út a közlekedés és kereskedelem biztos könnyítése által értéket veszíteni; egyáltalán mindenkor Tolna megye egyik legfontosabb közlekedési vonalául fog maradni. Itt szükségesnek véljük tisztelettel fel említeni azt, hogy Pest megye ezen általunk kérelmezett útnak mintegy folytatásául évek óla a dunai révtől Bajáig már egy igen jó karban lévő töltött utat tart fenn. 3'— Mindezen fontos érdekek daczára nyilvánvaló dolog, hogy ép ezen 5.3. kilométernyi út rész mondhatni a legnagyobb elhagyatottságban van, - csak is a mit a község időnként tehetségéhez képest rajta tataroztathat, nehogy a közlekedés teljesen fenn akadjon. - Az őszi és tavaszi essőzések alkalmával azonban teljes lehetetlen a feneketlen sár miatt azt csak kissé is jó karba helyezni, mert ép azon időben vannak a folytonos bor szállítások és vásározások úgy annyira, hogy sokszor a számtalan kocsinak hosszú sorát be látni sem lehet s így utunkat leginkább a vidéki fuvarosok, nevezetesen a szegzárdi, báttaszéki, mórágyi, apáti, alsó-nánai, czikói, úgy Baranya megye bozsoki, szebényi és vémendi bor szálítók teszik járhatlanná. Ennélfogva oda terjed alázatos kérelmünk: méltóztatnék indokainkat kegyesen tekintetbe venni s a fent körvonalazott út résznek közköltségen leendő ki építését elrendelni illetőleg az iránt az 1871 évi XVII t.cz. 123 §- alapján intézkedni. TML. Alisp. i. 920/1890. 345