Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

V. Kápolnás Mária: Károk és haszonvételek. Érvek, ellenérvek és az ármentesítés valósága Bátán a 18–19. században

által elöl adásunk valóságáról bölcs meggyőződést szerezni, - és a szükségesnek valósulandók megrendezése és tellyesitése által bajunkat orvosolni - kegyessen méltóztasson. Mély tisztelettel lévén. Kelt Bátán, December hó 10-én 1844. A Tekintetes Nemes Vármegyének legalázatosabban esedező szegény szolgái Berényi Mihál biro Danisa János esküit Bárdos István eskütt Ids Ágota Jósef esküdt és N.N. Esküdtek a közönség nevében Jegyeztette: Kollmann János Város jegyzője " A főszolgabíró megvizsgáltatta a bátaiak panaszát, amikor is azt állapították meg, hogy a Duna város alatti szakasza már nem veszélyezteti a lakókat és vagyonukat, mert holtággá alakult. Ezzel lezáródott a legfontosabb szabályozás a térségben, de a Sárköz vízmentesítése és a közlekedés fejlesztése még nem fejeződött be. A Tolna, Baranya, Bács megyék közti révátkelés továbbra is Báta és Szeremle között zajlott. A rév áthelyezését 1843-ban Bács megye kezdeményezte, arra hivatkozva, hogy kis víznél a zátonyok, nagy vízben a sziget járhatatlansága gátolja a biztonságos átkelést, másrészt Baja felemelkedését kívánta elősegíteni ezzel a lépéssel. Pest megye semmiről sem akart hallani addig, míg a pontos költségekről nem kap tájékoztatatást. Tolna vezetői is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Bács a saját költségén méresse föl a Bátaszék és Baja közötti útvonalat. Baranya megye a Szekcső-Bátmonostor közötti átkelést pártolta, a többi változat nem érdekelte. A tervek nem váltak valóra 1848-ig, nem készült el Bátaszék-Baja révvel való összeköttetése, de tervbe vették a bátai révek egy átkeléssé való összekapcsolását is.

48 Az 1848-as forradalom és szabadságharc legfontosabb vívmánya a jobbágyfelszabadítás, amelyet az 1853-as császári pátens is megerősített. 1857-ben a bátaszéki uradalom pert indított a birtokviszonyok tisztázására, melynek eredményeképp előzetesen megállapodtak a legelő megosztása, az erdei haszonvételek rendezése, irtványok visszaváltási és a maradvány földek megváltási kérdései tekintetében. Az uradalmat 78 egész telek után államilag kárpótolták (a zsellértelkeket is egészre számították át), s mindkét fél megelégedésére rendezték a szőlődézsmát. 1875-ben az uradalom újabb keresetet nyújtott be a kérdés végleges rendezésére. Azt kérték, hogy csak azokat a telkeket ismerjék el úrbéresnek, amelyek után állami kárpótlást kaptak, s a Duna által elvett hiányokat a maradványföldekből egészítsék ki. Számításuk szerint így a bátai volt jobbágyok kezén 1370 hold remanenciális föld és rét maradt, amely után 1848-ig külön szerződés szerint teljesítették a földesúri szolgáltatásokat, és ahol az uradalom sohasem alakított telkeket. A korábban előnyös helyzet, azaz a bátaiak törekvése, hogy a lehető legkevesebb telek legyen úrbéres jellegű, hiszen az után jóval kevesebb szolgáltatással tartoztak, most visszájára fordult: a maradványföldek megváltását a volt jobbágyoknak kellett kifizetni, nem az állam kárpótolta a földesurat. Ezért a bátaszéki uradalom állami közvetítéssel 25 ezer forint megváltást követelt a bátaiaktól, amibe ők természetesen nem nyugodtak bele. Az újabb perben négy év múlva hoztak ítéletet, amelyben csaknem mindenben a volt jobbágyok érvei bizonyultak megalapozottabbnak. Az 1714, 1768, 1774, 1779-ben kötött szerződéseket elismerték úrbért pótlónak, s elrendelték eszményi telkek felállítását, ami állami kárpótlás alá esett, így Bátán nem maradt megváltandó remanenciális föld. A legelő-elkülönözésnél is az eszményi telkeket vették figyelembe, ezért az uradalomnak 2600 holdat kellett kiadnia a település számára. A legelőkön lévő fákat két évig még kivághatta, ami ellen a falu fellebbezett, a fákat is követelve. Erdőből telkenként 4 holdat kaptak, a többiben megszűnt a faizás. A nádlás kérdésében az uradalomnak adtak igazat, az egész 550 holdat megtarthatták. A kocsmáltatásnál megerősítették a korábbi gyakorlatot, azaz a falu ősztől tavaszig két kocsmában mérhette a bort. A kisebb királyi haszonvételeket az uradalomnak hagyták. A bátaszéki uradalom fellebbezett a számára hátrányos ítélet ellen, Bátán pedig a legelőilletmények szétosztása körül súlyos ellentétek keletkeztek a kis- és nagyobb birtokosok között. így a hosszas pereskedésnek jelentős anyagi haszon, s nem kevés gyűlölködés lett a vége. TMLKözgy.i. 675/1845. TMLKözgy.i. 224/1/1848. 338