Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Lovas Csilla: A Garay-kultusz

Vilmos helyi könyvkereskedő Garay fénynyomatú arcképét, Eötvös Károly Lajos pedig Szegszárd című emléklapot adott ki, melyek jövedelmét a szobor-alap javára ajánlották fel.

53 Egy fővárosi lap az emléktábla avatás napján a szobor felállítására buzdító cikket közölt:

54 „Hazafias jellem az a nagy hatás, melyet a költő korára tett nemzeti ünneppé teszik a szekszárdiak működését, akik most hírneves honfitársuk emlékének megünneplése által önmagukat tisztelik meg, S ők maguk is érzik ezzel még nem tettek eleget kötelességüknek. Foton emléktábla van azon a házon, ahol Szent Lászlóját írta 1850-ben. Szülővárosa az emléktáblával nem elégedhetik meg, hanem szükséges, hogy a megindított mozgalom a költő emlékszobrának felállítása végett mielőbb tény legyen. " Az ünnepség után azonban újra lecsendesedik a szobor-ügy. /::•..:..-:1883-ban a frissen megalakult Balaton-Egy let, elhatározza, hogy a tihanyi remetelakások tájékán egy menedék kunyhót építtet a kirándulók számára, melyet a „ Balaton költőjéről, " Garayról nevez el (a később építendő kunyhók Jókai, Kisfaludy nevét fogják viselni)

55 Szekszárdon azonban szinte hamvába holt a szobor ügy, az adományok összege évről évre csökkent, végül már csak a tőke kamatai emelték az összeget. Újra felerősödtek azok a hangok, melyek szerint az összegyűlt pénzt jótékony célra kell fordítani. Más ötletek is felvillantak; Garay-színház vagy kaszinó építése. A fővárosi lapok 1888-ban is cikkeztek a 13.000 frt körüli szobor-alap fenyegetettségéről, melyet egyesek a gimnázium felállítására szeretnének fordítani, és síkra szálltak a szobor felállítása mellett.

56 A nyolcvanas évek végén a szoborbizottság számára kiderült, hogy 20.000 ft alatt méltó szobrot fel állítani nem lehet. A helyi sajtó változatlanul kitartott a szobor felállítása mellett. Amikor 1891-ben újra lendületet vett a szobor-ügy, felmerült a kérdés, hogy hol legyen a szobor felállítva. A közvélemény egyedül az alapítványi uradalom tulajdonában lévő sétakertet tartotta erre alkalmasnak, melyet azonban példa nélkül álló módon - a vallás és közoktatási miniszter rendelkezésére meg kellett vásárolni. Ezzel megint több mint 1200 frt-tal csökkent a szobor-alap. De két év múlva már újra elérte a 13.000 frtot, a millennium évére pedig a 15.000 frtot. Elhatározták, hogy a millennium évében felállítják a szobrot, de mégsem az eredetileg tervezett helyszínen, mert az a terület nagyon elhanyagolt és rendezetlen volt, hanem a Garay téren. 1894-ben nyílt pályázatot hirdettek, melynek feltétele a szobor talapzattal együtt legalább hat méter legyen, a főalak bronzból a talapzat gránitból készítendő. Az első díj a kivitellel való megbízás volt. Ezzel együtt a szoborbizottság elnöke lelkes felhívást intézett a megyei pénzintézetekhez, adakozásra szólítva fel őket. Ugyan ekkor a bizottság elhatározta a Garay-album kiadását, és pályázatot hirdettek meg egy ünnepi ódára is. A szobor-pályázatra nyolcan jelentkeztek. A bíráló bizottságba helyi képviselők mellett Zala Györgyöt, Stróbl Alajost és Fitter Kamillt kérték fel. A nyertes pályázó Szárnovszky Ferenc lett, akivel 1895 jan. 5-én kötötték meg a szerződést. A szobor elkészítése azonban vontatottan haladt és a tervezett millenniumi 8. kép: Jalsovics Aladár: Emléklapok a BalatonEgylet Garay János kunyhójának fölavatási ünnepélyére 1883. címlap (OSZK) ~" Megjegyzendő, hogy Eötvös Károly Lajos bevezetőjében már „Garay-culust" emleget, mely nemcsak Szekszárd, hanem a nemzet egészének joga. (Szegzárd emléklap az 1881. szeptember 4-iki Garay-ünnepély alkalmából, a Garay-szoboralap javára.) 54 A Hon 1881. szept. 4. JALSOVICS 1883. A névválasztás indoklása mellett a költő életrajzát is közli a szerző és idézi Szász Károly versét, mely Garay költészetét jellemzi: „Meghalt! Ki halt meg? Garay! /Vagy nem ismertétek nevét? /Nem ereztétek dalai szelíd lángját, édes hevét? / Mely melegített, mint a tűz, / Mit gyújtanak jó pásztorok, / Mit zápor nem mos, szél nem űz, / Mely csendes egyformán lobog! " A Garay szobor veszélyben. (Pesti Hírlap, 1888. szept. 27. 5.); Fenyegetett szobor alap.(Fővárosi Lapok, 1888. szept. 27.)