Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Balázs Kovács Sándor: Az idősek helyzete a sárközi nagycsaládban a 19–20. században

itt is összeülnek (lakodalomban) és megszólják a fiatal párt!...Egész arzenálja a kiszólcisoknak áll rendelkezésükre. " Gyakran tartanak az idős asszonyoktól. Sok vidéken az idős rokon asszonyoknak nagyobb szerepük volt a házasságok létrejöttében, mint a fiatalok vonzalmának. Az öregség korszaka tehát nem csupán a hiányok, a formátlanság időszaka. E korosztály ajándéka az is, hogy több időt szentelhetnek a transzcendens szférának. Fizikai mozgásterük viszont leszűkül: „az öregasszony maga a templomon kívül nem megy sehova, nem megy ki már a földekre sem..."... ,, ő már csak otthon szeret lenni, nem szereti, ha a ház nélküle van. " Kodály Zoltán megfigyelése szerint ,,1910 táján éles különbség mutatkozott a három fő életkor dalkészlete között. Az akkori ifjúság legkedveltebb dalait a középkorúak és az. öregek nemcsak nem énekelték, de jórészt nem is ismerték. Még kevésbé ismerte az ifjúság a középkorúak és az öregek dalait, mert hiszen azok ritkán vagy sohasem szoktak dalolni. A falusi illemtan a házas ember, férjes nő jogát a daloláshoz már csak lakodalom, búcsú vagy más kivételes alkalommal ismeri el, akkor is csak zárt helyen. Öreg embert, asszonyt meg feltétlenül részegnek tartanak, ha dalra gyújt. Utcán, mezőn dalolni: az ifjúság kiváltsága...Ha valami kapcsolat volt az ifjúság és az idősebbek dalkincse közt, még inkább a nagyszüleikét ismerték, mint a szüleikét. Ennek oka a falusi élet formájában keresendő: a naphosszat munkába járó szülők helyett a gyermekek gondozása sokszor a nagyszülőkre marad. így hallhattak egyet-mást nagyszüleikről, amit szüleiktől már nem hallottak. " LUBY 1935, 129. BALÁZS KOVÁCS 1999, 380-381. FÉL 2001, 42. KODÁLY 1960, 6., idézi: KATONA 2001, 9. 321