Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Balázs Kovács Sándor: Az idősek helyzete a sárközi nagycsaládban a 19–20. században

3. Legérdekesebb az a forma, mely szerint a szülő (rendszerint az anya) vagy gondozója a leszármazóktól évente meghatározott mennyiségű természetbeli járandóságot kapott, ami megélhetését fedezte. Emellett nem egyszer a lakóházat, esetleg a szőlőt is visszatartotta magának.

65 Ez a megoldás tehát két, ellentétes irányú törekvés eredményének is fölfogható. Egyrészt a leszármazók kívánták az özvegyi jogot, a haszonélvezetet minél nagyobb mértékben korlátozni, a vagyonban helyette gazdálkodni, másrészt az özvegy saját megélhetését jogait kívánta érvényre juttatni. A feudalizmus korának jogát ismertető Frank Ignác a 19. század közepén írta az özvegy tartásról, hogy az özvegy férje lakásában maradhatott, férje méltóságához képest illendő tartását is annak javaiból nyerte.

66 A Hármaskönyv szerint ha az örökösök a birtokba lépni kívántak, szükséges volt, hogy az özvegyet egyezkedve kielégítsék. A jobbágy özvegyét ugyancsak megillette az özvegyi jog. A lakás és megélhetés, vagyis az illő ellátás a kapitalizmus korában is járt az özvegynek.

67 A tartás alapjául tehát a férj vagyona és az özvegy társadalmi helyzete szolgált. A népi gyakorlatban is ezek az elvek határozták meg a természetbeni járandóság nagyságát. Általános volt, hogy ha az özvegyen maradt szülőt az egyik testvér vette magához, a többi testvér kötelezte magát, hogy évente meghatározott mennyiségű terményt, esetleg pénzt folyósít. Ilyen módon nemcsak a létfenntartás anyagi feltétele, hanem a gondozás-ápolás is biztosítva volt. Gyakran előfordult, jún. 1. - „Magamra és feleségem, Bogár Erzsébetre különössen kivettem az. úgy nevezett Kútvölgyben egy kapa ősi és egy kapa szerzemény szőllőt, - Déltzeg déllőn két kaszás rétet úgy a Szállás melyéki egy kaszás rétet, valamint egy éves üsző borjut... " Lelei Mihály és hitvese Bogár Erzsébet 1848. márc. 2. - „...hogy özvegységre maradandó feleségemet fiúhoz illendő módon megbetsülni, s holta napjáig tisztességessen eltartani köteleztessék. Ha pedig Özvegy feleségemnek panasszá lenne, s érdeklett fiammal meg nem lakhatna, azon esetben az. úgy nevezett Józan hegyben, Karátson Pál szomszédságában fekvő szőllőmnek fele, vagy is felső része egésszen fiamtól vétessék el és adassék feleségemnek birtokába, még pedig úgy hogy azt annak testálhassa a ki ötét eltartja, gondját viseli és holta után eltakaritatja. Ezen kívül az együtt meg nem lakhatás esetében, köteleztessék fiam, többször említett feleségemnek holta napjáig évenként még illendő tartást és ruházatot is kiszolgáltatni. " - Bálás István András 1849. nov. 7. - ,, Eeleségemnek Füredi Máriának szinte a Nagy hegyen fekvő szerzemény szőllőmből hagyok végig hasítva hat pasztába 5 rendet, melly öszvesen 30 rendet tészen de úgy hogy ezen szőllőt feleségem halála után 3 gyermekemre hagyni köteleztessék. Kötelezem két fiamat, hogy halálom után özvegységre maradandó feleségemet megbecsüljék, és tisztességessé eltartsák, ha pedig együtt meg nem lakhatnának, azon esetben minden esztendőnként élelmezésére édes annyuknak közössen 2 kila búzát, 15 font sót, 20 font húst, 20 font szalonnát kiszolgáltatni köteleztessenek. " - Ifj. Varga István 1855. márc. 6. ' „ Néh. Jakab István öz.v. Szél Erzsébet Fija Istvántól el költözvén, s magát Ny. Tóth András vejéhez, húzván: István míg Annya Szél Erzsébet élni fog évenként tartozik egy kila búzát és 3 akó bort szolgáltatni. " - Decs közs. prot. 1846. márc. 22. - „Tikos Ersébet Kozma János özvegyének mint aki férjéről maradott 2/8 telkét Kozma Pál és János gyermekeire egyéb javaival fel osztván, magának tartást rendeltetni, s fij

ai által ki adatni kért János fija évenként 3 véka, Pál elhalván, de annak javaiba Edelényi Jósef házasodván hasonló 3 véka búzát adjanak, valamint a Kerekedfeli kertnek ruházatja fentartására egyharmad részt holta napjáig adják. " - Decs közs. prot. _ 1847. ápr. 2. - „Egy darab ujj szűrömet pedig feleségemnek Döme Susának hagyom s rendelem, hogy ha most említett feleségem halálom után a háznál meg nem lakhatna, azon esetben míg él, minden esztendőre részére három véka búzát István fiam kiszolgáltatni köteleztessék. " - Bálás Mester Mihály 1855. jan. 13. 'FRANK 1845, 47. „Magam által épített házamat pedig második feleségem Mohai Annának oly formán rendelem mivel tőle semmi gyermekem nem volna, hogy míg nevemet viseli és férhez nem megy birtoka és használatába maradjon holta után pedig fijam és leányaimra szálljon által, ha pedig ezen most említett feleségem férhez. menne s ez. által nevemet féltserélné, akkor a házhoz semmi jussa és köze nem lészen, tsupán a néki rendelt 200 forint váltó czédulákkal mint moringgal megelégedni, s fijaim által kifizettetni köteles lészen... " - Ketskeméti Mihály 1843. jan. 9. - „Minthogy második feleségem Bíró Sárától, kivel nagy egyetértésben éltem semmi gyermekem nem maradott, külömben pedig beteg ágyamban leghűségesett dajkáilom, gazdaságomnak pedig őrzője s gyarapítója lévén, annak tekintetéből mint szeretett s kedvelt hitvesemnek moringképpen gazdaságomból 150 forintokat rendelek, de úgy hogy házamba míg nevemet viseli lakást nyerjen s benne senki által ne háborgatasson, valamint az úgy nevezett Drubics szöllöt is, mely Szekeres András és Tóth István szomszédságában fekszik, hasonló képpen nevezett Bíró Sára feleségemnek rendelem míg nevemet viseli, hogy belőle éljen, s véle használkodjon. " - Drubits István 1845. - Özv. Borjáti Andrásné Döme Éva levélben panaszkodik a főszolgabírónak: Férje 1863. júl. 18-án meghalt. Vagyona: egy telkes ház, rét, három szőlő, e hagyaték az övé és két gyermekéé, de az egészet Varga Jánosné Borjáti Éva, férjes leánya ragadta magához. „Jól lehet - törvényeink értelmében fenntartott s védett özvegy jogomra nézve vele barátságosan kiegyezni többször megkísérlettem - eredmény nélkül, nem hogy érintett férjem azon vagyonában nékem lakást illendő eltartást engedett, - de sőt rossz bánása miatt azon vagyonból kiköltözni kellvén... " - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 943/1866. „Nagy István özvegye Nagy Katalin panasza: minek utána 1/8 telkén hozzá tartozandókkal István és András fijai megosztoztak, néki pedig tartására legkevesebbet nem hagytak, s szőllejét is maguk között elosztván, néki belőle nem maradott. " ítélet: „Minthogy az özvegy András fija szárnya alatt kívánna továbbra is megmaradni, ezért István minden évben, míg annya élne egy kila búzát tartozik tartás fejében nyújtani, - úgy a szőllő 4 részre osztódván ti. 3 gyermek és anya között, és az anyának esendő rész, holtig birtoka és használata alatt maradánd... " - Decs közs. prot. 1843. okt. 8. - „Az özvegy részére testált tanyai szőlő holta napjáig oly formán botsáttatott, hogy azt Könczöl József fogja feléből mívelni s az esendő termés fele részével az özvegy, szabadon rendelkezhet. Evenként fog az. özvegy részére Könczöl József adni búzát 2 kilát, szalonnát 25 fontot, sertvés húst 25 fontot, babot 318