Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Balázs Kovács Sándor: Az idősek helyzete a sárközi nagycsaládban a 19–20. században

óta a szülők a földet ritkán adták fiaiknak tulajdonba, és jogaikat kikényszerítő módon, írásbeli szerződésben kötötték ki. A vagyonátadást a végrendelet így örökítette meg: „Kijelentem, hogy halálom napjáig a gazdái czímet TA magamnak fenn tartom, s mindennemű vagyonomnak teljes és kizárólagos tulajdonossá leszek... "' Gáspár István és felesége, Balázs Judit diktálta a jegyzőnek: „Eletünkben azomban sem egyik, sem pedig másik gyermekünknek és örökösünknek, semmit ki nem adunk, hanem az itt megírtak csak mind kettőnk halála után lépitek érvényességben - addig a gazdái czímet, úgy mint eddig, fenn tartjuk, s egyik fél halála esetében az életbe maradott ezt, halála napjáig szinte fenn tartani fogja." „Halálom napjáig a gazdái czímet magamnak fenn tartom, s minden nemű javaimnak teljes és kizárólagos tulajdonossá leszek..." Az állatállomány fölött, mint a legféltettebb kincs fölött a legöregebb ember, a családfő rendelkezett és ő kezelte haláláig a fiúgyermekek, házasulatlan legények segítségével, kint élve a szállásokon. A lecsapolások után a szállásgazdálkodás átalakulásával egy időben az öregek kiköltöztek a „högybeli tanyára" ,otthon pedig a fia gazdálkodott. Vasárnap bejött és akkor mindent megbeszélt a fiával, élelmet vett magához és a délutáni istentisztelet után újra kiment. Amikor a hatvan évet betöltötte a férfi, kivált a családból, és kiköltözött a szőlőhegyre, itthon a fiú vagy fiúk gazdálkodtak. Az öregasszony itthon maradt, az ő munkájára itt volt szükség a házban és a ház körül, itt voltak a gyerekek.

43 Az természetes, hogy az életkor előrehaladtával az emberek munkavégző képessége és energiája csökken. A kulcskérdés az, hogy a háztartás és a gazdaság vezetése kinek a kezében marad - az idősödő gazda és felesége megtartja-e azt haláláig, vagy korábban átadja a fiatal generációnak. A hagyományos magyar családoknál a gazdaság átadására - „a levetkőzésre" -, bár vannak ugyan rá példák, általában a gazda életében igen ritkán került sor, ha mégis az idősek helyzete reménytelenné vált: „Jóllehet én alól írott Ör. Mihály András, már az 1840ik évi ápril holnap 26iki napján, minek utána leányaimat tisztességesen ezelőtt több évekkel férjhez adtam, s illető jussuk eránt betsületesen kielégítettem, egy olyan végrendeletet készítettem, mely szerént azokról maradott ingó és ingatlan javaimat két házammal együtt két fijamra u. m. András és Ferencre oly formán felosztottam miszerént azokból magam részére némely javakat azon tzélból kivettem, hogy amelyik fijamnak szárnya alatt töltöm végóráimat, és amelyik engem megbetsül, tart és gyámolít, a magamra vett javaim annak birtoka alá háramoljon az én halálom után, mely rendeletem akkor annyiból telesült és, mivel magam és még akkor a munkára s gazdaságom folytatására elegendő bíros lévén, Ferenc kisebbik fij am mellett maradék meg, hova magamra vett javaimat helyeztetvén. De mivel egy évi válságom után tapasztalnám, hogy Ferentz fijamnál annak békétlensége, de különösen annak felesége Batsó Susanna kegyetlensége miatt, kik még úgy szólván gondomat sem viselték, s különösen Batso Susanna többször megátkozván magát fülem hallatára, hogy nékem többé gondomat viselni nem fogja, a mellett Ferentz fijam is több olyas illetlen szavakkal fejezvén ki előttem mi szerént nékem semmim nem volna, minden szerzeményeim övé volnának, nyilvánította, náluk meg nem maradhattam. Jóllehet 7 évek elforgása alatt (azóta van Ferencnél) gazdaságomból munkám és szorgalmam által feljelelésem szerént több mint 1986. Forintok folyának be házamhoz, melyeket Ferentz fijam és annak felesége kezelvén belőle nem részeltettek, még annyi betsületem sem volt előttük, hogy azon szép gondviselése alá vett és nékem mindenképpen egész, a lehettségig kegyesen gondomat viselte, mind Ifjabb világtalan esztendeimben, mind pedig gyámoltalan öregségemben, ellenben pedig ugyan még életben lévő testvérem Danka János nem tsak az., hogy Édes Atyának Testamentomi rendelése szerént az. Édes Anyának élelmére ki rendelt Bort és Búzát és ugyan az. én életemben, ki rendelt Bort és Búzát úgy mint esztendőnként 2 Kilát és Két akót, a mely is már 9 esztendőtől fogva veszem 18 Kilát és ugyan, annyi akót soha meg nem adta, sőt mind édes anyámat mind engemet számtalanszor meg szomorított és életemet keserűvé tette... " - Danka István 1810. jan. 19. 39 Bocz András 1854. jan. 20. 40 Gáspár István 1853. szept. 11. 41 Kis Szél István 1854. jan. 8. „Bizonyítjuk, hogy öreg Dorkó János egész 1848 év ólta télen, nyáron folyamatosan a szőlőhegyen lakik s részint el aggott kora, de sokkal inkább bele rögzött henye természeténél fogva mindennemű munka nélkül él, mit sem gondolva a család és vagyon fenttartással, még is fentebb már többször nevezett ifj. Dorkó János fia és ennek neje a vagyont nem hogy pusztítanák, hanem naponta gyarapítják, az öregnek részére megkívántató mindennemű élelmi czikkeket oda a szőlő hegyre utána hordják, ruházattal ellátják. Az öreg pedig öszveül czimbóráival, a gyermekei által kiszállított javakból eszik iszik s vigadoz. úgy annyira hogy bátran és minden lélek esméreti szemre hányás nélkül állíthatjuk, miképp ő a vagyonnak valódi pusztítója s családja jólétének megemésztő mérge. " - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 764/1867. 43 FÉL 1951. 311