Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Gaál Attila: Hódoltságkori cseréppipák a Wosinsky Mór Múzeum gyűjteményében
2000a l.t. 8. alatti pipával, bár annak 1750-re történő datálását esetünkben legalább fél évszázaddal korábbra kell módosítani. Igen népes csoportot képeznek anyagunkban azok a rövid, hengeres nyakkal, fégömbalakú, illetve lapos fejjel készített pipák (és töredékeik), melyek jellemzője a fej aljának leggyakrabban hét, de esetenként nyolc, vagy kilenc, (58-67. sz.). Általában sárga, ritkábban zöld mázzal borítottak, de két esetben sötétszürke, redukált égetésű példányok (65-66. sz.) képviselik e típust. Nyakgyűrűjük általában erőteljes, nem egyszer csavart vonalakkal, turbánszerűre formált. Elmondhatjuk, hogy a hódoltságkori lelőhelyek leggyakrabban előforduló török pipái ezek, melyek között nagyon esztétikus, szép változatok is előfordulnak. így például a V alakú mintasorral díszített (58, 59, 61. sz.) sárga mázas darabok mellett külön kiemelhető az egyenlőre ismert párhuzam nélkülinek számító 60. sz. töredék, mely egy nyíló tulipán kelyhét formázza. Van két nyaktöredékünk is, melyeket nyakgyűrűjük alapján soroltunk ide, de ugyanúgy tartozhatnak a következő, a mostanihoz igen közelálló csoportba is. E két töredék egyike (70. sz.) egy fehér anyagú, mázatlan töredék, melynek csavart „futókutya" díszítés érdemel említést, míg a másik töredéken a világossárga mázon elhelyezett sötétbarna pöttyözés számít kuriózumnak. (69. sz.) További néhány pipánk a fenti, gerezdekkel tagolt fejű pipák egy további csoportját alkotja, melyek feje csaknem gömb alakú, s a gerezdek száma is jelentősen megnő. A töredékessége ellenére is ide sorolható 51. sz., valamint a 72, 73. sz. példányoknál egyaránt 13-13 gerezddel tagolták a fejet, míg a 78. sz. esetében ezek száma 14. Egy pipánál azonban (71. sz.) ez a díszítés teljesen elmaradt, helyette a fej felső részének plasztikus, zeg-zug vonalas dísze jelent meg. A 72, 78. sz. mázatlan pipákon a fej aljának közepén egy-egy bepecsételt rozetta van, s e mellett megjelenik rajtuk a késői pipákon egyre kedveltebb mintázóhengeres, illetve csővel benyomkodott díszítés is. Ugyancsak új jelenség a sárga mázzal fedett, igen szép kivitelezésű, turbántekercses nyakgyűrűjű 73. sz. pipa nyakának alján elhelyezett, átszúrt bütyök is. Ez a célszerű kiegészítő, a törékeny pipát a fa szárhoz rögzítő zsinórnak a felkötésére szolgált. Két további töredéken már az erőteljes nyakgyűrű hosszanti gerezdelése, vonalkázása is megjelent. (7475. sz.) A 75. sz. pipán a sűrű gerezdelés a nyakgyűrű mellett csak a fej felső felét díszíti, míg az alján a nyak később általánossá váló, elkeskenyedő meghosszabbítása található meg. Mielőtt a felületükön egyre gazdagabban díszített pipák egy újabb csoportját ismertetnénk, szólnunk kell két mázatlan, szürke színű, redukált égetésű töredékről is, melyekben az a közös, hogy mindkettő a palánki vár területéről származik mint felszíni szórvány, és mindkettő szárán bepecsételt mesterjegyet találunk. A 76. és 77. sz. töredékekben közös az is, hogy mindkettő nyakgyűrűje rendkívül erőteljes, keskeny, de magas. A nagyobb töredék fejrészének aljának közepén egy bemélyedő pont (emlékeztet a 72. és 78. sz. pipák rozettájára) található, oldalát pedig a gerezdelést imitáló, bekarcolt vonalkázás díszíti. (Ez a darab egyébként félreismerhetetlen hasonlóságot mutat a BTM Buda, Szent György tér lelőhelyű, a XVIII. század első felére datált pipájával. 31 ) Mindkét mesterjegyünket a nyak aljába ütötték úgy hogy a kör-, illetve rombusz alakú bélyegzés érinti a nyakgyűrű előtti plasztikus bordát. A kör alakú jegyben két arab betűnek látszó jel és egy pont található, melynek feloldása eddig nem sikerült, a rombusz alakú bepecsételésben pedig négy félhold alakú jel van, középpontban egy elmosódott, kereszt formájú ábrával. A török típusú pipák most ismertetésre kerülő csoportját egyaránt jellemzi a tűztér kiöblösödése, a bekarcsúsodó, felül kihajló szájperemű kehely, a nyak alsó részének előzőekben már leírt elkeskenyedő, előrenyúló meghosszabbítása, valamint a mintázó kerékkel, hengerrel, csővel és bepecsételéssel készített gazdag díszítés. (79-82. sz.) A nyakgyűrűt általában mintázó kerékkel felvitt, csavart pontsorok díszítik. Ez a turbántekercsre emlékeztető dísz a későbbi, magyar készítésű pipákon is megtalálható, de általában sűrű, sima vonalsorrá változva, ami - egyéb jellemző jegyeik mellett - nagyon megkönnyíti elkülönítésüket a XVII. századi pipáktól. A középen bekeskenyedő, lándzsa alakú, vagy hosszúkás levél alakú pecsétekkel többnyire a pipafej oldalát, illetve a nyakat díszítették, kombinálva ezt a vékony csővel készített beszurkált, és a mintázó hengerrel, vagy kerékkel készített, körbefutó vonalas díszítéssel. Egy esetben figyelhettük meg azt, hogy a lándzsa alakú pecsétlő fél részét használva, azzal díszítették körbe az erőteljes nyakgyűrűt (86. sz.). Úgy A hódoltságot követően a magyar díszítőmotívumok között is közkedvelt tulipán megformázása nyilván nem a véletlen műve volt, s talán nem csupán a fantázia játéka, ha itt ezt a pipakészítés terén ismert holland hatással hozzuk összefüggésbe. 31 TOMKA 2000b, 128, 5g/2. 274
