Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Prohászka Péter: VII. Mikháel Dukas bizánci császár ólombullája Dunaföldvárról

Prohászka Péter VIL Mikhaél Dukas bizánci császár ólombullája Dunaföldvárról A Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom széleskörű kapcsolatrendszeréről az írott források mellett a tárgyi emlékek is tanúskodnak. Az elsődleges figyelmet elsősorban a különféle ékszerek előfordulása illetve a bizánci érmek Kárpát-medencei forgalma kapta, mely utóbbiak változó intenzivitást mutatnak a honfoglalástól kezdve egészen a 13. század elejéig jelezve a politikai és gazdasági viszonyok változását a két állam között. A bizánci emlékanyag hazai kutatása tekintetében alig jutottak szerephez azon ólombullák, melyek a bizánci császárok illetve a különféle egyházi és világi méltóságok leveleivel kerültek a Kárpátmedencébe. Míg azonban a levelek a történelem viszontagságai során megsemmisültek, addig az ólomból készült és a hitelesítést szolgáló pecsétek ránk maradva kiegészíthetik a meglehetősen szűkös Árpád-kori forrásainkat. A magyarországi, elsősorban budapesti gyűjteményekben található bizánci bullák publikálását Charalampos G. Chotzakoglou kezdte meg tanulmányával. Az általa leírt mintegy tíz darab közül azonban mindössze egyetlen származott azonosítható lelőhelyről, míg a többit csere illetve hatósági eljárás során szerezte meg a Magyar Nemzeti Múzeum. Az említett darabot 1897-ben Dunaszekcsőn találták és a felirata alapján a prótospatharios és logothetés genikou tisztséget betöltő 10. században élt Leónnak volt a pecsétje.

3 Éppen a lelőhely illetve a kibocsátó uralkodó tekintetében kap fontos szerepet egy olyan ólombulla, melyet ugyan már több mint száz éve leírtak, azonban eddig elkerülte a kutatás figyelmét. Az előkerülés körülményeit illetve a pecsétet számos más ős-, római- és középkori tárgy mellett Szelle Zsigmond írta le a Dunaföldvár régi emlékeit bemutató tanulmányában, mely az Archaeologiai Közleményekben jelent meg. E fontos régészeti folyóirat hasábjain a következők olvashatók: „1. Olom-érem, a Duna medréből került elő, egy zátony homokjából, mely egyik lapján, a mint az az oldalt látható cyrill-betűkből kiolvasható, Jézus Krisztus ülő alakját, a másik oldalon pedig egy uralkodónak álló képét ezen körirattal: «KRATA oö TIOMUKA MIXANAVTO» mutatja. Ezen érem szemmel láthatólag két lapnak összeforrasztása által lett egésszé, a közepén keresztül a két lap közé zsinór volt beszorítva. "' A meglehetősen pontos leírás ellenére az ólom darab datálásával illetve a funkciójával kapcsolatban Szelle téves véleményt közvetített: „Ezen éremre nézve Stefánácz Simon g.k. lelkész azon véleményben van, hogy ez a nagy Dusán idejéből való olyan érem, melyet Mihály bolgár fejedelem alatt harczolt bolgár katonák talizmánként nyakba akasztva hordtak. "

6 Maga a bulla a karászi plébános birtokában volt

7 és sajnálatos módon nem jutott közgyűjteménybe, így meghatározásához a Szelle féle leírásra kell hagyatkoznunk illetve a már különféle katalógusokban és szakkönyvekben közölt hasonló darabok vizsgálatára. Az elsődleges segítséget a kibocsátó személy meghatározásához a hátlapi felírat feloldása jelenti, mely betűinél kisebb fokú elírások illetve téves átírások figyelhetők meg, mégis ezek ellenére a felírat könnyen feloldható, ha a szótagokat helyes sorrendbe rakjuk valamint kiegészítjük és átírjuk: „MIKHAÉL AUTOKRATÓR RÓMAION ODUKAS". így már könnyen azonosíthatjuk, hogy a pecsét VII. Mikhaél Dukas bizánci császáré volt. A hasonló és már közölt VII. Mikhaél féle bullák alapján a Dunaföld váron előkerült darab előlapján a trónon üllő Krisztus és mellettelc| [XC, melyre Szelle is utalt: „...oldalt látható 1 CHOTZAKOGLOU 1999. 2 A címekről ld. részletesen: OSTROGORSKY 2001, 223, 323. 3 CHOTZAKOGLOU 1999, 62-63. 4 SZELLE 1894. 5 SZELLE 1894, 31. 6 SZELLE 1894, 31. 7 SZELLE 1894, 31. 207