Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Prohászka Péter: Szelinevits Bódog és a Magyar Nemzeti Múzeum avagy új adatok a nagykajdacsi és a tengelici honfoglaló leletek előkerülési körülményeihez

szíjvégtöredéket, egy szíjcsatot vasból és több apró pántrészietet. Tekintve hogy a küldeményben csak két olyan fajta tárgy van, mely a kistengeliczi leltből már megszerzett ékszerek között még nincs az egész küldeményért nem számíthatunk többet mint 15 frtot. " Hampel ugyanakkor érzi, hogy elsősorban az ár miatt érkeznek a leletek részletekben ezért a következő sorokkal fordul Szelinevitshez: „A mostani küldeményt is csak azért szerezzük meg, mert úgy sejtjük, hogy a java része még csak ezután fog előtűnni, tehát kérjük egyszerűsítse a dolgot és küldje el mind a mi még hátra van. " A kölesdi gyűjtő július 17.-Í válaszát azonban nem kísérik újabb leletek: „... a kis lengeliczi leletből nálam csak még a koponya van a hány részben kaptam ugy elis küldtem de mindig kevesebre let számítva és az utolsó küldeményem meg már olan kevésre let számítva hogy, alása kérem Nagyságodat legyen kegyes az első küldeményem szerint számítani...".^ Hampel József szabadsága miatt azonban Gohl Ödön válaszolt a levélre, közölve, hogy 15 forintnál többet a tárgyakért nem adnak, de kérte az esetleges további tengelici leleteknek az eljuttatását a Nemzeti Múzeumba.

44 Ezt az összeget Szelinevits végül is elfogadta, azonban több tengelici leletről már nem számolt be.

45 Mint a levelezésből nyilvánvalóvá vált 1896 tavaszán Kis-Tengelicen vagy a birtokos után Zichy Tengelicen (4. kép) egy honfoglaló sírt bolygattak meg a napszámosok, melynek mellékletei több részletben jutottak a Nemzeti Múzeumba. így ugyan egy lelőhelyről és egy sírból származnak azonban míg a mellékletek egyik részét júniusban, addig a másikat Hampel szabadsága miatt csak több hónappal később novemberben leltározták be. Az 1896-ban megbolygatott tengelici sír a rozettás lószerszámveretek alapján női temetkezés volt.

46 Itt vetődik fel a további tengelici honfoglaló lelőhelyek tükrében, hogy magányos temetkezést vagy egy kisebb temető sírját bolygatták-e meg a napszámosok. A mai Tengelic közigazgatási területéről Középhídvégpusztáról ismertek honfoglaló leletek (ezüst karperecek és bronz rombusz alakú ingnyakdíszek).

48 A kis-tengelici női sír szempontjából azonban egy másik lelőhely jutott fontos szerephez. A mai Tengelictől (a 19. századi Kis-Tengelic) északra egy kis temető került elő, melyet 1960-ban a Nemzeti Múzeum megbízásából Ery Kinga tárt fel. A temető a községtől 1 km-re északra, a 6-os és a 63-as főutat összekötő út Dunaszentgyörgy és Kölesd közötti szakaszától 50 méterre délre feküdt (5. kép), a sertésszállások között. A 26 sír egy észak-déli irányú homokdomb délnyugati részén került elő, mely domb nyugati oldalán egy észak-déli irányú völgyben patak folyik.

50 A Tengelic-Sertésszállásoknál feltárt temető a mellékletek alapján a 10. század első felére, közepére datálható és benne a középréteg nyugodott.

51 A leletmentés megkezdése előtt a domb délkeleti részén a homokkitermelés miatt azonban számos sír megsemmisülhetett (6. kép). E domb, mint arra Odor János az 1896-ban megvásárolt leletekkel kapcsolatban rámutatott, a Kis-Tengelicnek nevezett településrész területén fekszik.

52 Ez és a levélváltásban található adatok alapján egyet kell értenünk felvetésével, mely szerint az 1896-ban megvásárolt mellékletek a Tengelic-Sertésszállások temető egyik női sírjából származnak. A Magyar Nemzeti Múzeum Szelinevits Bódog „közbenjárásával" számos ős-, római- és népvándorláskori lelettel gazdagodott, melyek a gyűjtési területén, Tolna megye közepének északi részén kerültek elő (7. kép). A 17 évig tartó és a múzeum számára jó néhány kiemelkedő jelentőségű tárgyat biztosító kapcsolat azonban 1903-ban megszakadt. Ezt követően sem levélváltásról, sem pedig újabb tárgyak vásárlásáról nincsenek adataink. Maga Szelinevits 1907-ben hunyt el és mint arról a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének irataiból értesülünk néprajzi és régészeti jellegű gyűjteményét Ifj. Hajas János pincehelyi kántortanító 1908 szeptemberében kínálta fel a Főfelügyelőségének. A hatóság 41 MNM Adattár 453/1896. 42 MNM Adattár 453/1896. 43 MNM Adattár 494/1896. 44 MNM Adattár 495/1896. 45 MNM Adattár 653/1896. 46 RÉVÉSZ 1996, 54-67. 47 RÉVÉSZ 1996, 65-66. 48 WOSINSKY 1896, 1040; ODOR 1999, 163, Nr. 64. 49 A temető feldolgozását ld. ODOR 1995 v.o. ODOR 1999, 164. 50 ODOR 1995, 195. 51 ODOR 1995, 200. 52 ODOR 1995, 199. 53 OL K 736 24.cs

. 1908/782. 195