Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Jankovits Katalin: Egy eddig ismeretlen csüngőtípus a kurdi II. depotleletből

Jankovits Katalin Egy eddig ismeretlen csüngőtípus a kurdi II. depotleletből

1 Az idősebb urnasíros kultúra egyik legjelentősebb depotlelete több mint egy évszázada, 1894-ben került elő Kurdon (Tolna megye) a Kapós völgyétől K-re húzódó domboldalon. A lelet jelentős része ajándékozás során került a MNM-ba, néhány tárgyat pedig a szekszárdi múzeum kapott meg belőle.

2 Először Hampel József publikálta,' majd Wosinsky Mór. Utoljára a magyarországi bronzkori depotleletek feldolgozása során Mozsolics Amália foglalkozott vele részletesen, ezen kívül számos hazai és külföldi kutatató. A depotlelet egy kurdi típusú szitulában került elő. Összetételét tekintve - bronzedényekből: egy második kurdi típusú szitula töredékei, fogantyús serpenyő töredékei; használati és munkaeszközökből: szárnyasbalta töredéke, 3 füles tokosbalta töredékei, tokosbalta félformája, markolatnyújtványos kés töredéke, 32 markolatnyújtványos sarló és töredékei, meghatározhatatlan tárgy töredéke, bronzlepények; fegyverekből: 2 kardpenge töredéke, lándzsahegy töredék, ékszerekből: 15 öntött tölcsér formájú vagy kónikus alakú csüngő, 8 lemezből készült tutulus, kettős kónikus fejű, profilait tű, pajzsalakú fibula spirálkoronggal, spirálkorongokban végződő sujtásos fibula, spiráltöredékek - valószínűleg fibulához tartoztak -, karika, hátoldalán fuleccsel ellátott díszített gomb, 3 lemezből készült félgömbalakú felvarrható gomb, nagyobb félgömb alakú gomb, két szélesebb, nyitott karperec, 36 karperec és töredék elvékonyodó véggel, finom drótból készült, hurkolással ellátott töredékek, amelyek valószínűleg valamilyen ékszerhez, esetleg pektoralehez vagy fibulához tartozhattak, 185 apró és egy nagyobb borostyángyöngy, kékeszöld üveggyöngy, egy apró aranygyöngy - tevődik össze. A kutatás kedvelt témája a depotleletek elrejtésének kérdése. Az ezzel kapcsolatos nézetek megoszlanak. A kutatók egy része a depotleletek profán, más része votív jellege mellett foglal állást.

7 Az utóbbi időben S. Hansen

8 az idősebb urnasíros korszak depotleleteinek vizsgálata során arra a következtetésre jut, hogy e korszak depotleletek votív célból rejtették el. Véleményem szerint a kurdi depotlelet elrejtésének okát többféle módon is interpretálhatjuk. A depotleletben új és elhasznált tárgyak, valamint bronzcipók egyaránt megtalálhatóak - ez azt valószínűsítené, hogy egy bronzöntőműhelyhez lenne köthető. Egy másik lehetőség az lenne a leletben található ritka és rendkívül értékes borostyángyöngyök alapján, hogy esetleg kereskedőhöz lenne kapcsolható, a borostyángyöngyök ebben az esetben megajándékozás révén, „kula"-ként kerülnének hozzá. A gyöngyök jelentős szerepére vonatkozóan számos néprajzi analógiát ismerünk, gyakori a kereskedők gyönggyel történő megajándékozása, amelyet egy bizonyos ideig megtartanak, majd továbbajándékoznak.

9 A prehisztorikus társadalmak hierarchiájában a kereskedők kiemelkedő szerepet játszottak, a nélkülözhetetlen kapcsot jelentették a bronzöntőműhelyek és a települések közösségei között. A bronz mint jelentős érték állandó cirkulációban volt, a kereskedők szállították a műhelyekben előállított új termékeket a településekre, másrészt pedig a már elhasznált tárgyakat összegyűjtötték a műhelyek számára az újra történő felhasználáshoz. így a kurdi II. depotlelet esetében sem zárhatjuk ki, hogy esetleg kereskedőhöz köthető. 1 A PBF „Die Anhänger in Ungarn" kötetének anyaggyűjtését az OTKA T 030539 kutatási projekt támogatta. 2 MNM Budapest (22.1895.1-278), Wosinsky Mór Múzeum Szekszárd (B 25.1933.1-65). 3 HAMPEL 1895, 97, 99-103, 106. Taf. I-IV; HAMPEL 1896, Taf. CCX-CCXIII. 4 WOSINSKY 1896, 453-459. Taf. CIX-CXII. 5 MOZSOLICS 1985, 140-141. Taf. 22-26. 6 ÁBERG 1935, 54 Abb. 94; LINDGREN 1938, Anm. 76; MERHART 1952, 69 Taf. 16, 2; MOZSOLICS 1972, 373-398; MÜLLER-KARPE 1980, Taf. 376, A10; PATAY 1981, 419-423, Abb. 1-2; KŐSZEGI 1988, 39-44; PATAY 1990, 35 Taf. 27, 4446, Taf. 35, 6; HANSEN 1994, 357, 397-405; KEMENCZEI 1991, 80 (Nr. 66); KEMENCZEI 1996, 86-87; JANKOVITS 1996, 303-322, JANKOVITS 1996/1997, 121-136. 7 BRUNN 1968; TORBRÜGGE 1970-71, 1-148; MOZSOLICS 1975, 3-24; MOZSOLICS 1987, 93-98; FUGAZZOLA DELPINO 1975, 43-60; HOLSTE 1951; HOLSTE 1962; PETRESCU-DÎMBOVITA 1977; PETTRESCU-DÎMBOVITA 1978; BIANCOPERONI 1979, 321-335; CARANCINI 1979, 631-641; HANSEN 1994; BORGNA 1995, 7-55; BETTELLI 1997, 720-741; HANSEL 1997, 11-22. 8 HANSEN 1994, 359-363, 370, 388-396. 9 CHIN 1988, 59-61; MALINOWSKI 1993, 105-106. 181