Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
K. Zoffmann Zsuzsanna: A Lengyeli kultúra Mórágy B. 1. temetkezési csoportjának embertani ismertetése
meglétére is utal, bizonyítva így a populáción belüli taxonómiai heterogenitást. Mivel a kategóriák által kifejezett jellemzők kétségkívül bizonyos - a kis esetszám miatt statisztikai úton ugyan nem kontrollálható korrelációban állnak egymással, alkalmasnak tűnnek arra, hogy segítségükkel egymástól elkülönülő jellegegyütteseket alakíthassunk ki, amelyek jól körvonalazhatják a sorozatban jelenlévő típusvariánsokat is. A jellegegyüttesek áttekintését a 17. táblázat teszi lehetővé. Ezen adatok áttekintése után kitűnik, hogy a vizsgálati anyagban három jellegegyüttes különíthető el: • „A" - magas-keskeny arcú leptodolichomorph variáns • „B" - alacsony-keskeny arcú leptodolichomoph variáns • „C" - alacsony-keskeny arcú eurydolichomorph variáns A három variáns esetében az agykoponyák mérete és aránya nem mutat egyértelmű eltéréseket és ugyancsak nehezen értékelhető ilyen szempontból a számított testmagasság is, habár ezen adatok nagy szórása itt is tipológiai összetettséget sejtet. - Az orbitaindex úgy tűnik, hogy az „A" és „B" variáns esetében hypsi-mesokonch lehetett, míg a „C" variáns egyértelműen chamae-hyperchamaerrhiniával jellemezhető. A töredékes és csak hiányosan jellemezhető eseteket leszámítva, több-kevesebb biztonsággal csak az alábbi leleteket lehetett az adott variánsokba, illetve a feltehetően keveredésüket jelző átmeneti formákba besorolni : „A"-2($),22(c?), 31(C), 40(C), „A"-„B"- 21($), 49(3), 82($), „B"19(C), 29(<?),57(<?), „B"-„C"- lO(c^), 53($), 55(3), 59(C), „C"- 7(9), 14(3), 15(9), 24(9), 28(9), 44(9), 45(9), 66(<J), 69(9), 74(9), 77(6*), 79(6*). A nemek és a variánsok szerinti megoszlás között nem tapasztalható összefüggés, valamennyi variáns képviselője előfordul a férfiak és a nők körében is, ahhoz viszont kevés az értékelhető lelet, hogy temetőn belüli eloszlásukban netán törvényszerűséget lehessen felfedezni. Az adatok inkább arra látszanak utalni, hogy a típusvariánsok képviselőinek keveredése folytán, eloszlásuk a temető teljes területén egyenletes. Sorozaton belül, tekintetbe véve a bizonytalan, illetve átmeneti formákat is, a leleteknek mintegy fele, megközelítőleg egyenlő arányban, az „A" és „B" variánsba, másik fele pedig a „C" variánsba tartozhatott, ami viszont már ez utóbbinak domináns szerepét valószínűsíti a mórágyi népcsoport körében. VI. A Penrose-féle distancia analízis A Mórágy-Tűzkődomb lelőhelyen feltárt B.l. temetkezési csoportból származó embertani leletanyag mennyiségi és minőségi reprezentációja ahhoz is lehetőséget nyújtott, hogy a biostatisztikai módszerek közül a Penrose-féle analízisbe is bevonásra kerülhessen . Korábban, még az ásatások befejezése előtt, „Mórágy'82" jelzéssel már szerepelt a temetőből származó összevont férfi és női koponyasorozat egy ilyen analízisben 49 , az ásatások befejeztével azonban a leletek megnövekedett száma egy újabb analízis során már nemcsak az összevont férfi + Aleksejev - Debec módszerével standardizált női sorozat , hanem külön-külön a mórágyi férfi és női sorozat is (18. táblázat) analízisét is lehetővé tette. Penrose módszere az összehasonlításba bevont koponyasorozatok általánosított nagyság + formatávolságát határozza meg, s ily módon az adott sorozatok által képviselt népcsoportok egymással való azonosságát, rokonságát, illetve eltérését, egymástól való elkülönülését határozza meg egyetlen számadatnak Monográfiájába átemelve (ZALAI-GAÁL 2002, op.cit. Tabelle 1, p.38-39.) az általam megjelölt típusvariánsokat, ZALAI-GAÁL, tévesen interpretálva kéziratom szövegét, öt típusvariáns meghatározását tulajdonítja nekem (holott ebből kettő csak keveredésből adódó átmeneti forma), s ugyanakkor tévesen úgy véli, hogy ezek meghatározásához Penrose-analízist alkalmaztam (ZALAIGAAL 2002, op.cit. p.37.). A kéziratomban szereplő Penrose-analízissel nem töredékes, hiányos egyedi leleteket, hanem szignifikáns esetszámmal rendelkező sorozatokat hasonlítottam össze, a mórágyi és más őskori népcsoportok egymás közötti kapcsolatrendszerét vizsgálva (vö. jelen munka VI. fejezet). PENROSE 1954. ZOFFMANN 1984, 1986. ALEKSEJEV - DEBEC 1964. 145
