Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

K. Zoffmann Zsuzsanna: A Lengyeli kultúra Mórágy B. 1. temetkezési csoportjának embertani ismertetése

koponyán fordult elő, ami 27,5 %-os előfordulási arányt jelent, akkor, amikor pl. Farkas - Marcsik az alföldi neolitikus és rézkori leletek egyikén sem regisztrált ilyen varratcsontot" (6b táblázat). Igen gyakori viszont a szerémségi gomolavai sorozatban" . A mórágyi temető területén előfordulása az északon és délen eltemetettek körében figyelhető meg, a középső részen nyugvók közül egyiknél sem jelentkezett. Ossa wormiana: Igen magas előfordulási aránnyal (59-ből 18 eset, azaz 46,2 %) e jelleg a temető teljes területén megtalálható. Gyakori előfordulása más sorozatokra is jellemző (6b táblázat), s ezért el kell fogadni BROTHWELL véleményét, mely szerint egy-egy zárt temetőbe temetkező közösség vérségi kapcsolatainak tisztázásra ez a jelleg nem alkalmas" . Torus palatínus: A leletek töredékessége miatt nehezen megfigyelhető jelleg, melyre vonatkozólag az irodalomból is aránylag kevés őskori adat ismert (6b táblázat), Mórágyon magas arányban jelentkezik (29 esetből 12 = 41,4%), hol erőteljes, kifejezett formában, hol pedig csak nyomaiban észlelhetően a csontos szájpad elülső, vagy hátsó szakaszán. A jelleg elszórtan, a temető teljes területén előfordul. Fogtorlódás és fogrotáció: E két egymással kapcsolatos jelenség, amely egyébként igen markáns és könnyen nyomon követhető lenne, sok esetben a még életben kihullott fogak alveolusainak teljes felszívódása, vagy egyszerűen a leletek fragmentáltsága miatt nem figyelhető meg. A mórágyi előfordulási arány még így is igen magas, s a temetőn belül, csak a déli részen fordul elő valamivel ritkábban. A fenti jellegeknek a mórágyi sorozaton belüli meglétével kapcsolatban - a részletes vizsgálat előtt előzetesen a következőket lehet megállapítani: a) A megfigyelt jellegek közül négy (os epiptericum, ossa wormiana, torus palatínus és a fogtorlódásrotáció) előfordulási aránya igen magas, a 40 %-ot is meghaladja. b) A jellegek igen sokszor halmozottan fordulnak elő, de vannak olyan koponyák is, s ezek száma feltehetően csak a fragmentáltság miatt ilyen alacsony, melyeken a szóban forgó jellegek egyike sem jelentkezik. c) Az antropológiai kutatások tisztázatlan kérdése még egyelőre a fenti jellegek sex-specifikus voltának eldöntése . A mórágyi sorozat - a leletek nemek szerinti aránytalan megoszlása miatt - alkalmatlan e probléma megvitatására, azonban, amennyire ez a kis esetszám alapján megfigyelhető, nincs döntő különbség a nemek szerinti megoszlásban. d) A jellegek temetőn belüli előfordulásával kapcsolatban, annyi talán már az előzetes vizsgálatok alapján is megállapítható, hogy ezek többsége a temető egész területén megtalálható (pedig a vizsgálat ezúttal a gyermekekre ki sem terjedt !), néhány jellegnél azonban bizonyos tömörülési tendencia tapasztalható: • A temető déli részén igen nagy az os epipitericum és az ossiculum fonticuli minoris előfordulási aránya, míg a fogtorlódás-rotáció csak néhány - egymás közelében eltemetett egyénnél jelentkezik. • A temető közepén, az előzőre jellemzőként felfogható ossiculum fonticuli minoris teljesen hiányzik, a fogtorlódás-rotáció viszont gyakorinak mondható. Az os epiptericum a leletek töredékessége miatt sajnos nem figyelhető meg. • A temető keleti részén eltemetett négy egyénnél aránylag kevés jelleg jelentkezik. • Az északi részen nyugvók igen töredékes koponyáin ossiculum fonticuli minoris és fogtorlódásrotáció is előfordul (az os epiptericumra vonakozó adatok ismét hiányzanak), míg az archaikusnak számító torus frontalis itt nem észlelhető. e) A jellegek halmozott előfordulása, valamint általános megjelenése egyértelműen azt jelzi, hogy a feltételezett családok erős vérségi kapcsolatban állhattak egymással, s ilyen alapon a temetőt használó közösségen belül endogámia is feltételezhető lenne. A részletes vizsgálat előtt azonban hangsúlyozni kell, hogy a területileg közeli másik, un. Mórágy B.2. temetkezési csoport már feltárt sírjaiból származó koponyákon is előfordulnak a felsorolt epigenetikai jellegek . így könnyen elképzelhető, hogy az endogámia a teljes mórágyi populációt alkotó, egymással párhuzamosan élt és temetkezett közösségek között létezett, s nem egyazon kis közösség (B.l.) családjai között. Amint ezt már főleg Zengővárkony példája mutatta, a Lengyeli kultúra temetőin belül sok temetkezési csoport létezhetett, amelyek közül 29 FARKAS - MARCSIK 1975. 30 ZOFFMANN 1986-87, inkacsontként említve. 31 BROTHWELL 1973. 32 F1NNEGAN - MARCSIK 1979. 33 ZOFFMANN közületien. 141