Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Forrai Ibolya: Csonácolás a bukovinai székelyeknél
A házalás rendje A társulat első bemutatkozása, nyilvánosság előtti első szereplése a templomban történt, az éjféli misén, majd a karácsonyi nagymisén. Szereplésük csupán templomi asszisztencia, némajáték a karácsonyi jászolállításnál. Jelenlétük mégis a liturgia szerves része, annak látvány voltát erősítő néma jelenlét. A szokás ma is szoros kapcsolatban áll a templommal: a csoport jelmezbe öltözve jelenik meg az éjféli misén. A csobánok az álarcokat a templom ajtajában leveszik, a Király koronáját csak úrfelmutatáskor veszi le. A bibliai történet megjelenítői az oltár körül helyezkednek el. Mária és az Angyal megszemélyesítői ministrálnak. Bukovinában a pap a szószékről hirdette ki, hogy a betlehemesek végigjárják a falut. A betlehem az oltár mellett állt jobb oldalon, egy kis asztalon, ahol a templomi betlehemi jászol is van. A Király és a Királyszolga az asztal mellett kétoldalt állt kivont karddal, az oltár baloldalán Mária, József és az Angyal. A csobánok az áldoztató rácson kívül állottak, középen az Öreg csobán körül helyezkedtek el a pásztorok; leghátul mindig a Pungás vagy Hamubotos, illetve a Kecskepásztor állt. Karácsony napján a nagymisén ugyanígy helyezkedtek el. Mise után megebédeltek, s elindultak lefolytatni a játékot. Ugyanez a helyzet ma is, sőt arra is van példa, hogy nemcsak felvonulnak, hanem elő is adják a játékot a templomban. Ez történt 2002-ben Kétyen. A játékot általános iskolás gyerekek adták elő előbb a művelődési házban, majd karácsony szenvedején (szenteste, de nem az éjféli misén) a templomban is. A konzervatív hadikfalviaktól furcsa engedmény oka, hogy a csoport gyerekekből áll, a művelődési házbeli előadáson jobbára a szülők vettek részt, s így a templomban a nagyobb nyilvánosság számára is megtekinthető az előadás. Talán amiatt kerülhetett erre sor, mivel a falunak nincs saját, helyben lakó papja, csak hitoktató van, aki szükség idején misét is tarthat. Az éjféli mise előtti bemutató engedélyezésével nem sértette a liturgiát, a gyerekeknek pedig nem kellett éjszaka ébren virrasztani. Az időpont áttevődés a korosztály miatt következett be, a templomi bemutatás azonban teljességgel elképzelhetetlen volt a legutóbbi időkig a dél-dunántúli falvakban is. A csobánolás időtartamára a játékosok zárt közösséget alkottak. Reggel összegyűltek - általában a Királynál; felöltöztek, elmondták a Pásztori imádságot (Miatyánk, Üdvözlégy), és úgy indultak útra. Lehetőleg úgy határozták meg az útvonalat, hogy ebédre, vacsorára valamelyik társuk házához érjenek, s ott étkeztek. Este befejezésül a ruháikat egy helyen hagyták, elmondták ismét a Pásztori imádságot és úgy mentek haza. A hadikfalviaknál szigorú rendtartása volt ennek a közös életnek, ők közösen is háltak a játék időtartama alatt, valamelyik rokon hívta meg őket szállásra. A szálláson paroláztak: „Az Öreg csobán fogta a házigazda kézit, keresztet húzott rá és belecsapott, így rang szerinti sorban mindegyik követte őt. " Ez végső soron a szent szolgálatot teljesítők áldásosztása. A szálláson, ha nem fáradtak el nagyon, mulattak, mókáztak. A Király és Királyszolga aludt egy ágyban, Mária és az Angyal másikban, Szent József egyedül, s a csobánok szalmán, pokrócon. A szállást büntetés terhe mellett tilos volt elhagyni, ha mégis megszökött valamelyikük, Mária és az Angyal büntetést szabott ki reá, s ezt a kijelölt csobán végre is hajtotta. (A büntetés néhány botütés volt; ha a verésre ítélt idősebb volt, más büntetést szabtak ki reá, pl. eltiltották az italtól.) A házalás megkezdésekor a társulat először a paphoz ment a betlehemmel, aztán a bírót, jegyzőt, tanítót tisztelte meg játékával, s csak ezután járták végig a falut a Jézuska példájával. A házaló előadás során a nézők és játszók szerepe összekapcsolódik. A közönség nemcsak mint szemlélő van jelen, hanem cselekvően bekapcsolódik az előadásba. Mint kórus énekli a játék énekbetétjeit, máskor pedig a szereplők vonják be a játékba a közönség egészét vagy egyes tagjait. Szinte mindenki részleteiben ismeri a szöveget és az énekeket, egyesek már szereplői voltak, mások pedig gyerekkoruktól látták s megtanulták azt. így az előadás már számtalanszor átélt élményt frissít fel, és ezekhez kapcsolódik az új helyzet új élménye. A 10-15 perces előadás a közönség igényétől és a pásztorok játszókedvétől, a hangulattól függően akár félóráig is eltarthatott. Játék közben gyakran előfordult, hogy a csobánok szerepet cseréltek, vagy ha Szent József a sok énekléstől berekedt, a bekéretőzést az ajtón kívül valamelyik csobán énekelte helyette. Az utcán is komédiáztak, hemperegtek a hóban, nagyokat estek, stb. Jellemző, hogy a csobánok a leányok, menyecskék rémei. Kiszemeltek valakit, s azt közösen hajtották, vagy ki-ki a maga kiszemelt áldozatát; néha emiatt elkéstek a következő háztól. Szent József szálláskeresése alatt, a csobánok kint az udvarban űzték tréfáikat, felmásztak a kerítésre, a kapufélfára, a szalmakazalra, kergették a gyerekeket, felnőtteket, ölelgették a leányokat és menyecskéket, de mindezt teljesen szótlanul, beszélniük tilos. Akit a Hamubotos pungája elért, azon irgalmatlanul elverte a port. 58
