Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Forrai Ibolya: Csonácolás a bukovinai székelyeknél

cselekményben/cselekvésben, mint a párbeszédekben/szövegben van meg, a szövegek között hagyott hézagokban. Jelmezek és kellékek A betlehemezés fontosságát s a falu hagyományvilágában elfoglalt helyét a jelmezek és kellékek minősége is tükrözi.

32 Beszerzésük már Bukovinában is sok utánajárást kívánt, ma pedig még körülményesebb. 1945 után a régi kellékek közül jóformán semmi sem maradt meg, mivel még a sokkal fontosabb használati tárgyak, értékek is lemaradtak a kocsikról Bácskából menekülve. Saját felszerelését mindenki igyekszik maga beszerezni és elkészíteni. Megnehezíti az öltözékek előteremtését az, hogy a régi viselt darabok lassan elpusztulnak, márpedig ezekből tevődik össze a szereplők öltözete. A szomszédos falvakba is eljárnak volt falubeliekhez egyet-mást kölcsönkérni. (Az izményiek pl. Kakasdra mentek át képeket, azaz csobánálarcot és bötlenykét kölcsönkérni.) Egyes kölcsönkért tárgyakért fizettek is, pl. a Király ruhájáért. Ezeket a költségeket közösen összeadott pénzből fedezik. Bukovinában előfordult, hogy, egy-egy gazda előlegezte a szükséges összeget, s a játék után fizették azt vissza a keresetből. A csobánolás befejezése után a kölcsönzött darabokat visszaadják tulajdonosuknak, saját felszerelését ki-ki hazaviszi, a betlehemet a Király jelvényeivel együtt a Gazda vagy a Király őrzi meg a következő alkalomig. A betlehemes játékban megjelenő tárgyak nagy része a hajdani bukovinai magyarok alkotta tárgyi világ egy szeletét, az otthonok világát, a ház és benne az ember öltözetét jeleníti meg. A tárgyak többsége az 19201940-es évekből maradt fenn. Emellett vannak olyan tárgycsoportok is, amelyek csak a betlehemes játékban szerepelnek, más gyakorlati célt nem szolgálnak. Ilyenek: a betlehem; a szereplők öltözékéhez tartozó kiegészítők (korona, pálca, Heródes tábla, fakard), a csobánok öltözetei, a maszkok és készségeik, jelképes ajándékaik. Ezeket a tárgyakat mind újrakészítették 1945 után. A csobánok öltözékét régi viselt, elhasznált darabokból állították össze. A tárgycsoportok a szokás ünnepi, rituális céljait szolgálják, kiemelkedve eredeti szerepkörükből. A betlehemes játékban díszletnek tekinthetjük a valóságos falusi szobát. Ennek belső világa Bácskában nem változott lényegesen, hiszen a háztartások teljes felszereléssel érkeztek ide. A dél-dunántúli falvakban már csak néhány megmaradt töredék, tárgyi emlék jelzi a lakószobákban az ünnepet (egy-egy vetett ágy, ünnepi abrosz, kendező, festékes). Az eredeti, előző kulturális korszak megmaradt tárgyai felértékelődnek: már nemcsak egyszerűen ceremóniás szerepük és jelentésük van az ünnepi tárgyaknak, öltözeteknek, hanem etnikus szimbólumok is. Ez a jelentéstöbblet lényegesen hangsúlyosabb a színpadi bemutatók esetében, amikor a falusi szoba valóban díszlet szerepben jelenik meg. Általában csak jelzésszerűen idézik a ház belső világát: a karácsonyi asztalt, mögötte az ünnepet jelző festékest (ágyra, asztalra és falra való gyapjútakaró, szőnyeg), s az asztal mellett az ünneplőbe öltözött háziakat. Ebben az esetben a bukovinai székely szobát jelző, ünnepi kárpitként használt festékes több szinten is jelkép, szimbólum lett: az ünnepi asztal mögött a falon a díszhely jelzője, a vetett ágy része; ünnepjelző szerepén túl örökölhető anyagi értéket képvisel, a család, a nemzetség folyamatosságát bizonyítja, generációkat szolgál, esztétikai értéket képvisel, ízlést, mesterségbeli tudást reprezentál, dísztárgy, ajándéktárgy, díszlet szerepben és önállóan is etnikus szimbólum. A letelepítést követő években sokan pótolták, újraszőtték az elveszett festékeseket, kendezőket a megmaradt darabokról másolva a díszítményeket. A gazdasági rendszer átalakulása, a kendertermesztés és a juhtartás megszűnése miatt új alapanyagokat használtak fel a darabok újraalkotásához. Az új anyagokból a forma és technika megőrzésével készült textileken jelentkeznek új díszítőelemek, jelképek is, pl. a kereszt a festékes szőnyeg díszítőelemeinek sorában, vagy különböző vallásos ábrázolások. Igazi, esztétikai értéket képviselő darabok azonban csak néhány kivételes tehetségű asszony kezéből kerültek ki, akik módszeresen összegyűjtötték a fellelhető régi darabokat, lemásolták a mintakincset, leírták a díszítmények jelentéseit és a technikát. A népművészet mesterei címet kapták alkotásaikért, munkásságuk már átvezet az iparművészet világába. Ilyen kiemelkedő egyéniség például Lőrinc Aladárné, szőttesei szinte minden bukovinai háztartásba eljutottak, helyük van az új lakáskultúrában is. Munkáit a hagyományőrző együttesek is szívesen használják díszlet szerepben. A játék egyetlen kelléke, amelyről nevét is kapta, a betlehem vagy bötlenyke (Andrásfalván ládának is nevezték a templom-modellt). Rendszerint a játékosok közös költségén, helybéli asztalosok készítették. Az FARAGÓ 1947,21. 54