Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Szőts Zoltán: Kistérségi adalékok egy kényszeremigrációs jelenség rajzához (A völgységi népességcsere 1944–1948)

A székelyeket igen érzékenyen érintette szétszóratásuk, már a menekülés során családok, rokonok, falubeliek kerültek messze egymástól. Társadalmi szerveződésük alapja az egy családhoz, rokonsághoz tartozás tudata, mely tényező e magyar kisebbségnek az élethez szükséges minimális biztonságot adta, az egy helyre, egy tömbbe való telepítést igényelte. ' A Bodor féle elképzelés a Völgységben és a tolnai Hegyháton való tömörítést szorgalmazta, a betelepített falvak közé ékelt Mucsi kiürítése mellett északi irányban Kistormással, Szakadattal, Gyönkkel bővítve.

44 Reálisabban mérte fel a helyzetet Talpassy Tibor szeptemberben, amikor belátta, a bukovinaiak nem tudják kitölteni az óhajtott területet, ezért a három település Hőgyész, Bátaszék és Bonyhád közül valószínű kettőt, de egyet mindenképpen fel kell adni. Mucsi, Murga, Mőcsény, Bátapáti, Grábóc hegyes, meredek lejtőinek megművelését a székelyek nem szívesen vállalták. Úgy vélte helyükre Zala-Heves-Borsod megye magyarságát kellene telepíteni, hogy a szőlőművelést folytassák. A magyar-székely vegyességét is felszámolandónak ítélte a szokásrendbeli eltérések miatt. Kalaznó, Varsád és Kéty, Nagymányok kiürítése részben Szakály, Regőly, Ozora szegényeinek telepítésére szolgáljon.

45 Ugyanakkor a potsdami határozat sugallta azt a reményt, hogy a németek kitelepítése után a tömörítés legfőbb akadálya elhárul. Azonban éppen az 1946 telén elkezdődött német kitelepítés indította el az alföldi szegényparasztok és a határokon kívülről érkező menekültek áradatát Tolna és Baranya felé.

46 Irreálisnak, egyenesen délibábosnak bizonyult az 1946. október 15-én a miniszterelnökhöz benyújtott beadvány, amely az egy tömbbe telepítést Észak-Bácskában képzelte el, feladva az eddigi dunántúli telepeket, 1946 nyarán a kitelepítés még le is állt. Konkretizáljuk a 3. táblázat alapján a székelység mozgását. Cikóról 17 család vándorolt el Somberekre, Véméndre, Palotabozsokra, mert nekik már csak a sovány földek jutottak. Győréből 23 andrásfalvi család ment át Izménybe, mert a helyi magyarok elfoglalták a jobb földeket. Az eredetileg vegyes magyar - német Kisvejkéről is költöztek el talán hasonló megfontolásból. A célállomások még Aparhant, Kakasd, Kismányok, Mőcsény, Mucsfa, Nagyvejke, Tevel, Zomba voltaki, részben mert még akadt igénybe vehető ingatlan, részben pedig azért, mert nagyobb települések voltak. Kétyre és Kalaznóra azért mentek szívesen, mert ott a németek összeköltöztetése, a földek kiosztása megtörtént már az első évben, életük itt nyugodtabb volt, mint a többi településen, ahol még sokáig egy fedél alatt éltek a német gazdával. Bátapáti, Mórágy, Grábóc a már említett okok miatt csak ideiglenesen került megszállásra. Váralja, Grábóc telepesei erdélyi menekültek voltak, a grábóci 14 család 1946-ban Bonyhádra költözött, ugyanide jött át Kisdorogról 13 bukovinai család, mert reformátusok voltak ott pedig nem volt felekezeti iskola és templom. 45 bukovinai magyar család, meg azért hagyta el Nagyszékelyt és jött Bonyhádra, mert katolikusok voltak egy református faluban. Nagymányok, a német bányászok kitelepítés alóli mentesítése miatt, egyre inkább tömörítette a németeket, itt a telepesek eleve kisebbségbe kerültek, nem tudták érdekeiket érvényesíteni. (6. ábra) 1945 és 1947 között a már betelepült falvak közti mozgás, illetve a falvakon belüli átrendeződés figyelhető meg. Az 1946. októberi adatok kiugró számát a földigénylő bizottságok adatai adják. Ezek már részben a nem székely telepeseket is tartalmazzák. E szerint jelentősen csökkent a székelyek száma Grábócon és Váralján, Kisdorogon, Kisvejkén. Nőtt Aparhanton, Tevelen, Bonyhádvarasdon, Tabódon, Cikón, Kétyen, Závodon és Zombán, ami mögött - legalábbis részben - az erdélyi menekült székelyek adatait is sejtenünk kell. Teljes képet természetesen a bácskai és baranyai falvakkal együtt lehetne alkotni. (6. ábra) Bonyhád helyzete különleges volt, mivel először igen kis létszámú bukovinai székely került ide. Bodor tervei szerint a telepítés végén alakították volna székelység centrumává a legnagyobb községet. Rendelkezésünkre áll a községi földigénylő bizottságnak az 1945-46-os telepítéseket összegző íve, amelyen TÓTH 1991. TALPASSY 1945. TALPASSY 1945. FÜZES 1986. TÓTH 1991. Elsősorban Bodor György iratait tekintettem mérvadónak. Füzes Miklós a Népgondozó Hivatal iratait dolgozta fel. Jól használhatók Földi István és Talpassy Tibor információi a népesség mozgására vonatkozóan. FÜZES 1986; FÖLDI 1987. TALPASSY 1945. 356