Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Szőts Zoltán: Kistérségi adalékok egy kényszeremigrációs jelenség rajzához (A völgységi népességcsere 1944–1948)
közigazgatási Völgység egy változó nagyságú járás, a 18. századtól hol kisebb, hol nagyobb egység. 194149-ben 28 település alkotta. A forrásbázis miatt a járási keretekhez ragaszkodunk, jóllehet a vonzáskörzetvizsgálat alapján idekapcsolható lenne a baranyai Hidas, Mecseknádasd, Ófalu, Tolnából Felsőnána, Hőgyész, Kalaznó, Kölesd, Kistormás stb... 11 A Völgység lakossága a 18. század közepétől formálódó sajátos táji munkamegosztásban élt a századunk közepéig. A földrajzi adottságok, a dombos vidék, a nem túlságosan előnyös talajviszonyok, az itt élők gazdálkodása - belterjes állattenyésztés, istállózó állattartás, szőlőtermesztés, ipari növények termesztése - település és táj formáló jelentőségűek voltak. A népesség felekezeteit, a termelő és értékesítő szövetkezeteit, az iskoláit, közigazgatást, üzlethálózatot is egy egységes rendszer részeinek kell tekintenünk. Kialakultak a népesség igényeire és lehetőségeire épülő közösségi autonómiák. A terület népességeltartó képességének korlátait jelezte a földelaprózódás, mely a 1 7 századfordulótól kezdve a kivándorlást és az egykék születését eredményezte. A táji munkamegosztáson túl etnikai munkamegosztás is létezett. A magyarok földműveléssel, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, a németek árutermelő földműveléssel foglalkoztak, és az iparosok is közülük kerültek ki jórészt. A zsidók szervezték a kereskedelmet, valamint iparosként is működtek. A településszerkezet és a népesség tevékenysége kölcsönösen feltételezték egymást. A vidék telepes községeit nem tekinthetjük egyértelműen aprófalvas szerkezetűnek. A központ, Bonyhád a XVIII. század végétől kezdve a vonzáskörzet falvainak közigazgatási, kereskedelmi, egészségügyi, kulturális szükségleteit is ellátta. A Bonyhádtól északra fekvő agrárfalvak részben a teveli és a zombai kiscentrumhoz kötődtek, a délnyugati kistelepülések pedig a mecseki bányavidék centrumához, Szászvárhoz is vonzódtak, a bányászkodás munkaerőbázisául szolgáltak. 1 A második világháborút megelőző emberöltő völgységi nemzetiségi összetételében a legmarkánsabban jelentkező folyamat a tolnai német összefüggő nyelvterületen a németség előretörése. 1880-hoz viszonyítva növekedett arányuk, 90 % fölé lépett Mórágy, Aparhant és Szálka, elérte a 80 %-ot Grábóc, meghaladta az ötvenet a korábban magyartöbbségű Kisvejke esetében, a peremeken fekvő Kakasdon, a bányavidéki Nagymányokon és Kisdorogon 90 % alá csökkent, a vegyeslakosságú Zombán 50 % alá esett. (2. ábra) A továbbiakban a háború utolsó szakaszában kezdődő és 1948-ra, nyugvópontra jutó kényszermigráció földrajzi leképezésére teszek kísérletet. Hogyan alakul át a DK-Dunántúl német nemzetiségi magterülete egy döntően magyarlakta és szórt német nemzetiséggel bíró tájjá? Miként módosul a településszerkezet, hogyan töredezik szét a táji-etnikai munkamegosztás? A völgységi népességcsere már 1942-43-ban, a doni katasztrófa után a népességszám apadásával megkezdődött, és 1944 nyarán a zsidóság gettóba tömörítésével és deportálásával folytatódott. Az 194l-es adat szerint a tájegység legnagyobb izraelita közössége a bonyhádi, 1159 fővel. 10-50 zsidó lakosa volt Szálka, Zomba, Kakasd, Tevel falvaknak. Ennél kevesebb Aparhant, Mórágy, Kisvejke, Kéty községekben. Összesen mintegy 1 500 fő. 1945-ben már csak a bonyhádi 200 fős közösség létezett. 15 1941-ben Tolna megye lakóinak 26,7 %-a német, a Völgységben a legmagasabb járási arányú az országban 74,3 %, a 39 037 főből 29 027. Az 1945-ös gyorsfelmérés szerint a megyei arány 24,8 %-ra esett vissza. A német csapatokkal önként ment el 3.762 fő, erőszakkal vittek el 462 főt, az eltávozottak száma összesen 4224 fő, az 1941. évi népesség 1, 6%-a. A járásban 6373 fővel csökkent létszámuk, ebben összegződnek a Németországba menekültek, a háborús veszteségek és az a csaknem 2 000 fő, akit az év januárjában az oroszok „malenkij robot"-ra hurcoltak el. Az év végétől 1949-ig terjedően a kényszermunkából körülbelül csak a kétharmaduk tért vissza. 16 Ellenkező irányú folyamat, a népesség átmeneti egyharmadával való bővülésével járt a földreform keretében, a telepítés 1945 tavaszán. A ki- és betelepítés problematikájából csak annyit érintek, amennyi a népesség mozgásának rugóit értelmezi és a területi mobilitást, irányait megszabja. A 600/ 1945. M. E. III. 18/111.15/ rendelet 4. paragrafusa kimondta: 11 A táji tagolódás aspektusait Solymár Imre összegezte. Az ipari vonzáskörzet részleges adatok alapján történő vázolására tettem kísérletet 1980-ban. SZŐTS 1980. 12 LÁSZLÓ 1996. ,3 ANDRÁSFALVY 1972; SZŐTS 1990. 14 SZENYÉRI 1998. 15 SZILÁGYI - SCHWEITZER 1991. 16 DURGONICSNÉ MOLNÁR 1992. 352
