Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Ónodi Gyöngyi: Koszorús László, egy paksi kézimunka-előnyomó

legkedveltebbek a nóta- és slágerszöveggel ellátottak, valamint a „Házi áldás" és az „Utolsó vacsora' (10. kép) voltak. Bár sokan emlékeztek arra, hogy Koszorúsék német és „zsidó" vagyis héber feliratú fal védőket is készítettek, a múzeumba került sablonok között egy ilyen sem volt, és Koszorús József sem emlékszik, csak egy esetre: „Egyszer, arra emlékszek, mérgelődött, elrontotta, nem tudta a német nyelvet, nem úgy írta le a betűket, ahogy következtek, akkor vette észre, mikor már az anyagon volt, azt pedig már csak bajosan lehetett kiszedni, meg hál a sablon... Tudom, hogy volt ilyen, egyszer. De magyar nyelvűeket nyomtak. " A zsidó megrendelőket ő is említi: „A Schlussbergernének tudom, hogy édesanyám csinált, azt kivitték Amerikába. A lánya, vagy az unokája már hamarabb kint élt, aztán kivitték őt is, mikor jött ez a zsidótörvény. Nagyon sok kézimunkát kivittek így előnyomva. Amíg a gyerekre vigyázott, kihímezte. " A nagy megrendelők közt volt egy budapesti cég, akik a kiszabott ruhákat küldték el, amit előnyomás, hímzés után összeállítva kaptak vissza. A szombathelyi és a bajai háziipari szövetkezetekkel szintén rendszeres volt a kapcsolat, valamint a különböző egyházakkal, akik nem rendszeresen ugyan, de mindig nagy összegű rendeléseket adtak le; oltárterítőket, a padok szélét díszítő csipkéket kértek. Az 1960-as évek végén, a falvédő és ágyneműdivat lecsengésével a piac kiszélesítésének új módját választották: hirdetést adtak fel a Fürge Ujjak című kézimunkaújságban. A megrendelések száma ugrásszerűen megnőtt, a lakásdekorációként használt textíliák felé tolódott el a hangsúly: „A Fürge Ujjakban megjelentek a mintái, azokat kérték az ország minden részéből, előnyomva vagy sablonba '. Akkor mindegy volt, terítő, futó, meg ilyen fali képek, ez volt a sláger. Volt olyan terítő, aminek a sablonjából több százat készítettek, mert az ország minden részében kivarrták. Volt olyan futó is, amire édesanyám azt mondta, én ezt már többször nem tudom, mert annyiszor elkészült, hogy borzasztó. " Az 1974-es postakönyv szerint is az ország minden pontjára küldtek csomagokat, a nagyvárosoktól a legkisebb falvakig. Többnyire településenként 1-5 megrendelést teljesítettek az első félévben. Legkevesebb tíz csomag ment: Budapestre (32), Pécsre (21), Ózdra (14), Oroszlányba (12), Fertőszentmiklósra (11), Kecskemétre (10), Szentesre (10). Ez alatt a fél év alatt 815 küldeményt adtak fel. Ebből 91 Pest megyébe, 87 Borsod-Abaúj Zemplén, 87 Bács-Kiskun, 56 Szabolcs-Szatmár-Bereg, 50 Baranya, 43 Jász-NagykunSzolnok, 42 Veszprém, 41 Békés, 40 Somogy, 39 Heves, 39 Győr-Moson-Sopron, 33 Vas, 32 KomáromEsztergom, 32 Hajdú-Bihar, 29 Fejér, 20 Nógrád, 19 Tolna, 18 Csongrád, 15 Zala megyébe érkezett, kettő pedig az amerikai Old Bridge-be. Ez azt jelenti, hogy fél év alatt mind a 19 megyéből, a 19 megye 397 településéről és külföldről is adtak fel megrendeléseket. Mivel a postakönyvben csak a dátum, a név és a cím szerepel, a megrendelt darabokról nincsenek adatok. Koszorús József szerint, ekkor a népies minták voltak divatosak. Csak a kalocsai terítők sablonjaiból annyi elkelt, hogy abból autót vehetett a család. Az 1980-as évekre a kézimunkázásra ismét egyre kevesebb időt tudtak szánni az asszonyok, divatja is kezdett letűnni, a „modem" lakásokat már nem kézzel hímzett textilekkel díszítették, a megrendelések száma egyre csökkent. A munkamegosztás Kezdetben a munkát ketten, Koszorús László és felesége végezték. Amikor a munka sokasodott, a gomblyukazásokat, a hímzést kiadták bérbe: „A szomszédba volt egy sokgyerekes asszony, aki nagyon szépen hímzett. Ennek a rokonságában volt egy másik, aki meg kézzel hímzett nagyon szépen. Az egyik László Károlyné, a másik nem tudom, Nagy nevezetű előneve volt, de mi csak úgy hívtuk Biri, Nagy Biri. Az ilyen ráragasztott név volt. " „ Később, mikor már nem csak ágynemű volt, hanem, ruhaminták, párnaminták, már a kézi hímzés is ment, volt egy család, volt ott azt hiszem négy lány, öreglányok voltak, nem mentek férjhez, nagyon szépen hímeztek, nagyon szépen... Ezek aztán dolgoztak édesanyámnak. " A legforgalmasabb időszakban 30-40 bedolgozót is foglalkoztattak. A sablonok beszerzését midig Koszorús László végezte, majd később ő volt az, aki rajzolta az újakat. A sablonok kiszúrkálásához használt gépet is ő kezelte. A megrendelések felvétele szintén az ő feladata volt. „ Voltak a környékbe' - környékbe'? - országszerte ilyen kézimunka előnyomok; édesapám ilyen kereskedőféle ember volt, utazott vele. Volt egy mintakollekció, ilyenekkel utazott. így össze volt tekerve, átkötve. Elment sokszor két hét is, mire hazajött a megrendeléssel. Akkor egy ilyen 7-800 forintos megrendelés az nagy pénz volt. " Koszorús Lászlóné munkája volt az előnyomás és a hímzés, később a bedolgozók munkájának koordinálása. Egy ideig a város könyvtárában kézimunka-szakkört is tartott. 315