Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Ónodi Gyöngyi: Koszorús László, egy paksi kézimunka-előnyomó
Ónodi Gyöngyi Koszorús László, egy paksi kézimunka-előnyomó A népviseletre és a paraszti kultúrában használt textíliákra a néprajzi kutatásban a kezdetektől jelentős figyelem irányult, ha eleinte csak az etnográfiai jellemzés eszközeként is. Éppen ezért változásairól is képet kaphatunk a szakirodalom tanulmányozásával. Az előnyomott kézimunkák, illetve az előnyomott mintákkal díszített textilek és öltözetdarabok nem köthetőek egyértelműen a hagyományos paraszti kultúrához - bár vannak területek, ahol a viseletek díszesebbé válásának időszakában fontos szerepet játszottak -, használatuk a viselet elhagyásának idején, a két világháború között és a második világháború után, a népies divat terjedésének idején volt jelentős (1. és 2. kép). Az életmód változása már nem tette lehetővé a sok munkát és időt igénylő hagyományos darabok elkészítését, de az igény még élt egyes darabok újraalkotására. A városba költözött, polgárias ruhákat viselő, polgárias házakat berendező családok tagjai még a hagyományos értékrend alapján például saját készítésű kelengyével adják férjhez lányaikat, mely már nem a hagyományos technológiákkal készült ugyan, de a gyári anyagra előnyomott minták kivarrása és az egyes darabok összeállítása a lány feladata volt, akinek ugyancsak ezen értékrend alapján még kötelező volt a hímzés ismerete és gyakorlása. A kézimunka-előnyomó megrendelői természetesen nem egy társadalmi rétegből kerültek ki, és mivel a nyilvántartások ilyen jellegű adatokat nem tartalmaznak, csak közvetett információkat kaphatunk a megrendelők társadalmi állásának összetételéről. A rendelkezésemre álló tárgyi anyag Koszorús László hagyatékának egy része, melyet családja adományozott a Paksi Városi Múzeumnak, 2001-ben. A hagyaték jelentős hányada ma is fia, Koszorús József tulajdonában van, aki féltve őrzi azt. A tárgyak dokumentációjár kiegészítő adatgyűjtést a 2003. májusában megnyitott időszaki kiállítás előmunkálatai során végeztem. Sajnos sok kérdés így is megválaszolatlan maradt, mivel a hozzáférhető tárgyi anyag, - annak hézagosságai és az információk konkurenciától való védelme miatt, ami még ma is meghatározó iránya volt egy-egy beszélgetésnek -, elemzésekre, szélesebb érvényű következtetésekre nem adott módot. Az összegyűjtött anyag mégis érdemes a közlésre, hiszen egy iparos munkásságáról, mentalitásáról, a munkája során bejárt területekről és társadalmi környezetéről kaphatunk képet, kiegészítve azt a vele hosszú ideig együtt dolgozó fia és menye ezekre vonatkozó emlékeivel és tapasztalataival. Koszorús László Koszorús László Pakson született, sváb családban. Neve eredetileg Resch László volt, 1947-ben magyarosította anyai nagyanyja, Koszorús Mária vezetéknevét véve fel. Édesapja, Resch Gyula négy, vagy hat elemi elvégzése után kereskedőinasnak állt, kitanulta a szakmát. Az első világháború idején hadtápos beszerző volt, majd 1926-27 körül egy korábbi bolt megvásárlásával szatócsüzletet nyitott a Kossuth utca 32. szám alatti lakóházukkal szemközti épületben. Ebben a házban a család három generációja élt együtt. Resch Gyula és felesége a boltban még többnyire svábul beszélt, de otthon kizárólag magyarul. (Resch) Koszorús László (1905-1982) szintén kereskedőnek tanult, Pesten végzett felső kereskedelmi iskolát. 1928 körül papír- és könyvkereskedést nyitott az apja szatócsüzlete melletti helyiségben. 1929 pünkösdjén kötött házasságot Klein Katalinnal (1908-1998), aki 2-300 holdnyi birtokkal rendelkező gazdálkodó családból származott, vizsgázott varrónő volt. 1 FLÓRIÁN 1997. 2 A tárgyak dokumentálását Schleicher Vera végezte. 311
