Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Vők a sárközi nagycsaládban

Az ellenkezőjére is vannak példáink: arra, amikor a vöt igazán befogadta a család, az após igen elégedett volt veje munkájával, viselkedésével és szinte örökösként szerepelt a vérrokonok halála esetén. A decsi Gamós András végrendeletében olvassuk a következő sorokat: „Mivel mind azon javaim melyekkel Isten jóvoltából bírok mind ősiek volnának, de mivel két lányomnál több gyermekem nem volna, és igy kéntelen voltam házamhoz vöt fogadni t. i. Kováts Jósefet, ki az én gazdaságomat az én tanátslásom és vélem való meg egygyezésem szerént fojtatá s a mellett nékem is mint özvegynek öregségemben gyámolom és táplálóm lenne hogy ha tehát magát meg betsülendi, és nékem mindenekben engedelmeskedik öregségemben gyámolom táplálóm lészen, tehát néki és az én leányomnak, annak feleségének hagyom házamat 2/8 fertal sessionalis földemet, rétyeimet, kertyeimet jószágaimat és az felső szöllömet, még pedig oly móddal csak hogy nékem hűséges gondviselőm légyen, hogy az én Susa leányom mag nélkül elébb meg halna is mint vöm, mégis annak örökös bírásában meg maradjon..."

39 Ács János oly annyira elégedett volt vejével, hogy „...szívességért különössen meg jutalmazni kívánván azzal, hogy eö ujjra meg házasodhatik és feleségét házamhoz hozhatya és ott holta napjáig véle békességbe élhet..."' „...vömnek Balha Sándornak megengedem, hogy elhunyt leányom helyett feleséget vegyen, a gazdaságomba ujjolag beházasodjon." A vő örököl mindent, „de csak azon világos kikötéssel, hogy azokból semmit elidegeníteni szabadságába nem álland, - sem pedig felettük szabad rendelkezést nem tehet, hanem halála után köteleztetik minden gazdaságomat, a maga tellyes épségében Sándor és István két onokámimra, nékie pedig gyermekeire által hagyni, - jövendő második házasságából származható gyermekeit azonban minden vagyonomból ezennel örökre kizárom. Halálom napjáig a gazdái czímet magamnak fenntartom s minden nemű javaimnak telyes és kizárólagos tulajdosa leszek, de fenntartom magamnak egyszersmind azt is hogyha: Balha Sándor vőm és leendő felesége engemet meg nem betsülnének vagy egyéb körülmények úgy kivannak jelen végrendelet helyett más testamentomot tehetek. "

41 Ha a gyerekek apróbbak voltak és férfi munkaerőre volt szükség, akkor a megözvegyült nő vitt vöt a házhoz. Ezt a szükség parancsolta. Az öregek tehetetlenek, a gyermekek neveletlenek, a gazdaság folytatása pedig létszükséglet. Különben ha a meny férjhez akart menni, el kellett távoznia apósa és anyósa házától. A távozó menyecske kapott egy hold földet, adott esetben tízet is, ha szegény volt és szerették. ugyan feleségéről soha ugyan le nem mond, henem véle kíván holtáig lakni. De Berekali Ersébet azt vallotta, hogy ö a férjét szereti, és házát a férje kedvéért el nem hagyja, hanem lakjanak együtt az ö attya házánál. Ezen ki nyilatkoztatásokra a gyűlés ezeket a perlekedő feleket az attyokhoz Berekali Péterhez haza utasította, ha nem Berekali Péter a gyűlésnek azt izente, hogy ö a papi gyűlésre reá sem halgát, hanem tartja magát a Helység Tanácsa végzéséhez. - Ocsényi presb. jkv. 1836. okt. 23. - Az őcsényi református egyház presbitériumi jegyzőkönyvei - Az ocsényi református egyház tulajdonában. - „Ezen Gyűlésben felvétetett Paprika Jósefnek, Tóth P. Pál Vejének panasza: aki a feleségét vádolta azzal: lör hogy sok ízben szemiben megmondotta néki a felesége Tóth Pál Ersébet hogy neki soha nem kellett, és még most sem kell. 2. Minden Nemzetségét kurvának, magát pedig latornak kiáltozta. 3. Azt fogta rá, hogy mást szeret. 4. Egy éjtszaka fejszét fogott rá a Felesége, és az. atyával együtt agyon akarták ütni. 5. Káromkodni szokott a felesége. Az. Ipát pedig azzal vádolta: hogy sok ízben eligazította házától - akasztófára valónak kiáltozta - minden munkájában hibát kereset, s semmi munkája nem kellett - úgy hogy ezen okok miatt kéntelenítetett említett Paprika Jósef a feleségét elhagyni...Tóth Pál Pál megvallotta, hogy néha bosszúsággal szollott a vejihez: de nem azért hogy házától elverje. Paprika Jósef azt vallotta, hogy a feleségű hozzá veszi, de ő az ipa házához többé vissza nem megy lakni." Nem tudták visszakényszeríteni apósához, holott ők örömmel visszafogadták volna. - 1812. febr. 23. ,Megjelent Tóth Pál Pál Feleségével és Nagyobbik Leányával Ersébettel, mint Paprika Jósefnek hites feleségével, és megkérdeztetődtek az eránt: Akarják é Paprika Jósefet, mint Vőjöket (aki szinte Esztendeje a miolta elhagyta őket) ismét magokhoz vissza fogadni? Amelyre mind azt felelték: örömmel vissza fogadják, tsak betsűje meg magát, és holmi haszontalanságokon ne üsse fel magát, s többé őket el ne hagyja." - 1813. febr. 1. - „Deák István állította, hogy ő nejét annak daczára is, hogy őt ipa s napa erővel űzték el a háztól, szereti s kész bele egyezésükkel vissza menni házukhoz vagy ha őt vissza fogadni nem akarnák, kész nejét apja házához vinni... " - 1870. febr. 5. 39 Gamós András 1826. szept. 3. Ács János 1828. febr. 20. - „Mint hogy boldogult Éva leányom férje Pörnyi András már nálam fiul 10 esztendők elforgása olta lakik és magát azon időtől oly betsületesen viselte, hogy reája semmi panaszom, sem gazdaságom folytatásába legkisebb ellenvetésem nem volna, s felöle továbbra is mindazon jókat reményleném, annál ő tetszése szerint ismét házasodjon és feleségét a házamhoz, hozzon." - Pütsök János 1831. nov. 25. - „Minthogy Bálint Sára leányomat Malysai András elvételével házamba béházasítoitam, s nékik a nálam való megmaradást ha bennünket feleségemmel megbetsülnek meg is álltam - de mint hogy ezen vőm gazdaságomban eldolgozni nem akart engem, pedig nem betsült, sőt házamon való adót is rajtam megsokasította, - de e mellett kétszer el is hagyott, - tehát ezen Sára leányomnak a már birtokába és használatába botsátott és jussába adott szöllőn kívül egyebet nem hagyok... " - Kis Bálint János 1840. febr. 25. 41 Kis Szél István 1854. jan. FÉL 1951. - „Kecskeméti szülének az esetéről van szó, az ő lánya ugyanis meghalt, veje újra nősült, és az öreg ennek feleségére is azt mondja, hogy a mi mönyecskénk. Adorjánné véleménye szerint valójában az öregasszonynak így semmi köze sincs a fiatalhoz, ha ott tartanák, akkor olyan lehetne. Ha ott volna a háznál, gondozná, eltartaná, mönyecskéje volna. De így semmi közük sincs 277