Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Vass Erika: A grábóci szerb ortodox kolostor búcsúja

2002-ben ezután került sor az új közösségi épület felszentelésére, ami az ebéd és az azt követő mulatság idejére árnyékos pihenőhelyül szolgált a jelenlevők egy részének. Az épület falán az alábbi szöveg olvasható: „Az épületet a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye Dr. Kristic Danilo püspök vezetése alatt emeltette a Széchenyi terv támogatásával. Felszenteltetett 2002. június 14-én a kolostori búcsú napján. Az ünnep során többször figyeltem fel a bazsalikom használatára. Egyrészt az istentisztelet alatt a hívek is használták frissítő céllal, másrészt a püspök bazsalikomból készült csokrot mártott a szentelt vízzel teli edénybe, amikor megszentelte a templom négy oldalát és a résztvevőket. Egy pélmonostori (Béli Monastir) asszony szerint a bazsalikomot Szűz Mária adta gyógyítás céljából, vagyis szent eredetű. Az ikonok körüli elhelyezése révén a növény a szent részévé vált, s emiatt ez az asszony védelmező céllal vitt magával egy kis szálat az otthonába a szentkép mellé. A körmenetet (2002-ben a nyári pihenőhely felszentelését) estig tartó mulatság követte, amikor felszabadultan ettek-ittak, énekeltek, beszélgettek egymással a résztvevők. Minden közösség készített magának olyan jellegzetes ételeket, mint a sült bárány, csevap, pörkölt. Az ebéd után az emberek zenekar kíséretében kisebb csoportokban elkezdtek énekelni. 16. kép: Báránysütés. 17. kép: Csevapsütés. A búcsúnak minden évben van egy komája., aki magára vállalja a koljivo és az ebéd egy részének elkészítését. E szerepet évente más-más személy tölti be, - 2003-ban egy lórévi házaspár -, de így is jelentős költséget vállal magára az illető. 2002-ben a hercegszántói származású, Belgrádban dolgozó koma így nyilatkozott: „Az a lényege, amit ma már úgy hívnak, hogy szponzor. Tulajdonképpen a komának az a dolga, hogy elsősorban a kalácsról, búzáról gondoskodjon, azonkívül pedig a bort, élelmet ugyanúgy. Nemcsak az emberek részére, hanem ugyanúgy a papok részére is biztosítsa... Ezt én vállaltam fel, de egyedül nem tudtam volna megcsinálni, hanem a szüleim, bátyám is és természetesen a falubeliek is belesegítettek. " Az emléktábla szövegén a dátum tévesen szerepel. Valójában 2002. július 14-én került sor a felszentelésre. 231