Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Vass Erika: A grábóci szerb ortodox kolostor búcsúja

fehér alsóruha. A szenttel való új kapcsolatot fejezte ki az is, hogy kereszt alakban levágtak egy kis darabot a hajából. A püspök felolvasott egy részt a Bibliából, kézrátétellel megáldotta az ifjút, és a Szentírást az ifjú lehajtott fejéhez érintette. Ezt követően vehette fel a szticháriont. Erre a jelenetre az ikonosztazion előtti lépcsőn került sor. A szertartás későbbi részeiben a beavatott már tevékenyen részt vett: a diakónusi ajtókon közlekedve segített a püspöknek. A beavatás következő fázisában került sor a rituális püspöki kézmosásra. Ekkor az átmenetet jól szimbolizálta a püspök és a beavatandó elhelyezkedése: az ifjú az ikonosztazion, a királyi ajtó előtt állt, arccal a szentély felé fordulva, ám oda még nem léphetett be. A püspök pedig vele szemben állt az ikonosztázionon belül, a szentélyben, egy lépcsőfokkal feljebb. Itt vannak tehát az átmenet kifejezői: az ajtó, a lépcső és a küszöb. 11. kép: A beavatás egyik fázisa. Az istentisztelet fontos részét képezte a gyónás és az áldozás. Az ortodox templomban nincsen gyóntatószék. A gyónó személyek a templomban a Krisztust ábrázoló ikon előtt a pappal szemben álltak. A feloldozási imát a pap úgy mondta el, hogy jobb kezével a feszületet a gyónó feje fölé tartotta, bal kezével pedig a stóláját a gyónóra helyezte. Az Úrvacsora vételére csak alapos felkészülés után kerülhetett sor: több napos böjtölés és imádság, illetve gyónás előzte meg. Emiatt csak kevesen vettek benne részt ezen az ünnepen. Egy budakalászi asszony elmondta, hogy két napot böjtölt a gyónás előtt: csak növényi eredetű ételt evett, vagyis állati eredetű tejet, tejtermékeket, tojást sem fogyasztott. Azért gyónt és áldozott, mert személyes kötődés fűzi a helyhez: a nagyapjának az öccse itt volt igumán (a kolostor főnöke). „Nálunk közös gyónás van, ahogy látták: felolvasta a tisztelendő atya a kőnyőrgéseit, amit értünk könyörög, és akkor megkérdezi: méltóképpen készültünk-e a szent gyónásra? Azt mondjuk, igen. És akkor old föl, amikor a stóláját a fejünkre dobja, és akkor külön könyörög, név szerinti könyörgés. Akkor meg kell mondani a nevünket, sőt amikor áldozunk, akkor is. Hogy én ki vagyok. Akkor a püspök imádkozott értünk, bűneink bocsánatáért. " Az Úrvacsorában az ortodox hívek Krisztussal egyesülnek, hiszen abban az Ö Testét és Vérét veszik magukhoz.

58 Ezt az egyesülést fejezte ki az a mozzanat is, hogy a Krisztust ábrázoló ikont áldozás előtt megcsókolták a hívek. Az áldozó személyek az ikonosztazion előtti lépcsőn állva részesedtek az Eucharisztiából, ami ismét a profánból a szenthez való közeledést, átmenetet, a Krisztussal való egyesülést fejezte ki. OHME 2001, 72. 229