Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Vass Erika: A grábóci szerb ortodox kolostor búcsúja

A kolostorba látogatók először a főbejárat és a patak fölötti híd közötti területen a játékot és cukrot árusítók sátraival találkoztak. A patakon átérve jobbra áll a kútház: a közeli forrás vizét agyagcsöveken keresztül vezették az alsó szintjén lévő kifolyóba, de ma már nem tölt be különösebb szerepet. A nyugati oldalon áll az 1787-ből származó egyemeletes kolostorépület, melyet 1895-ben építettek át. Ettől keletre áll a templom, utána pedig a gazdasági épületek. Ezek egy részének helyére épült fel 2002-ben az a közösségi épület, amelyről még később szólok. A vendégek autói és a buszok a bejáratnál, illetve a főzőhelyen parkoltak. Korábban a templom előtt hatalmas nyárfák álltak, ahol az ide érkezők a mise után összegyűlhettek. Ezeket néhány évvel ezelőtt kivágták, s így most a vendégek egy része a kolostor háta mögötti árnyékos helyen telepedett le, másik része pedig a templom háta mögött, ahová az új épület is készült. 5. kép: Játékárus a grábóci búcsúban. Grábócra elsőként a medinaiak érkeztek, és ők hagyták el utolsóként a helyszínt. Ezt azzal indokolták, hogy ők az egyetlen Tolna megyében élő szerb közösség, s ennélfogva ők látják el a házigazda szerepét. A megérkezés után az egymástól távol élő ismerősök, rokonok üdvözölték egymást. Mindenki elfoglalta a helyét, és hozzáláttak az ebéd elkészítéséhez. Az istentisztelet 10 órakor kezdődött. A templomba lépéskor jól érzékelhettem a profánból a szentbe való átmenet lépcsőfokait. A szent és a profán a világban-lét két módja. A szent a profán ellentéte. Az archaikus társadalmak embere arra törekedett, hogy a szentben vagy a megszentelt tárgyak közelében éljen. Számára a szent egyet jelentett az erővel és a valósággal; azzal, ami léttel telített. Ezért érthető, hogy a vallásos ember arra vágyik, hogy a szent helyen részesedjék a valóságból, s erővel telítődjék. 46 Ezt Fényes Elek is megemlítette: „A zárda mellett van egy forráskút márványba foglalva, mellynek vize különösen jó. " FÉNYES 1851,57. 47 L. SZABÓ 1988. 3. 48 ELIADE 1996,6-10. 224